Ahogyan a gizmag nagyon helyesen írja, a siker olykor magával hozza a maga problémáit is, ami teljes mértékben igaz Heathrow-ra, a világ egyik legforgalmasabb repülőterére, ahol kezd kevésnek bizonyulni a rendelkezésre álló beton, tehát valamit tenni kell. Elképzelés is van arra, hogy miként lehetne bővíteni a kapacitást és a Thames Estuary Research and Development Company (Testrad) nevű konzorcium a héten mutatta be, hogy szerintük hogyan is működne a dolog.
Mivel a vízen még van hely, az elképzelés szerint mesterséges szigetre kellene kihelyezni a pályákat és a kiszolgáló épületeket, ami újabb hatalmas lépés lenne az egykoron kicsinyke repülőtér életében. Valójában szinte a szigetes megoldás az egyetlen normális lehetőség, hiszen a beépítettség miatt nehéz lenne nyugati irányba terjeszkedni, meg ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a zöldek már vásárolják a láncokat, hogy azonnal odarögzítsék magukat valahová, ha esetleg ilyesmi fordulna meg a fejében a fizetett gondolkodóknak.
Ráadásul alighanem a helyi lakosok sem fogadnák ujjongva, ha még közelebb kerülnének hozzájuk a turbinák és az ezzel járó zaj. Márpedig ahogy London polgármestere, Boris Johnson 2010-ben kinyilatkoztatta, a világgazdasági változások egyre inkább kelet felé viszik a lehetőségeket, amiben Heathrow, mint egyfajta csomópont, igen fontos szerepet tölt be, éppen ezért egyre nyilvánvalóbb, hogy valamit tenni kell a bővítés érdekében, mert ha marad ez a méret, akkor az egyre nagyobb károkat okoz, és akár gazdasági stagnáláshoz is vezethet.
Nem nehéz egyébként belegondolni, hogy egy ilyen jellegű beruházás milyen egyéb infrastrukturális fejlesztéseket igényelne, hiszen a szigetet össze kell kötni a szárazfölddel, de ez nem megy úgy, hogy 2x1 sáv, aztán csók. Mindemellett gondolni kell az apály-dagály vízállásának különbözőségeire is, tehát mind tervezésben, mind költségvetésen oda kell figyelni a dolgokra. A London Britannia Airport összesen hat felszállópályát tartalmazna és az előzetes számítások alapján nagyjából 47 milliárd adófontjába kerülne az országnak, ami pályánként 7,83 milliárdot jelent.
Amennyiben Heathrow egypályás bővítésére kerülne sor, úgy az valahol 14-18 milliárd font körül lenne, így pedig nem nehéz belátni, hogy a felső összeget figyelembe véve valóban értelmesebb dolognak tűnik a szigetes megoldás. Amennyiben a tengertől elhódított területre épített objektum elkezd működni, úgy éves szinten 172 millió utas mozgatása válna lehetővé, akik London központjában csekkolnának be és 30 perces utazással jutnának a reptérre, ami visszafelé is igaz. Mindezek mellett vonatos kapcsolat lenne Gatwick, Stansted és Heathrow között, mint ahogyan a kikötőkkel is, tehát a hajózási útvonalak bekapcsolása is meg lenne oldva.
A repülőtéren belül a terminálok is többfunkciós üzemet látnának el, beleértve a konferenciatermeket, múzeumokat, boltokat és pihenőkapszulákat. A javaslat egyértelműen leírja az előnyöket, mint például a jobb kapcsolat Európával, a brit városokkal és Londonnal magával, valamint a kevésbé fejlett kelet is profitálhatna a fejlesztésből, hiszen elég, ha az így létrejövő 200.000 új munkahelyre gondolunk (ebben benne vannak a közvetett melók is).
Valószínűleg azon nem lepődik meg senki, hogy ennek az elképzelésnek nem csak támogatói vannak, így többek között a zöldek is tiltakoznak, akik természetesen az élővilágot féltik, és tulajdonképpen igazuk is van, de ahogyan idehaza az M0 keleti szektor esetében, úgy London tájékán is igaz, hogy nem feltétlen kell minden fejlesztésnek elé feküdni, főleg akkor, ha az adott esetben tehermentesítő jellegű.
