Csen Guangbiao, a 45 éves kínai multimilliomos kedden azt nyilatkozta, hogy egymilliárd dollárért megvásárolná a The New York Timest. A Quartz újságírója szerint nem sok esélye van erre: számos jóval nagyobb készpénzállománnyal rendelkező milliárdos is akad, aki szívesen rátenné a kezét a lapra, amelynek részvényárfolyama nem kevesebb, mint kilencven százalékkal emelkedett tavaly.
Valószínű, hogy egyszerű népszerűséghajhász médiakunsztról van szó – ennek ellenére érdemes röviden áttekinteni az üzletember élettörténetét, aki az elmúlt években merész húzásainak és excentrikus jótékonysági akcióinak köszönhetően, Kína egyik legismertebb vállalkozója lett.
Csen elképesztő szegénységben nőtt fel: két testvére szó szerint belehalt az éhezésbe. Tízéves korában kezdett dolgozni, vizet és fagyasztott élelmiszereket árusított a szülőfalujában. Saját keresetéből fizette az egyetemi tanulmányait; aztán, nem sokkal azután, hogy lediplomázott a nankingi egyetemen, szabadalmaztatott egy készüléket, amelyet a kínai orvoslással foglalkozók kezdtek használni a különféle betegségek diagnosztizálására – ezzel alapozta meg a vagyonát. Ma egy hulladékkezelő vállalatot vezet Jiangsu tartományban. Becsült vagyona 810 millió dollár; ő a 372-ik leggazdagabb ember Kínában.
Csen ismert filantróp. Hatalmas összegeket fordít jótékonykodásra – kritikusai szerint elsősorban azért, mert szereti, ha cikkeznek róla a lapok. A hírek szerint több újságíró is rendszeres fizetést kap tőle, hogy részletesen tudósítson sajátos jótékonysági akcióiról. Például arról, amikor vaskos bankjegykötegeket osztott szét a szülőfaluja lakói közt, vagy amikor a katasztrófa-elhárítást népszerűsítendő, megkóstolta a tűzoltó készülékekben használt habot.
A kínai milliomos saját állítása szerint „jótékonysági magánhadserege” élén nem kevesebb, mint 200 testet ásott ki a 2008-as szecsuáni földrengésben összeomlott épületek romjai alól; Tajvanban pedig több ezer dollárnyi készpénzt tartalmazó borítékokat osztogatott az utcán.
Valószínű, hogy Csent nem annyira az emberbaráti szeretet, mint inkább saját jól felfogott üzleti érdeke sarkallja ezekre a látványos jótékonysági akciókra. Erre utal az is, hogy a China Business Daily múlt hónapban megjelent riportja szerint, amióta híressé vált, sorra kapja a zsíros kormányzati megbízásokat.