Jelentős múlttal rendelkezik már a különféle médiumokban a POV (point of view) műfaja, mely a klasszikus filmes nagyvászonra még csupán apró szárnypróbálgatások keretén belül jutott el, és mindössze néhány jelenet, vagy egy rövidebb filmrészlet formájában kapott csupán játékidőt. Azonban az egyre kompaktabb méreteket öltő és rögzítési minőségükben pedig folyamatosan javuló akciókamerák ideális táptalajt kínálhatnak a belsőnézetes, videójáték-szerű filmek elterjedéséhez, ám a Hardcore Henry is bizonyítja, hogy rengeteg orvoslásra váró problémát vet fel a speciális filmstílus használata.
Történetünk az amnéziás, néma, két végtagját nélkülöző Henry ébredésével veszi kezdetét, akiből a high-tech orosz laborban szuperkatonát alkotott egy titkos csoport. A tartályból előmászva aztán szépen lassan csepegnek irányunkba az információk, megismerünk egy feleséget, találkozunk a telekinetikus képességekkel rendelkező rosszfiúval és elindul az őrült hajsza, melynek során elveszítünk néhány szövetségest, majd a végkifejletben egy kissé kiszámítható csavarral és egy iszonyatosan élvezetes boss-fighttal zárjuk a történetet.
Story szempontjából az egész film egy nagy menekülést mutat csupán, amivel nem is lenne baj, hisz a Mad Max esetén láttuk, hogy egyetlen autósüldözés köré is fel lehet fűzni egy Oscarokat érő történetet, azonban a Hardcore Henry kicsit talán szegényesebb forgatókönyvvel operál, mint a Tom Hardy féle hajsza, mely a speciális nézőpont nélkül bizony nem biztos, hogy megállná a helyét egy átlagos akciófilmként. A belső nézet azonban kétségtelenül olyan pluszt ad a filmélményhez, ami mindenképp témaindító lehet a nézői igényeket megvitató filmes szakemberek számára.
Sajnos a Hardcore Henry még rendelkezik néhány gyermekbetegséggel, melyek közül talán a legfájóbb, hogy a folyamatos POV nézet remegő kamerája és a nagylátószögű lencse képalkotási metódusa miatt a szemünket komoly terhelés éri. Ennek következményeként pedig az első nagyjából 20 percben a masszívabb akciójelenetek során bizony jelentkezhet egy kis émelyítő érzés némi fejfájás kíséretében (hasonló hatást nálam csupán Gaspar Noé legendás Enter the Void című alkotásának belsőnézetes LSD-tripje generált), de amint látószervünk hozzászokott a különleges képi világhoz, már gond nélkül befogadjuk az intenzívebb impulzusokat is. Nagyjából ennyi negatívumnál meg is állhatunk a film értékelése során, hisz összképében egy remek élményt kínál Naishuller alkotása.
Három kiemelt szereplőnk közül a legnagyobb név kétségtelenül Sharlto Copley, akit a District 9 című film főszereplőjeként ismerhet a hazai közönség, és a Hardcore Henryben valami parádés alakítást nyújt, hisz itt több karaktert is hibátlanul formál meg a 96 perces játékidő során. A főgonoszt alakító Danila Kozlovsky szintén jól hozza a világuralmi tervekkel (és nem mellékesen telekinetikus képességekkel) rendelkező gazdag üzletembert, a játékát pedig érdemes lehet levetíteni a Batman vs Superman-stábjából a Snyder-Eisenberg párosnak, hisz valószínűleg hasonló jellegű Lex Luthort szerettek volna kreálni a DC-Univerzumban, mint amilyen Akan karaktere lett (akinek köszönhetően a Walking Dead rajongók a 6. évad zárásaként kapott Negan-jelenetet is újraélhetik a film egy pontján). A trió gyengepontja talán a női főszereplő - Haley Bennett -, aki nem igazán tudja kibontakoztatni tehetségét ebben az alkotásban, köszönhetően a viszonylag kevés képernyőn töltött időnek és a kissé hálátlan szerepnek.
Zenei szempontból kifejezetten izgalmas és sokrétű repertoárt nyújt a nézőknek az alkotás, melyben a dubsteptől, a klasszikus rockzenén át, egészen a musicalekeig számos stílus képviselteti magát, a zárójelenetet felvezető hentelésként pedig a Queen Don't Stop Me Now-jára tökéletesen koreografált jelenet kaptunk, ami a nézőtéren ülők széles mosolyából ítélve remekül betalált. Még valamit érdemes megemlíteni, ez pedig nem más, mint a filmet felvezető intró, ami egy sorozatos hangulatot kölcsönöz a filmnek, és a profi animációknak köszönhetően rendkívül hatásosan megalapozza a mozi hangulatát.
Szórakoztató alkotás lett a Hardcore Henry, ami végre próbál valami jelentősebb technológiai újdonságot csempészni a mozivászonra. Tipikus popcornmoziként nem érdemes a film mély mondanivalója után kutatni, azonban tökéletes kikapcsolódást nyújthat mindenkinek, a véres humor és a pörgős akciók kedvelői pedig egyenesen imádni fogják.
