Nemrégiben emlékeztünk meg az eddigi leggyorsabb utasszállító repülőről, vagyis a Concorde-ról, mely sajnos már nem repül és utódról sem nagyon szólnak a hírek. Most a katonai vonalon mennénk tovább, felemlegetve a legendás SR-71 Blackbird nevű madárkát, melyet 1998-ban vontak ki a forgalomból. A két gép között eltérő használatuk mellett az is hatalmas különbség, hogy utóbbi esetében már körvonalazódik a folytatás, melyet a Lockheed Martin fennhatósága alá tartozó Skunk Works fejleszt és az egyenesági rokonságot azzal is erősíteni kívánja, hogy az új gépmadárnak az SR-72 nevet adta, melyről a gizmag cikkében bőven van infó.
Az új hiperszonikus meghajtás segítségével - mely kombinálja a turbinát és a ramjetet - utazósebessége kétszerese lehet a Feketerigóénak, vagyis elérheti a Mach 6-ot. Akinek esetleg nem lenne meg az eltéveszthetetlen alakú SR-71, annak elég annyit tudnia, hogy ez a bringa volt a világ leggyorsabb és legmagasabban szárnyaló, emberi személyzet által irányított gépe, mely 24.000 méteren repült és még mindig van élő sebességi rekordja. 1976. szeptember elsején ugyanis az USAF SR-71 Blackbirdje New Yorkból repült Londonba, amihez 1 óra 54 perc 56,4 másodpercre volt szüksége, miközben elérte a 3.920 km/h-s sebességet.
Sőt, ezek a gépek annyira a csúcson voltak, hogy még amikor a hidegháború után feleslegessé váltak és szépen lassan leszerelték őket, akkor is rekordokat döntöttek az utolsó repülések alkalmával. Egy darabig úgy nézett ki, hogy ezeknek a nagyszerű repülőgépeknek nem lesz utódjuk, de az SR-72 erre mindenképpen rácáfol. Brad Leland, a Lockheed Martin programvezetője szerint "egy hiperszonikus felderítőgép, melyen hiperszonikus rakéták vannak, könnyedén behatolhat a tiltott légterekbe és szinte bárhol csapást mérhet, ahol az szükséges, akár egy órán belül.
A sebesség a következő lépcsőfok az újonnan megjelenő fenyegetések ellen a következő néhány évtizedben. A technológia mindent megváltoztathat, mint ahogyan a lopakodás is megváltoztatta napjaink hadviselését". Leland szerint a Mach 6 platform nem csak rendkívül csekély időt hagy a reagálásra, de nagyon hatékony módja a hiperszonikus rakéták indításának. Az SR-72 kulcsa a Lockheed által Turbine-Based Combined Cycle Propulsion névvel illetett fejlesztés, mely tulajdonképpen két hajtómű egyben és a HTV-2 esetében már bizonyította, hogy elérhető akár Mach 20, vagyis a 24.501 km/h.
A felső egység dolgozik a repülőgép felszállásakor és gyorsítja azt Mach 3-ra, mígnem az alsó ramjet átveszi a melót és tovább gyorsít Mach 6-ra, ezzel pedig be lehetne tömni azt a lukat, melyet az SR-71 kiesése okozott. Az Aviation Weeknek adott interjúban Leland elmondta, hogy az SR-72 program összekapcsolja a Pentagon hiperszonikus kutatásait és fegyverprogramjait. A projekt vezetője szerint egyáltalán nem szükséges új technológiák megalkotása, hiszen már minden megvan, ami szükséges lehet, ezért az SR-72 akár már 2018-ban a levegőben lehet és teljesen működőképesen 2030-ra számítanak rá.
Ami pedig a legjobb, hogy a 7350 km/h-val szárnyalni képes szerkezet repüléséhez nem szükséges az, hogy a fedélzeten emberek legyenek, így ha véletlenül mégis beütne valami gond, legalább az emberveszteség elmarad. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy a szolgálatot teljesítő 32 SR-71-ből egyet sem sikerült az ellenségeiknek megsemmisíteni, tehát sanszos, hogy az utód is jó túlélési esélyekkel indul. Tehát az ismert mondás itt is igaz, hogy soha ne repülj túl alacsonyan és túl lassan.
