A megoldás az otthoni hálózat! De ne feledjük: egyes szolgáltatók megtilthatják az internetkapcsolat megosztását.
Legkényelmesebb módja az otthoni hálózat létrehozásának egy Wi-Fi hozzáférési pont elhelyezése, ám jobban belegondolva, több asztali számítógép esetén ez nem feltétlenül olcsóbb, mint a vezetékes megoldás. Ennek oka, hogy míg minden gépet fel kell szerelnünk Wi-Fi kártyával, addig vezetékes hálózati csatolóból szinte minden alaplapon találunk legalább egyet. A biztonságról sem szabad megfeledkeznünk, éppen ezért, ha nem szeretnénk az egész utcának mi szolgáltatni az internet-hozzáférést, a kábeles megoldás verhetetlen.
Szemben a vezeték nélküli megvalósítással, ennek kiépítése jóval bonyolultabb, és sokkal több időbe is telik: kábeleket, csatlakozókat kell vásárolnunk, meg kell tervezni a kábelek útvonalát, esetenként még falat is fúrnunk kell. Cserébe hálózatunk jóval biztonságosabb és gyorsabb lesz, gépenként maximum 100 méteres hatótávolsággal. Ezzel szemben egy kétszintes családi házban a falak miatt a felső szinten lévő számítógéppel gyakran lehetetlen csatlakozni az alsó szinten lévő vezeték nélküli útválasztóhoz – vagy ha netán sikerül, a jelerősség – és ezzel együtt a sávszélesség – erősen megcsappan.
Útválasztó: a számítástechnikai boltokban 10-15 ezer forintért megvásárolható négyportos vezetékes router többnyire elég az otthoni hálózat kiépítéséhez, illetve az internetkapcsolat megosztásához.
CAT.5e UTP hálózati kábel: az UTP jelentése árnyékolatlan csavart érpár (unshielded twisted pair). Nevét onnan kapta, hogy a gumiköpeny alatt négy darab csavart érpár fut. Természetesen létezik árnyékolt változat is, STP néven, de otthonra ez felesleges befektetés.
Többfajta hálózatikábel-típus közül ajánlott a CAT5 jelzésűt vásárolni. Érdemes tudni, hogy ebből is kétfajta létezik: fali és lengő. Előbbi merevebb, nehezebb hajlítani, könnyebben törik el, de olcsóbb. A lengőkábel ennek fordítottja. Akkor érdemes ezt választani, ha nagyon kanyargós, védetlen helyen vezetjük.
A csatlakozási pontok kitűzése után határozzuk meg a kábelek útvonalát és az esetleges rögzítési pontokat, majd pontosan mérjük meg, hány méter UTP-kábelre van szükség. Több elektronikai és számítástechnikai boltban kapható méretre vágott, vagy szükség esetén 100 méteres tekercsben árusított, CAT5E típusú UTP-kábel. Bizonyos helyeken a méretre vágott kábel ára hajmeresztő szokott lenni, ha méterenként 90-100 forintnál többet kérnek érte, akkor inkább ne vegyük meg.
Krimpelőfogó: a dugók felszereléséhez szükséges speciális fogó. Inkább kérjük kölcsön valakitől, mert egy komolyabb darab drága, és nem biztos, hogy később is hasznát vesszük. Ha a dugó nem akadályozza a kábelek behúzását – nem vezetjük szűk helyeken, például falban, zárt kábelcsatornában –, a boltban kisebb ellenérték fejében felszerelik a dugókat is.
RJ–45 csatlakozódugó: A méretre vágott vagy 100 méteres kábeltekercsek még nincsenek RJ–45 típusú csatlakozóval szerelve, ezért ebből is vásároljunk gépenként – vagy kábelenként - két darabot, és egy párat tartalékba, mert az elrontott krimpelés visszafordíthatatlan, a hibásan felszerelt csatlakozó selejt, le kell vágni. Esetleg vehetünk hozzá gumiból készült törésgátlót is, a műanyag csatlakozó rögzítőfülének védelmére.
