Bátran kijelenthetjük, hogy az SLI bevezetése óta nagyon szépen vette az akadályokat, és a vastag pénztárcával rendelkező vásárlóknak igen nagy megelégedésére szolgált. Tény azonban, hogy sikere ellenére számos hiányossággal bír, melyek ismeretében a kritikusok bizony sokat fanyalogtak - hozzátesszük, nem is minden alap nélkül. Az nVidia duál - VGA technológiáját az elmúlt hónapokban leginkább három ok miatt bírálták. Az egyik, hogy kizárólag minden tekintetben azonos kártyákat tud kezelni, magyarul nem elég, ha a GPU típusa, és a VGA termékcsalád egyébként azonos. Ez mondjuk még a kisebb probléma, hiszen aki pénzt szán egy ilyen vasra, az előrelátóan kapásból két csúcskategóriás vezérlőt rendel ugyanattól a gyártótól, így a kérdés meg lesz oldva.
A másik limitáló tényező már egy fokkal komolyabb: nem pusztán a videó - drivernek kell támogatnia az adott alkalmazást, hiszen a korrekt működéshez az is szükségeltetik, hogy maga a játékszoftver ugyancsak képes legyen kihasználni a hardver erőforrásait. Harmadsorban problémát jelenthet, hogy a két GPU együttes alkalmazásához elengedhetetlenül szükségeltetik egy úgynevezett összekötő híd, illetőleg adott esetben némi bűvészkedés a PCI Express foglalat környékén. Lássuk, mit mutat fel ehhez képest az Ati által kifejlesztett technológia.
Először is, nagyon fontos, hogy az SLI-nél alkalmazott chiphez hasonló összekötő lapka itt már nem szükséges a korrekt működtetéshez. A PCI Express sínnek továbbá nincs szerepe az adatküldésben; mindez a DVI kimeneten keresztül történik, melyet egy speciális eszközzel, az ún. CrossFire kártyával kell összekapcsolni (ennek feladata a számítási műveletek megfelelő elosztása, és a képek megjelenítési sémájának meghatározása). Ebből következik tehát, hogy a leendő vásárlónak bizony még egy ilyen cuccot is be kell majd szereznie a két VGA mellé a technológia kihasználása érdekében. Maga a CrossFire egyébként - és ez mindenképpen jó pont a kanadai gyártó oldalán - mind AMD, mind Intel platformokon jól megállja a helyét, előbbi az RD480, utóbbi pedig az RD400 jelölésű lapkakészlettel van felszerelve (nevük: Radeon Xpress 200 CrossFire). Az Intel lapok esetében a már jól bevált 775-ös foglalat, 533/800/1066 Mhz-es buszsebesség, és maximálisan négy DDR2 memória kezelése érdemel említést. Másrészt ugyancsak jó hír, hogy a szükséges PCI Express érintkezők megfelelő beállításához már nincs szükség manuális beavatkozásokra (jumperelés, stb.), mert a chipkészlet ezzel a feladattal is tökéletesen megbirkózik.
Harmadsorban talán azt sem mellékes megemlíteni, hogy itt már csak a kártyacsaládnak kell azonosnak lennie, a gyártó különböző is lehet. De ami talán a leginkább vonzóvá teszi ezt a rendszert, egyértelműen megelőzve ezzel az SLI-t, hogy működéséhez nincs szükség speciális meghajtó-programra, minek következtében elvileg bármely 3D-s alkalmazásban kihasználhatóvá válnak a CrossFire erőtartalékai. Ami a már említett feladatmegosztást illeti, itt is történt némi változás a lehetséges eljárásokat illetően, ugyanis most már három van belőlük. Egyik alternatíva a Scissors (olló), amikor a kép felső felét az egyik, alsó felét a másik GPU számolja, "kettévágva" a képernyőteret.
Az Alternate Frame Rendering esetében a pixelek elhelyezkedése döntő: a párosak kiszámítása az egyik, míg a páratlanok megjelenítése a másik kártya feladata. A harmadik választás a Super Tiling, ami az előző módszerhez nagyon hasonlít, pusztán két elemében van különbség: a képet nagyobb, egyenlő számú kockákra osztja, másrészt egyelőre kizárólag Direct3D alatt használható. Ami pedig az árakat illeti, sejthető, hogy aki ilyet akar venni, annak egy nem kevés pénze lesz szüksége. Ott van először a drága alaplap, melynek ára szolgáltatásaitól is függ. Aztán jöhet hozzá két Ati Radeon, mondjuk az X800 XT, vagy az X850 XL, egy CrossFire csatoló, valamint legalább 480 W-os táp. A már júliustól megvásárolható X850 Crossfire Edition 256 MB ára 549 dollár, testvéréért, az augusztusban boltokba kerülő X800-ért pedig 299 dollárt kell kitenni az asztalra.
