Aki már valaha is kicsit jobban belemélyedt az eBay kínálatába, az szembesülhetett vele, hogy a számítástechnikai áruk közül jó néhány a hazai kiskereskedelmi áraknál lényegesen (és ez úgy értendő, hogy tényleg lényegesen, akár 50 százalékkal) olcsóbban szerezhető be ebből a forrásból. Persze ha méretes a termék, akkor a beszerzést a postaköltség akár duplájára is drágíthatja. Ha maga az eszköz drágább (és EU-n kívüli), akkor megvámolhatják és az ÁFA is hozzáadódik az alapárhoz. Ezeken túl a garanciát sem biztos, hogy egyszerűen érvényesíthetjük a fél világgal arrébb táborozó kereskedő esetén. Ha ez még kevés lenne: akad számos szélhámos az internetes „piacon”, akik a helyzetet (és a vevőket) iparszerűen kihasználják. A leírtakkal ellentétben általában azért legitim termékekre lehet licitálni és valóban kedvező áron vásárolhatunk, de ez a történet most az eBaynek nem ezt az oldalát mutatja be.
A látszat csal – mini pendrive-ok átcímkézve
Az eBayen „8 gb flash drive”-ra keresve csak úgy záporoznak a találatok és miközben itthon az ilyen paraméterű pendrive-ok 4000 Ft felett vannak, itt 1 US centes ártól találhatunk drive-okat különböző távol-keleti versenyzőktől. Persze a licit még megtoldja ezt néhány dollárral, de 10–15 dollár körül (1800–2800 forint Magyarországra postázással együtt) azért már gazdára szoktak találni ezek a kiváló kínai/hongkongi meghajtók.
Az igazán szemfüles vásárlók már nézelődéskor gyanút foghatnak, mert például olyan „Samsung” meghajtókat is lehet itt kapni, amelyeket a samsung.com-on sem láthat az ember. És itt még csak nem is „Somsung” márkát látunk az eszközre szitázva, hiszen akkor lehetne valamit sejteni, mint a kínai piacon az „eredeti” Adios cipőket árusító stand mellett.
Ha a fentiekből semmit nem veszünk észre és 5 centet dél-afrikai vetélytársunkra ráígérve megnyerjük a licitet, akkor 10 nap/2 hét alatt általában meg is érkezik a pendrive a megadott címünkre. Lényegesen nem különbözik a fényképen látottól, rácsatlakoztatjuk egy USB-aljzatra, és – ha eddig nem gyanakodtunk, most sem fogunk – elénk tárul a 4/8/akárhány gigabájtnyi, betölthetetlennek tűnő tárhely.
Olcsó drágaságok
Itt szakítanám meg az idillt, ugyanis miközben a szállításra vártam, utánanéztem az ebayes pendrive-oknak. Ezek a meghajtók 80–90 százalékban hamisak. Azonban nem egyszerűen arról van szó, hogy nem a Samsung/Sandisk/Kingston vagy akárki más gyártotta, hanem (az előbbieken túlmenően) a kapacitásuk sem felel meg az ígértnek. Az egyik erről szóló cikkben valaki találóan azt írja, hogy ezek nem olcsó 4/8/stb. gigabájtos meghajtók, hanem nagyon drága 1-2 gigabájtosak. Gyakorlatilag a legolcsóbb (esetleg gyári minőségellenőrzésen megbukott selejt) meghajtókat összegyűjti egy „vállalkozó”, szoftveresen kicsit felokosítja, hogy a vezérlő azt hihesse, hogy több memória van mögötte, mint valójában, majd így értékesíti, lehetőleg a tengerentúlra.
Nem vagyunk egyedül! Az internet tele van a hamis flahmeghajtókról szóló információs oldalakkal
Az ilyen pendrive először nem is kelt gyanút: tele lehet másolni dokumentumokkal, fotókkal, bármivel. A következő csatlakoztatáskor viszont a teljesen összekavart FAT tábla miatt már értelmetlenségeket mutat, de az igazán profi hamisítvány még ekkor is mindent olyannak láttat, amilyennek elvárjuk. Csak meg ne próbáljuk róla leszedni az adatainkat! A létező 2 GB-os területre írt adatokkal még lehet, hogy nem is lesz baj, de a nem létező 2–6-... gigabájt területre „másolt” adatok bizony már nincsenek meg. Hiszen azt a memóriachipet még valahol Peking mellett lespórolták. Szóval ekkor még ha sikerül is valamit leolvasni a meghajtóról, az nem az eredeti adatfájl lesz, hanem például nullákkal kitöltött állomány, vagy ismét a létező memórián található adatok darabjai, netán akármi más. Mindenesetre ilyen meghajtót használni nem egy életbiztosítás – főleg az adatainkra nézve.
