Az őszt gyakran szokás holtszezonként elkönyvelni (legalábbis az elejét), pedig számos minőségi - ha látványban nem is feltétlenül maradandó - alkotás szokott ilyenkor debütálni. Most ilyen-olyan módon hárommal is szolgálnak a forgalmazók, amelyek közül kettő egyenesen a nosztalgiára gyúr. Sőt! Az egyikük maga a nosztalgia, de erről bővebben is olvashattok alant a CineStar jóvoltából.
Volt egyszer egy vadnyugat
Sergio Leone legendás spagetti-westernjét talán senkinek sem kell bemutatni, legfeljebb annak, aki még nem látta, amire most itt van a megfelelő alkalom. Nem csak a hírhedten hosszú snittekért, Ennio Morricone zenéjéért vagy Charles Bronson szótlan Harmónikásáért (nem is beszélve Henry Fonda antagonistájáról), hanem ezek és még nagyon sok minden összességéért kihagyhatatlan ez a - minden túlzás nélkül - filmtörténeti alkotás.
Szerelem
Gaspar Noé is lassan az európai botrányrendezők sorába lép, legalábbis legújabb alkotása, a Szerelem erre nyújt bizonyítékot. A szexuális melodrámában lényegében egy fiú és egy lány kapcsolata egészül ki egy harmadik személlyel, ami szavak helyett a testiség nyelvén beszél, mindezt 3D-ben.
Én, Earl és a csaj, aki megfog halni
Az idei Sundance-kedvenc filmet sokan már most a tavalyi Csillagainkban a hibával rokonítják és a címe sem árul zsákbamacskát: egy igazi, szívvel-lélekkel teli ifjúsági mozi, amelyben a zárkózott Greg szülői kényszerre kezd el barátkozni leukémiás iskolatársnőjével. Végül barátjával, Earllel - akivel szabadidejükben filmklasszikusokat forgatnak és értelmeznek újra - a mozit egyfajta terápiás módszerként kezdik alkalmazni, miközben szem nem marad szárazon hol a meghatottságtól, hol pedig a nevetéstől.