A router és a modem elhelyezése a kritikus pont. E két eszközt mindenképpen egymás mellé tegyük, és próbáljuk meg a bekötni kívánt gépek közé, lehetőleg középre elhelyezni, hogy ne pazaroljuk az UTP-kábelt. Ugyanakkor figyelnünk kell arra is, hogy – az elérés típusának függvényében – a telefon vagy kábeltévé csatlakozója is a közelben legyen.
Attól függően, hogy mennyire komolyan gondoljuk a hálózatépítést, súlyos összegeket költhetünk még rá. Legésszerűbb lenne már a ház építésénél behúzni a falba a kábeleket, mert utólag kivésni a falakat roppant költséges – a panelházban pedig kivitelezhetetlen. Egyszerű, gyors és költségkímélő megoldás, ha a bútorok mögött, illetve látható helyeken műanyag kábelcsatornákban vezetjük el a drótokat. Utóbbi csak minimális többletköltséget jelent, de az esztétikus látványra való tekintettel feltétlenül ajánlott.
Bárhogy vezessük is kábeleinket, a végén fel kell raknunk rájuk a csatlakozókat, ezt nevezzük krimpelésnek.
Krimpelés után a kész kábelek egyik végét a gépekbe, másik végét a routerbe kell csatlakoztatnunk, majd utóbbit is össze kell kötnünk a (kábel)modemmel; ehhez többnyire találunk külön csatlakozót az útválasztón. Ha mindennel megvagyunk, már csak routerünk és hálózatunk gépeinek szoftveres konfigurálása van hátra.
Az RJ–45 csatlakozó kábelre húzása a krimpelőfogón kívül nem igényel speciális eszközöket, csupán a megfelelő hosszúságú UTP-kábelt és magát a csatlakozót. Ha törésgátló gumit is vásároltunk, azt még a dugó felhelyezése előtt tegyük rá a kábelre!
A krimpelőfogó feje közelebbről. A bonyolult külső ne rettentsen el, nincs szükségünk az összes funkciójára. A látszat ellenére könnyebb dolgunk van, mint gondolnánk
Az egyenesre vágott végű kábelt a fogó nyitott állapotában ütközésig toljuk az első felénél található pengék közé. Összezárás után a kábelt forgassuk körbe, ezáltal a pengék levágják a szürke színű védőburkolatot
A következő lépés az érpárok végének leszabása, hogy egyforma hosszúságúak legyenek. A védőburkolat alatti csavart érpárokat rendezzük a képen látható színsorrendbe, majd a kábelek végét egy nagyon kis szakaszon helyezzük a másik pengepár közé. Nyomjuk össze a fogót, amely levágja az érpárok végét
Anélkül, hogy átrendeznénk a színsorrendet, a képen látható módon helyezzük a csatlakozóba a kábeleket, és nyomjuk be ütközésig. Ne lepődjünk meg, hogy a szürke védőburkolat egy része is belemegy a csatlakozóba!
Akárcsak a wi-fis, a vezetékes útválasztókat is egy böngészőben konfigurálhatjuk be. Esetünkben egy Netgear eszköz beállításain megyünk végig, de más gyártók készülékei is hasonlóan működnek.
Az útválasztók gyári alapbeállítása szerint minden eszköznek azonnal van egy IP-címe, így miután a hálózati vezérlő csatlakozott a routerhez, el is kezdődhet annak beüzemelése. A routerek nagy része böngészőnk első indításakor már automatikusan a beépített varázslóra irányít bennünket. Ha ez valamilyen oknál fogva nem történne meg, nézzük meg az útválasztó leírását, hogy melyik IP-címen érhetjük el az eszközt.
A varázsló nagyrészt automatizált folyamaton keresztül beállítja a kapcsolat tulajdonságait, így például annak típusát. Esetünkben ADSL-hálózatra csatlakoztattuk útválasztónkat.
A PPPoE az ADSL által használt protokoll. Abban az esetben, ha nem sikerült érzékelni a kapcsolatot, kezdjük elölről a folyamatot. Amennyiben többszöri próbálkozás után sem sikerült, hagyjuk ki a varázslót, és válasszuk a kézi konfigurálás lehetőségét.