A dolog veszélye abban rejlik, hogy egy új pendrive-ot kevesen írnak tele első alkalommal és még kevesebben olvassák vissza és hasonlítják össze a tartalmat az eredetivel, vagy legalább ellenőrzik, hogy a pendrive-ról is megnyitható-e a videó vagy dokumentum. Márpedig enélkül nem derül ki az átverés: látható az ebayes eladói statisztikából is, hogy szinte minden vevő pozitívan értékeli az ilyen árusok tranzakcióit is, holott nagyjából 80 százalékuk adatvesztőt kapott adattároló helyett. Így ráadásul hiába böngésszük vásárlás előtt az eladó statisztikáját, az kivétel nélkül 90–95 százalékosan pozitív lesz, ami hajlamos a gyanakvást is elnyomni.
Akkor most: jó vagy nem jó?
Hogy mi a helyzet a pendrive-val, egy egyszerű teszt lefuttatásával ellenőrizhető bármilyen meghajtón. Az ingyenes Flash card/drive tester pont ezt a célt szolgálja, használata nem igényel nagyobb számítástechnikai jártasságot. A bal felső legördülő menüben kiválasztjuk a frissen leszállított meghajtót, majd pedig mellette beállítjuk a Write, read and compare tesztelési üzemmódot. Vigyázzunk, ez az ellenőrzés a meghajtón még meglévő maradék adatot is megsemmisíti!
Flash card/drive tester – Itt lebuknak a hamisítványok
A teszt először teleírja adattal az egész elérhető tárolót (akár van mögötte memóriachip, akár nincs), majd visszaolvassa és ellenőrzi, hogy vajon a beírt adatokat sikerült-e kinyerni. Ha nem sikerül az olvasás, vagy más a visszaolvasott tartalom, mint amit a program beírt, akkor ezt hibaként jelzi a Log ablakban és az alsó, színes Device mapen is. Régi, békeidőkből származó, nem hamis pendrive esetén ez egy szép zöld csík lesz, új távol-keleti ajándékunk esetén kis zöld és nagy-nagy lila szakasz várható, minősítetten ócska meghajtó esetben pedig még a zöldön belül elszórva is lehetnek lila „pamacsok”.
Futunk a pénzünk után?
Ilyen bosszantó esetben sem biztos azonban, hogy a pénzünk elúszott. Érdemes lehet a következőkben bemutatott lehetőségeket kipróbálni, mert akár egy kötött, sípolós pulóver beszerzésekor is érdekes lehet, hogy hogyan lehetséges a fogyasztói érdekeket érvényesíteni interneten/eBayen keresztül.
Poénnak készített „olcsó WLAN-adapter”. A valós életben sajnos durvább hamisítványokba is belefuthatunk (Forrás: keznews.com)
- 1. menet: az eladó. Az eladónak írjuk meg a problémánkat és jóhiszemű kereskedőként előfordulhat, hogy cserét vagy pénzvisszatérítést ajánl. Gyakorlatban is megtörténhet, hogy még a hibás darabot sem kell visszaküldeni az eladónak. Ennek a későbbiekben részletezett postaköltség miatt van jelentősége.
- 2. menet: Paypal Buyer Protection. Amíg nincs problémánk az ebayes tranzakciókkal, addig csak azt tűnhet fel, hogy a termékeknél a PayPal fizetési mód mellé van írva a „Free PayPal Buyer Protection, up to $2,000.” szöveg. Leegyszerűsítve ez annyit tesz, hogyha PayPallal fizetünk egy termékért és az nem érkezik meg, vagy nem olyan, mint amit ígértek, akkor az eladó helyett a PayPal visszatéríti a kifizetett vételárat, max. 2000 dollár értékig. Persze az életben ez nem ennyire egyszerű.
A vitakezelés úgy történik, hogy először egy „dispute”-ot kell indítanunk a vásárlástól számított 60 napon belül. Ez tulajdonképpen egy paypalos felületen zajló levelezés vevő és eladó között, amelyet a PayPalék visszanézhetnek. Ha itt nem sikerült megegyezni, akkor „claim”-mé alakítható a folyamat, amelyben már a PayPal mondja ki a végső szót.
