A 2004 tavaszi IDF színhelye San Francisco, míg az utóbbi pár alkalommal a közeli San Jose adott otthont az eseménynek. A megkapóan szép, egészen sajátságos hangulatú város nem fogadta kegyeibe a résztvevőket, második napja esik és fúj a viharos erejű szél. (Az ismerős külföldi és hazai kollégák közül én voltam az egyetlen aki esőkabátot hozott a „napfényes Kaliforniába”, úgyhogy jó eséllyel én leszek az az egyetlen személy aki nem lesz náthás a hét végére.) Az IDF nem először jár a városban, de a helyszín a Moscone West nevű konferenciaközpont új. A rendezvény struktúrája is változott valamelyest az előző évekéhez képest. A nyolc éves IDF-en megszokott szerkezet, miszerint az esemény gerincét az úgynevezett keynote-ok, azaz az Intel vezető tisztségviselői által tartott, show jelleget sem nélkülöző előadások adják, és ezt egészítik ki a szintén az Intel és más az iparágban vezető cégek iskolai osztály szerű előadásai, „próbáld ki” laborjai, illetve kis kiállítóstandjai egy hatalmas csarnokban, most is megvan. Csupán a neve lett új, „Systems Conference”. (A fordítás felesleges.) Viszont betársult mellé a „Sollutions Conference”, azaz Megoldások Konferencia, mely egy teljes értékű értekezés az ipar számára, olyan témákkal, mint „biztonság a vállalati zsinórnélküli hálózatok számára”, vagy „az üzleti folyamatok mobilizálása SAP NetWeaver segítségével”.
Az egyértelmű, hogy a PC World olvasói számára a Systems Conference nyújtja az érdekes információkat, de a kiküldött tudósító számára újabb fejtörésre okot adó dilemma, hogy hány felé szakadjon, mit áldozzon fel miért. A szervezők minden igyekezete ellenére is akadnak már egészen mókás programütközések. Példának okáért majd a mai nap nyitó keynote-ja után egy időpontban lesz az „ATI Technologies: Advancing the PC Platform for Graphics and Video, 2004 and beyond” és a „NVIDIA and Intel: A Winning Combination for PCI Express” című előadás. (Már tudom a megoldást arra, hogy hogyan fogok választani! A high-tech Mekkájában egy negyeddolláros érmét használok véletlen szám generátorként, a „fej vagy írás” algoritmust futtatva.)
A Metreon szórakoztató központ mögött az IDF helyszíne a Moscone West. Teljes a Wi-Fi lefedettség.
Az Intel az IDF megnyitását megelőző napot is kihasználta. Tegnap egy pár nappal korábbi bejelentésről tudhattunk meg többet. A bejelentés az első, szilícium alapú, skálázható fotonikai modulátorról szólt. Feltételezem, hogy ez Önöknek is pont egy olyan távoli kínai nyelvjárásban elkövetett mondatnak hangzik, mint nekem. Az előadó Dr. Kevin Khan-nak köszönhetően ez már többé nincs így. Azt mindannyian tudjuk, hogy az informatikában már jó ideje használnak a szélessávú adattovábbításhoz fény alapú átvitelt. Azt is sejtjük, hogy az ilyen eszközök elképesztően drágák. Amit az Intel laboratóriumi körülmények között véghezvitt – lévén itt most nem egy termékről, hanem egy friss fejlesztésről van szó –, az nem más, mint az egész technológia megfizethető árszintre ültetésé felé vezető úton egy jelentős lépés előre. A hosszú elnevezésű eszköz arra használatos, hogy a továbbító közegbe, azaz a fénysugárra „ráültesse” a szállítandó információt. Ami forradalmi benne, az az, hogy szilíciumból készült és nem egy olyan egzotikus és ezért pokoli drága anyagból, mint amit ebben az iparágban általában használatos.
Hogy mitől forradalmi ez az egész? Dr. Khan egy nagyon találó hasonlatot használt ennek a szemléltetésére. Mind a mai napig a hordozható PC-kben egy sok erű szalagkábel szállítja az adatokat az alsó részben található alaplaptól a felső rész folyadékkristályos kijelzőjéhez. Mi több, a legújabb, zsinórnélküli kommunikációs eszközökkel felvértezett gépekben számos rádióantenna is e fertályban búvik meg, természetesen további szalagkábelekkel az alaplapon elhelyezett elektronikához kapcsolva. Nem is gondolnánk, hogy milyen komoly mérnöki munka van abban, hogy ezek a jelek problémamentesen, interferencia okozása nélkül közlekedjenek egymás mellett. Egy ilyen szilícium alapú eszközzel az egész adatfolyam – a kijelzőjé az antennáké és akár még nagyon sok másé is – egyetlen vékonyka optikai kábelre terelhető és ezzel olyan megoldások válhatnak valóra, melyek ma egyszerűen nem megvalósíthatóak.
Friscoi látkép esőben.
Végezetül engedtessék meg, hogy az IDF-hez csak távolról kötődő, de azért az informatikához kapcsolódó tapasztalatról számoljak be. Mint arról a sajtóból bizonyára Önök is értesültek, az Egyesült Államokba való belépéskor az ország vendégeitől ujjlenyomatot vesznek, illetve fotó készül a gyanútlan utazóról. Annak taglalása, hogy ez mennyire humánus eljárás egyáltalán nem egy számítástechnikai magazin feladata. Viszont az már felettébb érdekes egy ilyen sajtóorgánum számára, hogy – San Francisco repterén legalábbis – a digitális fotó egy teljesen hétköznapi – igaz, egy hosszú flexibilis kar végére szerelt –, Logitech, USB-s webkamerával készül. Háborgó önérzetemet még a tizenpár órás repülés után is lecsillapította a szakmai hevület és rá kellett döbbennem, hogy a Logitech eszközök minőségét dicséri, hogy helytállnak egy ilyen helyzetben is, hiszen nem ilyen igénybevételre tervezték őket.
