Franciaország arra próbálja rávenni az EU-t, hogy alkalmazza a "Smart Borders" (okoshatárok) nevű jogi csomagot, aminek keretében bárki, aki az EU-n belül utazna (az EU-tagországok állampolgárai is) köteles legyen ujjlenyomatokat és egyéb biometrikus adatokat (íriszfelismerés, arcfelismerés formájában) szolgáltatni a hatóságoknak.
Az ötlet eredetileg 2013-ban bukkant fel, de akkor csak az EU-ba érkezőktől kértek volna ilyeneket, az EU-n belül élőktől nem. Mostantól bárki, aki átlép bármilyen határt az EU-val kapcsolatban, köteles lenne erre.
Ezzel állítólag ellenőrizni tudnák, ki tartózkodik valahol jogosulatlanul, illetve védekezhetnének a terroristák, migrációs nyomás és nagy utazószám ellen is. Az utazást állítólag mindez segítené, ugyanis több embert tudnak gyorsabban átengedni valahol.
Állítólag jól védenék az adatokat, de vélhetően több helyen tárolnák. Ez utóbbi igazából mindegy is, ugyanis az elmúlt év amerikai hackelései remekül mutatják, hogy a kormányzatok könnyű célpontok, a lakosság adatai és biometrikus adatai pedig fölöttébb vonzó célpontok.
Hozzá kell tenni, hogy az elmúlt években az elektronikai eszközök használatát megkönnyítette az ujjlenyomat-olvasók terjedése. Ha viszont a kormányzatok begyűjtik az ujjlenyomatainkat és az egyéb biometrikus adatainkat, akkor ezek inkább felhasználónévvé válnak, mintsem a jelszavak helyettesítőivé.
Ha egy támadás során kiszivárognak az adataink, akkor viszont a hackerek nem felhasználónévként használják fel ezeket, hanem az összes fiókunkhoz és számlánkhoz alkalmazhatják azonosításra, jelszóként. Ijesztő? Az.
Ha így lesz, a nagy gyártóknak sürgősen gondoskodni kell valamilyen egyszerű, de kétlépcsős védelemről még az ujjlenyomatok terén is.