A fent leírt esetben ez úgy zajlott, hogy a probléma jellege „Significantly not as described” volt, azaz a termék jelentősen eltért a meghirdetettől. A paypalos döntés gyors volt, de megkérdőjelezhető: vissza kell küldeni a terméket az eladónak, úgy, hogy az az interneten nyomonkövethető legyen. Ezután, ha az eladó megkapta (és nem tagadja le), akkor a PayPal visszatéríti a vásárlás összegét. Az elvvel nem is lenne baj, de Magyarországról Hongkongba a Magyar Postával, interneten követhető módon feladni egy csomagot legolcsóbban 10000 Ft körül lehet. Az ennél olcsóbb megoldások esetén viszont kérdéses, hogy az eladó valaha is jelezné, hogy visszajutott hozzá a terméke.
Ráadásul az egész folyamat akkor még bosszantóbb, ha azt nézzük, hogy az eladó ilyen esetben tulajdonképpen hamis, barkácsolt pendrive-okkal szedi ki az eBayezők zsebéből a pénzt és valószínűleg a visszaküldött pendrive is rövidesen az újraértékesítési csatornákba kerül, de még a vásárló védelmére szolgáló eljárásból is ő száll ki jobban. Szóval ez a megoldás több okból sem hozott értékelhető eredményt.
- 3. menet: chargeback. A kártyatársaságoknál (pl: VISA, Mastercard stb.) is védik a kártyáikat használók érdekeit, így létezik egy chargeback nevű eljárás, ami azt jelenti, hogy a vevő különböző indokok alapján visszakaphatja a tőle levont összeget, például, ha nem szállítják le, amit megrendelt, vagy nem azt szállítják. Ezt az eljárást annál a banknál kell kezdeményezni, ahová a fizetéskor használt bankkártya tartozik. A konkrét esetben az AMEX tájékoztatott arról, hogyha igazolható módon visszajut a pendrive az eladóhoz, akkor elvégzik a visszatérítést. Ebben az esetben a Paypal megoldásához képest legalább nem kell online nyomon követhető szolgáltatást használni és magyarul zajlik minden. (Az is erősen kérdéses, hogy a PayPal mennyire boldogulna a Magyar Posta online nyomkövetési szolgáltatásával, amelyet én sem találtam meg angol nyelven elérhető formában.) A pendrive feladásáról szóló ajánlott feladóvevény és a levelezés beküldése után a visszatérítés rövidesen a számlán landolt. Összességében tehát vevőként a postai visszaküldés költsége a kár.
- 4. menet: a közösség ereje. A többi lépéstől függetlenül elkezdtem az eladó értékeléseiből kibányászni azokat, akik ugyanilyen pendrive-ot vettek tőle. Körbeküldtem nekik egy levelet, amiben röviden leírtam az esetet meg a tesztelés módját és javasoltam, hogy ha az ő meghajtójuk is hibás, forduljanak az eladóhoz/eBayhez/PayPal-hoz. Jött is jó néhány visszajelzés, és közülük senkinek nem volt valódi a meghajtója, így gondolom, beindult a reklamáció.
Közben az egyik levélben azt írta az eladó, hogy nem is tudja, mi történhetett, biztos gyári hibás, de problémát még senki nem jelzett vissza. Ekkor megírtam neki, hogy néhány korábbi vevőjével már felvettem a kapcsolatot, nagyjából mindenkinek hibás volt a készüléke és többen is már visszajeleztek erről neki, azaz az eladónak. Ezek után rövidesen visszafizette a vételárat és talán már be is zárt azóta.
Hamis meghajtóból igazit
Bár a fenti történetből megmaradt egyik pendrive-ot biztos nem a stabil, megbízható adattárolóként ajánlanám senkinek, de legalább adatátviteli közegnek jó lenne (például a PC-től a DVD-lejátszóig), mert végül is nem az ígért 4/8/... GB-os darab, de 2/4 gigabájtnyi memória mégiscsak van benne.
A javításhoz két információ kell: a vezérlő chip típusa és a memória típusa/mérete. Első próbálkozásként megkísérelhetjük szoftveresen kiolvasni a különböző azonosítókat. Erre jó eszköz a ChipGenius, amely a PID- és VID- (ProductID és VendorID) azonosítókból és saját adatbázisa segítségével megtippeli, hogy milyen chipset is lehet az eszközünkbe szerelve. Mivel azonban ezek az ID-k is manipulálhatóak, így kétség esetén csak a szétszedés segíthet.
