Az Amerikai Filmgyártók Szövetsége (Motion Picture Association of America - MPAA) kezdeményezésére a Szövetségi Távközlési Bizottság (Federal Communications Commission - FCC) elindított egy vizsgálatot, melynek végeredménye akár törvénymódosítás is lehet. Ez nem kevesebbet tenne lehetővé a műsorszolgáltatók számára, mint hogy megakadályozzák bizonyos filmek rögzítését digitális videófelvevőkkel (DVR). Az a technológia, amely mindezt lehetővé teszi, már létezik. Azonban eddig a Választható Kimeneti Vezérlés (Selectable Output Control - SOC) használatát korlátozta az FCC. Az MPAA azonban változtatást szeretne a korlátozással kapcsolatban azért, hogy a DVD-n vagy Blu-ray lemezen még meg nem jelent, nagy felbontású filmek sugárzásakor megakadályozhassa azok rögzítését.
Hogy pontosan értsük, mit és miért szeretnének korlátozni a gyártók, nem árt, ha tudjuk, hogyan működik a mozifilmek disztribúciója. Egy nagyjából három éves időszakban számos fázison mennek át. Először a filmszínházakban vetítik őket, majd nagyjából 60 nap múlva repülőgépek fedélzetén láthatóak, illetve szállodák vendégei élvezhetik ezeket - utóbbiak természetesen fizetség fejében. Általában 120 nappal a mozibemutató után kerülnek DVD-re, Blu-rayre és olyan internetes médiaáruházakba, mint az iTunes, valamint a lemezkölcsönzőkhöz. Ezután egy hónappal kerülnek a fizetős, térítés fejében egyszeri megtekintést biztosító szolgáltatókhoz (video on demand / pay-per-view). Végül az olyan előfizetős csatornákhoz, mint az HBO, majd még később az ingyenesen fogható és kábeltelevíziókhoz jut az anyag.