A technológia kontrollálatlan fejlődése, a csillagokat ostromló bűnözési ráta, a mindenkori kormányzat golyóit vasmarokkal szorongató megavállalatok mind-mind a cyberpunkba hajló disztopikus sci-fi ismertetőjegyei. Persze napjainkra már erősen megkopott sablonnak számít egy ilyen alapfelállás, így sok múlik azon, milyen válaszokat adnak az írók a felvetett problémákra. J.H. Wyman (Fringe) abban látja a megoldást, hogy minden egyes rendőrtiszt androidot kap maga mellé társnak, akik nem éreznek, nem hezitálnak, és statisztikai valószínűség alapján mérlegelik, kin segítsenek. Nem csoda, hogy szívből rühelli ezt a szabályt a régi vágású John Kennex (Karl Urban) nyomozó. Ami azt illeti, engem is a frász kerülgetett a szintetikusok kifejezéstelen tekintete láttán, amiben annyi élet sincs, mint egy napon felejtett tükörponty szemében.
Rögtön az első jelenetben egy félresikerült rajtaütés során tanúi lehetünk annak, amint Kennex elveszíti embereit, az egyik lábát, és 17 hónapra az eszméletét is. Természetesen az androidot hibáztatja a történtekért, de valahol legbelül érzi, hogy ő tehet arról, amiért ostobán belesétáltak a szindikátus csapdájába. Lelki bajait tetézi, hogy képtelen visszaemlékezni arra, kik mészárolták le csapatát, illetve hogy mi történt a barátnőjével. Egyelőre ez, és a bosszú motívuma tűnik annak az epizódokon átívelő történetszálnak, ami hétről hétre a képernyő elé kellene ültesse a nézőket. Ehhez viszont nem elég érdekes... még.
Viszont humoros. Magam is felröhögtem azon, ahogy Kennex megszabadult akadékoskodó szintetikusától, illetve a Doriannel folytatott verbális csörtéken, ugyanakkor néhány poénnál több rejlik ember és gép kapcsolatában. Kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben milyen alaposan szándékozzák ezt a kérdéskört boncolgatni.
Karl Urban (A gyűrűk ura, Star Trek) csont nélkül átmentette a morcos zsarut a Dredd 3D-ből, amivel aligha fog díjat nyerni, de illik hozzá ez a karakter. Kiválóan harmonizál a forgalomból kivont, érző lénynek teremtett Doriannel. Az „őrültnek” becézett típus talán utolsó képviselőjeként Michael Ealy (Common Law) érdekes módon sokkal emberibb, mint Kennex nyomozó. Az állandónak szánt mellékszereplőkről egyelőre nem sokat lehet elmondani: a jóindulatú főnökasszonytól (Lily Taylor) a tuskó kollégán (Michael Irby) és a nyápic technikuson (Mackenzie Crook) át egészen az eyecandy nyomozónőig (Minka Kelly) minden akad közöttük. Hogy kit mennyire zárunk majd a szívünkbe, az a jövő zenéje.
Jelen pillanatban a 2048-as év picit sötét, picit mocskos jövőképe vizuálisan jobban működik, egész ötletesek a bemutatott technikai eszközök. Ha valamiért elfordulhatnak tőle a nézők, az a forgatókönyv gyengesége. Persze igazságtalan lenne részemről már most temetni a sorozatot pláne úgy, hogy még mindig érdekel, mint hoznak ki belőle a későbbiekben. Egy biztos, veszteségként élném meg, ha ugyanolyan véget nem érő mélyrepülésbe kezdene, mint az egyik legnagyobb csalódást okozó idei újonc, a Marvel's Agents of S.H.I.E.L.D.
Értékelés: 7/10
