Utoljára 2002-ben írhattunk vadonatúj architektúrára épülő NVIDIA grafikus processzorról: a GeForce FX 5800 azonban fájdalmas csalódást okozott a felhasználóknak, nemcsak késedelmes piaci megjelenése, hanem teljesítménye és zajos hűtése okán is. A vállalat a 2003-ban megjelent GeForce FX 5900-zal javította az előd egyes hibáit, de az NVIDIA csúcskategóriás grafikus gyorsítói már jó ideje nem tudtak kilépni az ATI Radeonok árnyékából. Az eladási és piaci részesedési adatok egyaránt az ATI előretörését mutatták, ezért az NVIDIA-nak mindenképp nagyot kellett dobnia, hogy visszahódítsa vevőit, és kifényesítse megfakult renoméját.
Az NV40 szíve a harmadik generációs CineFX motor, amely a világon elsőként támogatja a Pixel Shader és Vertex Shader 3.0 specifikációkat. Ezek talán legfontosabb újdonsága, hogy segítségükkel a fejlesztők a korábbinál lényegesen hosszabb és bonyolultabb árnyalóprogramokat írhatnak. Ez részben az utasításszám növekedésének, részben a dinamikus elágazáskezelésnek köszönhető - utóbbi lehetővé teszi az árnyalóprogramokban a feltételes elágazásokat. Végső soron a 3.0-s szabvány lehetőséget ad a programozóknak arra, hogy a processzorokra írt programokhoz hasonló megoldásokat valósítsanak meg a grafikus lapkákon.
A legújabb specifikációk támogatása mellett az NVIDIA jelentősen javított az árnyalók teljesítményén is, így a GeForce 6800-as lényegesen gyorsabban futtatja majd a már meglevő DirectX 8-as és 9-es szoftvereket is. Az NV40 nem kevesebb mint hat vertexárnyaló egységet és 16 képalkotó futószalagot tartalmaz. Összehasonlításképp: az ATI Radeon 9800 XT négy vertexárnyalóval és nyolc futószalaggal rendelkezik. Az NVIDIA állítása szerint a GeForce 6800-as elődjénél nyolcszor gyorsabban futtatja a pixel- és kétszer gyorsabban a vertexárnyaló programokat.
A teljes cikk a 2004. júniusi számunkban olvasható.
