Miközben a tavalyi első rendezvény a spamszűrők használatával remélte megfékezni a kéretlen e-mailek áradatát, a 2004-es spamkonferencia már egész eszközarzenálról esett szó, a feladók hitelesítésétől az egyes feladók ellen indított perekig. Ismét középponti szerepet kaptak a Bayes féle szűrők, amelyek az üzenet tartalmának statisztikai valószínűsége alapján azonosítják a levélszemetet. E szűrők kétségtelenül megnehezítették a küldők dolgát, hogy eljuttassák üzeneteiket a címzettekhez, de mesze nem vették elejét az áradatnak. A szűrők ellenére a Microsoft Hotmail szolgáltatásán keresztül érkező levelek 70 százaléka szemét. Hatékonyabb módszer lehet a pereskedés, ehhez azonban az kell, hogy a szolgáltatók világosan megfogalmazzák, mi szabad és mi nem a hálózatukon, így pl. a „címszüretelés” miatt pert lehet indítani szerződésszegés címén. Volt szakértő, aki felvetette, hogy pert lehet indítani a „digitális millennium” törvény alapján is, ha a szolgáltató a címeket kereskedelmi titokká minősíti.
A Yahoo a feladó hitelesítésre esküszik, az ún. „doménkulcsok” használatát pártolja - a nyilvános titkosító kulcsok használatát domén szinten - a feladók azonosításához. E kulcsok lehetővé teszik, hogy az internetszolgáltató az általa felismert feladók üzeneteit ne szűrje, így a felszabadult erőforrásokkal az azonosítatlan levelek ellenőrzését erősítheti. Ez a módszer azonban csak akkor hatékony, ha széles körben használják a doménkulcsot. Persze még e lépések ellen is könnyen talál megoldást a spamküldő, ha működését a jogi problémákat kerülendő külföldre viszi, és ha „zombisított” otthoni PC-k laza hálózatával álcázza a spam forrását. Annyi már mindenképpen érzékelhető, hogy a spam ellenes erőfeszítések kezdik masszívan emelni a spamküldők költségeit. A közönség soraiban lévő direkt marketing cégek képviselői panaszkodtak is, hogy a szűrőprogramok őket is céltáblává tették.
