A lopás az emberiség hajnalától kezdve jelen volt minden társadalomban, azonban a formái évezredeken keresztül nagyrészt változatlanok maradtak. A huszadik század második felében ez megváltozott, hiszen a hirtelen és drasztikus technikai fejlődésnek köszönhetően egyre szélesebb rétegek számára vált lehetővé a szellemi tulajdonok tolvajlása; valószínűleg a kazetta volt az úttörő médium ezen a téren.
Természetesen a motivációt tekintve sokféle okból warezolnak az emberek: a tartalom nem érhető el legális csatornán keresztül, nincs pénzük kifizetni azt, vagy éppen csúnyán túlárazottnak tartják. Ezen túlmenően vannak az „igazi” kalózok, akik szimplán azért nem fizetnek, mert ezt büntetés nélkül megúszhatják. Személyes megfigyelések alapján – tehát nem valamiféle konkluzív és empirikus bizonyítékok nyomán – a warezolók többsége nem vérbeli kalóz, vagy legalábbis hazánkban az illegális letöltés fő oka a pénztelenség.
A személyes tapasztalatoknál maradva rendkívül érdekes, hogy a letöltők jókora része szimplán nem érti azt, hogy a tartalmakat valakik elkészítették, akiknek mindenki máshoz hasonlóan meg kell élniük valamiből. Időnként szinte természetesnek veszik, hogy megjelennek az új tartalmak, mintha azok valamiféle csoda folytán varázsütésre testet öltenének, és onnantól kezdve... hát vannak.
A fentebb leírtak ellenére a warezolás megítélése nehéz dolog, különösen annak fényében, hogy kutatások szerint a letöltögetők az átlagosnál többet költenek tartalomvásárlásra (bár a jogvédők reflexből elutasítják az efféle eredményeket), továbbá a zenészek többsége a lemezeladásokkal szemben valójában koncertezésből tesz szert komoly bevételre. A letöltés hatása abszolút nem tisztázott, hiszen a kalózkodás segíthet szélesebb körben terjeszteni az előadó munkásságát, a koncertjei iránti nagyobb érdeklődés pedig anyagilag kárpótolhatja a tartalomkészítőt. A probléma az, hogy a folyamatot még nem sikerült vizsgálni, így az elmélet igazságtartama nem cáfolható vagy bizonyítható.
A letöltők és kiadók közti állóháborút unva utóbbiak visszanyúltak a gyökerekhez: a Los Angeles Times beszámolója alapján a hírhedt MPAA és RIAA rájöttek, hogy az ártatlan gyermeki lelkeket megfelelő neveléssel még időben meg lehetne óvni a fájlcserélés miatti pokolra kerüléstől. Legújabb akciójuk keretében kisiskolásoknak szánt oktatóanyagon dolgoznak, amely az elsőtől hatodik osztályig verné a gyermekekbe a szerzői jogi tudnivalókat – tehát lopni még akkor is bűn, ha a vagyontárgy nem kézzel fogható.
Megfelelő keretek közt az ötlet önmagában nem rossz, hiszen a gyermekeknek nyilván mindent tanítani kell, ami nem magától értetődő. Az esetleges ellenérzéseket inkább a kezdeményezés mögött álló jogvédők okozhatják, hiszen a boszorkányüldözésükkel és általános vadkapitalizmusukkal egyesekben már az MPAA és RIAA nevek hallatán is felmegy a pumpa.
Az oktatóanyag Wired magazin által lehozott piszkozatát nem fogadta nagy siker, a kritikusok szerint ugyanis a félkész dokumentum egyoldalú nézőpontot ad a témakörben. A szabadságjogokért küzdő Electronic Frontier Foundation szerzői jogi részlegének vezetője szerint félelemkeltéses taktikát kívánnak alkalmazni a jogvédők, hiszen azt az üzenetet küldenék, hogy minden letöltés lopás, amelyre nincs engedély; még csak a fair használat fogalmának elmagyarázásával sem kívánnak bíbelődni. A jogvédők szóvivője utóbbi kapcsán elmondta, hogy azt csak középiskolában szeretnék oktatni.
Ezen túlmenően a megkérdezett tanárok és jogászok sem tudnak egyelőre mit nyilatkozni: a Times beszámolója alapján előbbiek szerint a tananyag már szerzői jogi oktatás nélkül is túl sok, míg a meginterjúvolt szerzői jogi perekre specializálódott ügyvédek szerint talán nem az első hat osztály lenne a legjobb alkalom a téma boncolgatására, plusz magát az oktatóanyagot is pártatlan félnek összeállítania.
A végleges oktatóanyag jövő év elejére prognosztizált elkészülte előtt egyelőre újabb állóháború alakult ki: hamarosan meglátjuk, hogy pontosan mit is kíván prédikáltatni az MPAA és RIAA, továbbá az igéjük terjesztésébe hajlandóak lesznek-e belemenni a közoktatás döntéshozói.
(Forrás: Los Angeles Times)
