A videojátékoknak köszönhetően már mi magunk is harcolhattunk szinte minden kontinensen és nem csoda, hogy a fejlődő technikai lehetőségeket a hadseregek is kihasználják, hiszen sok esetben pénzt, időt (ami szintén pénz) és energiát (ami megint csak pénz) tudnak megspórolni ezzel. A gizmag arról számol be a cikkében, hogy 10 éven belül az USA hadserege gyakorlatilag üres területeken gyakorlatozhat, miközben a résztvevő katonák szeme előtt egy tényleges hadszíntér jelenik meg.
Az Egyesült Államok hangzatos nevű Future Holistic Training Environment Live Synthetic programja a kiképzés újszerű megközelítése, miközben nem titkoltan az a szándék, hogy hatékony, de spórolós megoldással jussanak hozzá a katonák a szükséges tudáshoz. A tervek szerint 2025-re a a speciális szemüvegek, fülhallgatók és a kiterjesztett valóság segítségével a placcon futkározó honvédek előtt füsttel, robbanásokkal, harcjárművekkel és nyomjelzős lövedékekkel telezsúfolt élet jelenik meg. Nincsenek kifelejtve a repülőgépek és helikopterek sem a dologból, de pilótáik számára még egyszerűbb a helyzet, mert ők akár több ezer mérföldre is lehetnek a hadgyakorlat helyszínétől, ám mégis olyan reálisnak fogják érezni a csatát, mintha a gépben ülnének. Nem nehéz belátni, hogy ha nem kell valódi lőszerekkel lövöldözni, sem pedig elfüstölni a benzint, gázolajat, kerozint, miegymást és felrobbantani több mázsa (tonna) C4-et (nem is beszélve a tengeralattjárókról, anyahajókról) akkor az jelentős spórolás lehet, miközben a kiterjesztett valóság segítségével olyan körülményeket lehet varázsolni a harcmezőre, amilyet csak a dupla agyúak a vezérlőben szeretnének.
Nem elhanyagolható az sem, hogy a hagyományos tréning nem feltétlen biztonságos, hiszen sajnos a gyakorlatok folyamán is akadnak halálos áldozatok. A Future Holistic Training Environment Live Synthetic a szimulációs tréning négy fő területét kívánja egybegyűrni, vagyis elsőként a Live Simulationt (LS), melynél valódi emberek dolgoznak valódi rendszerekkel és a legrégebbi bevált módszernek nevezhetjük, ilyen például a lézeres lövöldözés. Második a Virtual Simulation (VS), melyben a valódi emberek szimulált rendszerekkel bűvészkednek, amiről John Janiszewski ezredes, a National Simulation Center (NSC) igazgatója azt mondta, hogy "olyan, mint amikor a gyerekek egy videojátékban versenyautót vezetnek és elhiszik, hogy valódi járműben ülnek, melyben van gáz, fék, kormány és műszerfal". Valójában a VS-hez tartoznak a szimulátorok, mint amilyeneket a repülősök és a tankosok használnak.
Harmadik elem a konstruktív szimuláció (CS), mely szimulált embereket és berendezéseket, valamint szimulált környezetet tartalmaz, melyet az előző példa vonalát követve leginkább a stratégiai játékokhoz lehetne hasonlítani, miszerint digitális térképeken lehet tologatni az egységeket és értelemszerűen erre csak az olyan tiszteknél van szükség, akik nagyobb csapatokat irányítanak. Negyedik pillér a játékos szimuláció (GS), mely hasonlatos az előzőhöz, de a szimulált világ valóságos elemekből építkezik, mint ahogy az a Call of Duty, vagy a Battlefield esetében van. Eme négy szegmens összegyúrásából olyan szintetikus környezetet lehet kidolgozni, mely megfelel a kiképzések és gyakorlatok követelményeinek, ugyanakkor lényegesen kevesebbe kerül, mintha minden valódi lenne. Példaként említi az amerikai hadsereg, hogy egy harci helikopter egyórás üzeme 3500 dollárba kerül, míg szimulálva mindössze 500 dollár, és ha megoldható az, hogy ne a katonát vigyék a szimulációhoz, hanem a szimuláció menjen a katonához, akkor még olcsóbbá válhat az egész.
