A memóriagyártók idézték elő ezt a kavarodást azzal, hogy a napi vásárló meghódítására (befolyásolására) leleményesen egyre magasabb szorzószámokat tüntettek fel a címkéken, építettek az általános tájékozatlanságra és kihasználták "a gyorsabb a jobb" vásárlói beidegződést. Kezdetben a sima kártya létezett, aztán jött a 20×, 40× sőt 120× sebességjelölés, mögöttes tartalmát kevesek ismerték. Akadt olyan szerény gyártó, aki csak az "Extra", meg "Ultra" sebesség kitételt használta, bármit is takarjanak ezek a jelzők. Arról végképp nem beszélve, hogy vajon ezen adatok az írási
vagy netán az olvasási teljesítmény jellemzői voltak-e, mivel a két érték (az olvasás javára) jelentősen eltér egymástól. A szorzók egyébként az elméleti egyszeres CD írás (150 KB/s) tempójára alapulnak: a 120× egyenlő 18 MB/s, ami nyaktörő sebesség és bizonyos merevlemezeket is lepipál. Elméletben.
Ha ilyet vettünk a 3-5 Mpixeles digitális kompakt fényképezőgépünkbe, rossz érzéssel tapasztalhatjuk, hogy alig történt változás a régebbi, ennélfogva gyengécskének hitt kártyához képest. Szinte ugyanannyit kellett várni egy elkattintott fotó után, amíg az elektronika mentette a képfájlt a kártyára – nyilván a fényképezőgép korlátozott adatfeldolgozó teljesítménye fogta vissza a gyorsabb kártyát is. Viszont vettünk egy új, drága kártyát, megcsináltuk az elvárt forgalmat.
Egy nagy teljesítményű „gyorstüzelő” fényképezőgépbe töltve ugyanazt a nagy sebességű kártyát máris egyértelmű, akár többszörös sebességnövekedést tapasztalunk, ilyenkor nagyon is megéri a beruházás, hiszen gyors kártya nélkül nem tudjuk kihasználni a gép teljesítményét.
Azon túl, hogy az egyre nagyobb kapacitás mindig is nagyobb szabadságot jelent, a gyártók rájöttek, hogy lassan a vevők inkább tartózkodóak az érthetetlen specifikációkkal szemben és tudni szeretnék, mi jön ki a bűvész cilinderéből.
Az SD-kártya gyártók szövetsége írásba fektette a kategorizálás elveit és gyártóiknak osztályba kell sorolniuk termékeiket, amit ősztől jól láthatóan magán a kártyán is fel kell tüntetni, nem csak a vásárlásra ösztönző csomagoláson.
Négyfajta kártya specifikációt határoztak meg:
Class 0: minden kártya, ami az SD formátum minimumait teljesíti.
Class 2: legalább 2 MB/s adatátviteli sebességgel bíró kártya.
Class 4: minimum 4 MB/s adatátviteli sebességet teljesítő kártya.
Class 6: legkevesebb 6 MB/s adatátviteli sebességgel rendelkező
kártyáról van szó.
A sebességek írásra vonatkoznak, az olvasás jellemzően gyorsabb az írásnál. Látható, hogy a besorolásban semmiféle szerepet nem játszik a kártya kapacitása, a sebesség a belső felépítéstől és nem a mérettől függ.
Az alábbi tájékoztató táblázattal igyekezzük megkönnyíteni a vásárlók dolgát, hogy milyen felhasználásra milyen jelölésű kártyát is érdemes majd vásárolni.
Minden SD kártya egyforma?
Könnyű megkülönböztetni a Compact Flash memóriakártyát az SD-től, de nem annyira közismert tény, hogy SD és SD között is nagy különbség lehet. Különösen sebesség és ár tekintetében.
Hirdetés
Hirdetés