Hol tart ma az utóbbi tíz esztendőben az országos GDP két-háromszorosát kitermelő iparág, mi várható a jövőben? Ezt vizsgáljuk mostantól sorozatunkban.
A fejlődést jól szemlélteti, hogy 2010. november 16-án komoly változás történt a világ leggyorsabb számítógépeit rangsoroló Top 500 élén: a kínai Tiencsini Nemzeti Szuperszámítógép Központ Tianhe-1A-ja átvette a vezetést az amerikai Jaguartól.
Szintén Kína növekvő jelentőségére utal, hogy a pekingi olimpiát megelőzően az ország robotikáját fémjelző humanoidokat mutattak be, míg 2010. júniusában Harbin adott otthont a nemzetközi Humanoid Robot Olimpiai Játékoknak.
Mindez nem jelenti azt, hogy a presztízsberuházásnak (is) számító szuperszámítógépek területén vagy különösen a robotikában máris a távol-keleti ország lenne a világelső (sávszélesség alapján például a 71. helyen áll), a benne rejlő potenciált, az infokommunikáció egyik meghatározó, az Egyesült Államokkal, az Európai Unióval, Dél-Koreával és Japánnal közel azonos erőt képviselő világhatalmát tekintve viszont igen.
Részben az elmúlt 30 év gazdasági növekedésének köszönhetően megnőtt az ICT termékek iránti kereslet, és a kínai lakosság sokkal nagyobb része használja ezeket a technológiákat, mint az egy főre jutó jövedelem tekintetében hasonló mutatókkal rendelkező országok. Az internethasználók számát illetően a felmérések eredményei komoly eltéréseket mutatnak – 2011. első negyedévének végén ez a szám 300 millió volt, de 477 millióról, a teljes lakosság 38,3 százalékáról is beszámoltak. Abban viszont egyetértenek, hogy ez a szám évről évre 50-100 millióval nő.
A széles skálán történő gyártás mutatóinak drámai mértékű növekedése szintén hozzájárul a fejlődéshez: az előállítási költségek csökkenésével az ICT termékek a lakosság egyre nagyobb szegmense számára válnak megfizethetővé.
A döntéshozók előtt álló egyik legfontosabb kihívás, hogy a növekedést úgy kívánják egyrészt fejlesztési célokra, másrészt a bevételek növelésére használni, hogy a kettő között egyensúlyt teremtsenek. Ilyen kezdeményezés az elmaradott távoli térségek ICT infrastruktúrájába történő befektetés, ami rövid távon ugyan kevés, hosszabb távon viszont komoly profittal kecsegtet. A legnagyobb mobiltelefon-szolgáltató, a China Mobile több éve járja ezt az utat: hatalmas összegeket fektetnek a térségekbe. 2007 óta az előfizetők nagyobbik fele a nagyvárosi lakosság évi átlagjövedelmének csak a harmadát megkereső agrárrégiókban él.
A kormány által még az 1990-es évek elején elindított „Faluról falura” projekt hasonló célokat szolgál: előbb a televíziózást, aztán a vezetékes és mobiltelefóniát, illetve a világhálót igyekeznek ezekre területekre, például Belső-Mongóliába eljuttatni. Az eredmény: 2010-ben immáron 716 ezernél több kistelepülés fért hozzá műholdas televíziójelekhez. Ezt a kezdeményezést – és a helyi közösségek digitális írástudásának javítását – az egyik legfontosabb állami szervezet, a CAST (China Association for Science and Technology) is támogatja.
A kormány szerepe megkerülhetetlen: a vezetés elkötelezett az ICT terjesztése és az információs társadalom megvalósítása mellett. Számos telekom cég eleve állami tulajdonban van, az ICT vállalatok sorsát jelentős mértékben befolyásolja az állami attitűd – a nagyon erős pozícióban lévő kormány főként a társadalmi szolgáltatásokat nyújtó és a társadalmi fejlődést promótáló kezdeményezéseket támogatja. Ugyanakkor felmerül az a kérdés is, hogy az ilyen magas szintű központosítás meddig képes hatékonyan támogatni az innovációt, illetve mikor válik hátráltató, akadályozó tényezővé.
A kínai ICT sorozat további részei:
- Meddig tartható a kínai internetblokk?