Vajon milyen vezérlő chip lehet belül?
Ez esetben szereljük szét a meghajtót (általában maximum egy csavar tartja) és a nyomtatott áramköri lapon kell szétnéznünk. Itt összesen két-három chipet találhatunk: maga a flashmemória a nagyobb(ak)ban van, a kisebb a vezérlőáramkör. Ezeknek a tetejéről kell a mini szám- és betűsorokat leolvasni. Az első sor általában meghatározza a típust, amivel már el lehet indulni.
A feladat, hogy a nálunk levő meghajtó vezérlőjéhez tartozó Kínából vagy Tajvanból származó gyártási szoftvert (production tool) megtaláljuk. Ez amiatt lehet kihívás, mert bár van egy elég jó, gyártónként rendszerezett gyűjtemény a flashboot.ru/index.php?name=Files, oldalon, de ez orosz nyelvű. A nyelvet nem beszélőknek javasolt az URL-re Google-ben rákeresni, majd a Translate this page opcióval elkészült angol változatban körbenézni.
Ha itt nem találunk használható alkalmazást, akkor valószínűleg csak a bbs.mydigit.cn oldalon (itt van a már említett ChipGenius program honlapja is) lesz segítség, amely egy fórum elég sok (de csak regisztráció után, kreditek ellenében) letölthető szoftverrel és kizárólag kínai nyelven. Ezen belül például az ezen a kínai oldalon található chipkészletenként gyűjtött lista a felhasználható szoftveres beállítóeszközökről.
Az UdiskTools egy angol nyelven is elérhető alacsony szintű flashmeghajtó-formázó szoftver
Amennyiben sikerült megtalálni a megfelelő programot (ami az oldalakhoz hasonlóan előfordul, hogy nem beszél európai nyelvet), akkor azon beállítjuk a megfelelő memóriaméretet, és egy alacsony szintű formázás után kész is a hibátlan, friss, korrekt méretű pendrive-unk, amit akár még használni is lehet.
Ha a leginkább csak különféle orosz és kínai webes fórumokról letölthető UdiskTools a javasolt szoftver, akkor annak főképernyőjén a középső részben megtalálható a felismert USB-meghajtó. Az azonosítókból rögtön látszik az elérhető flashchip mérete. Ezután a Manuf Setting fülön kell beállítani az ehhez megfelelő helyes méretértéket (célszerűen a ténylegesen elérhető tároló méretét). Az Apply gomb lenyomása után a fő fülre (Manuf Progress) visszatérve, majd az USB-meghajtónak megfelelő Channelre kattintva elindíthatjuk a formázást. Ha megvan az eredmény, akkor a Flash drive testerrel kipróbálhatjuk. Hiba esetén próbáljuk meg kicsit kisebbre formázni az eszközt vagy a Manuf Settings fül Scan level sebességbeállításaival is próbálkozhatunk. Az UdiskTool még sok minden más megváltoztatására is alkalmas, ezekhez jobb, ha nem nyúlunk!
Az MPTool beállítási lehetőségei
Az MPTool lehet egy másik javasolt beállító program. (Ha nem akarunk kínai oldalakon kavarogni, akkor legegyszerűbben a már említett flashboot.ru oldalon találhatjuk meg az aktuális verziót.) E program szintén a főoldalon listázza a felismert USB-meghajtókat. A Setup gomb megnyomásával jutunk el a beállító menübe, amelynek az angolosítása már csak hellyel-közzel sikerült. Itt a felismert méret a jobb felső sarokban automatikusan be lesz állítva, a zöld sáv (Zone1) jobb oldalának húzásával több partícióra osztást végezhetünk. A formázás a főoldalon az adott flashdrive sora előtt megjelenő betűjelre kattintva kezdhető el. Sikertelen próbálkozás után érdemes a Format setup mező Level értékének átállításával próbálkozni.
Csak óvatosan próbálkozzunk, mert akár még használhatatlanabbá is lehet így tenni az eszközt! És óvatosan a pendrive-okkal is: állítólag ezek már az eBayen kívül is terjednek; svájci ALDI-ban már lehetett Platinum néven hasonló becsapós darabokat venni és hazai aukciós honlapokon is kapható néha a „minőségi” kínai importáru.
