Intel Developer Forum

Mint arra a hűséges PC World olvasók bizonyára emlékeznek, tavaly az év végén San Jose-ban láthattuk először a 2 gigahertzen futó Pentium 4-et, ugyanitt jelentették be az USB 2.0-ás szabvány teljes elkészülését, de többek között a Serial ATA technológia „az utolsó simítások alatt” lévő állapotát is itt láthattuk. Hogy a fentieket idén mivel „űberelik”? Sikerül-e egyáltalán valami igazán jelentőset mutatniuk ez alkalommal? Nos, ha a tisztelt olvasó velünk tart egy héten át, akkor első kézbõl értesülhet az újdonságokról.

Nulladik nap:
Lévén az Egyesült Államok nyugati partja nincs a szomszédban – csak maga az utazás jó egy napot igénybe vesz és örülhet az utazó, hogyha megúszta egyetlen átszállással – kiheverendő a kilenc órás időeltolódást egy nappal a rendezvény kezdete előtt megérkezni nem csak hogy tanácsos, de egyenesen létszükséglet. Ily módon nincs még miről beszámolnom, viszont arra mindenképpen jó az alkalom, hogy az Intel Developer Forum felépítésébe beavassam olvasóimat.
A rendezvény gerincét az úgynevezett „keynote”-ok adják. Ezeken az elõadásokon az Intel vezető személyiségei adnak elõ, a témák széles spektrumát lefedve. Hallhatunk a közelebbi és a távolabbi jövőt érintő elképzelésekről, a piaci trendek változásairól, de akár éppen zajló kutatásokról egyaránt. Be kell valljam, hogy az IDF keynotejai kicsit távol állnak a megrögzött „techie” gondolkodásmódomtól és érdeklődésemtõl.
Kétségkívül érdekes az itt begyűjthető információ, de a magam részéről én sokkal jobban kedvelem az úgynevezett „track”-eket. Ezeken az előadásokon bizony kőkemény technológiai szleng a használatos nyelvezet. Első kézből, a fejlesztőktől juthat hozzá az ember a legmélyebb technikai információhoz is. A tavalyi évben be kellett látnom egy a Pentium 4-es CPU hűtésérõl szóló előadás során, hogy biza bőven van még mit tanulnom, pedig eladdig abban a tudatban éltem, hogy némi rálátásom van a PC-s hardver világára. A trackek óriási előnye, hogy sok van belőlük és mindenki az érdeklődésének megfelelően válogathat belőlük. Ha mindezek még nem elégítenék ki valaki információéhségét, akkor még ott vannak a csak újságírók számára szóló előadások. (Mint az ebből talán sejthető, az IDF tulajdonképpen bárki számára szabadon látogatható rendezvény, aki képes és hajlandó kifizetni az azon való részvétel díját.) Az IDF legnagyobb erénye egyben legnagyobb hátránya is, miszerint öt napon át, párhuzamosan nagyon sok előadás és bemutató zajlik.
Jómagam – a klóntechnológia gyerekcipőben járó mivolta okán – úgy szoktam megoldani az egyszerre több helyen történő jelenlét problémáját, hogy a sajtószobában kifaggatom az ismerős kollégákat, hogy mit láttak ők amit én nem, cserébe én is ellátom őket az általam begyűjtött információval. Egészen népes és lelkes ismerősi körre tettem már így szert.
A holnapi napon már konkrétumokkal is szolgálhatok. Addig is, engedtessék meg nekem, hogy beszámolóm kereteit kitágítsam és a PC World témájához nem szorosan kapcsolódó élményeimről is beszámoljak.
Bevallom, már előre féltem a tavaly szeptember 11-i eseményeket követően bevezetett reptéri biztonsági intézkedésekkel kapcsolatos hegzatúrától. Meglepetésemre (bár a kikérdezés és az ellenőrzés nagyon sokat szigorodott – mi több –, több lépcsőben, ismétlésekkel és átfedésekkel zajlik), közel sem volt olyan bosszantó, mint hittem.
Sokszor mondogatjuk, de talán sohasem hisszük el igazán, hogy nagyon hamar a mindennapjaink részévé vállnak azok a fejlesztések, melyek pár éve még a tudományos fantasztikum tárgykörébe tartoztak. Borzongató érzés volt megtapasztalni, hogy az a Boeing 777, melynek fedélzetén átrepültem az Atlanti Óceánt, még a turista osztályon is minden ülés háttámlájába szerelt folyadékkristályos kijelzõvel volt felszerelve. Ezen keresztül nem csak a gép pillanatnyi helyzetéről, sebességéről, magasságáról olvashattunk le adatokat, de a karfába épített távirányító segítségével 9 műsorból választhattuk ki a nekünk tetszőt. Hol van már ez attól, hogy egy utolsókat rúgó, megfakult színeket produkáló, szánalmas fényerejű, betegeskedő videomagnóról vetített filmből választhatjuk ki azt, hogy nézzük-e vagy sem?! Így már sokkal könnyebben elhiszi az ember, hogy valóban csak egy karnyújtásnyira vagyunk attól, hogy kifizethető árú internet hozzáférést vehessünk igénybe 10000 méter magasságban.