Az ADSL-hálózaton csak felhasználónév és jelszó használatával létesíthetünk kapcsolatot - a szolgáltatóval kötött szerződésen ezek az adatok fel vannak tüntetve. A képen ezeket az adatokat kell megadnunk az útválasztó számára. Az Idle Timeout érték beállításával szabályozhatjuk, hogy hány perc után szakítsa meg a kapcsolatot a szolgáltatóval, ha az nincs használatban.
A beállítások végeztével a router elmenti az adatokat. Előfordulhat, hogy az állapotjelző megakad. Ekkor frissítsünk az billentyűvel vagy a böngésző frissítés gombjával.
A kapcsolati beállítások mentését egy ellenőrző teszt követi. Ha mindent jól csináltunk, és a kapcsolat él, akkor erről informál is minket az egység.
A Done gomb lenyomását követően felbukkan egy ablak, amely arról tájékoztat, hogy az OK gomb lenyomása után a legtöbb böngésző bezáródik. Ha mégsem záródna be automatikusan, akkor zárjuk be mi.
Első bejelentkezéskor a gyári felhasználónév–jelszó párossal kell belépnünk, ezt a leírásból tudhatjuk meg. Bizonyos útválasztók lehet, hogy már a varázsló előtt is kérik a bejelentkezéshez szükséges adatokat.
Kissé előreszaladva a beállítások között – ha már a jelszóról beszéltünk – a Maintenance blokk Set Password oldalán bármikor megváltoztathatjuk jelszavunkat. Az Old Password részbe írjuk be jelenlegi jelszavunkat, majd a New Password és Repeat New Password mezőben adjuk meg az újat, amelyet a jövőben akarunk használni.
A Setup blokk Basic Setting oldalán ugyanazokat a beállításokat érhetjük el, amelyeket a varázsló lépéseinek során beállítottunk. Egyetlen új lehetőség a DNS-szerver címének kézi megadása, amennyiben erre szükség van. A DNS-szerverek IP-címe általában a szerződéskötéskor kapott papíron olvasható.
A Logs oldalon feljegyzéseket találhatunk a különböző eseményekről, mint például belépés, hálózati kapcsolatok létrejötte, internetkapcsolat felépítése stb.
Gyermekeink lelkivilága megóvásának érdekében lehetőségünk van az általunk megadott weboldalak vagy a doménnevekben található kulcsszavak állandó (Always) vagy időszakos (Per Schedule) blokkolására, erre jó a Block Sites oldal. Az Allow Trusted IP... blokkban megadhatunk olyan helyi IP-címet, amelyet a blokkolás nem érint.
A Block Services oldal szintén egy ütemezéshez és tilalmakhoz kapcsolódó beállítás. Itt részletesen megadhatjuk, hogy bizonyos gépekről (pontosabban IP-címről) vagy globálisan milyen szolgáltatásokat lehessen igénybe venni. Például a 80-as port letiltásával nem érhetők el http-weboldalak.
Ebben a menüpontban állíthatjuk be pontosan a Block Sites és Block Services oldalakon megadott időszakos megszorítások kezdetét és hosszát, napra lebontva.
A beépített e-mail küldő klienssel teljesen ellenőrzésünk alá vonhatjuk hálózatunkat, erre való az E-mail beállító oldal. Meghatározott időközönként e-mailben teljes listát kapunk arról, hogy melyik gépről milyen weboldalakat néztek meg, vagy azonnali értesítést kérhetünk, ha valaki egy blokkolt oldalt vagy szolgáltatást akar igénybe venni.
A Router Status oldalon részletes információt olvashatunk az útválasztóról és internetkapcsolatunkról. A Connection status gomb megnyomásával újabb menüpontba jutunk, ahol manuálisan lekapcsolódhatunk az internetről, vagy épp ellenkezőleg, csatlakozhatunk; emellett azt is láthatjuk, mennyi ideje vagyunk online.
Figyelemmel kísérhetjük a routerre csatlakozott gépeket, azok IP-címét és MAC-azonosítóját. Az Attached Devices oldal csupán megfigyelésre szolgál, beavatkozásra nem ad lehetőséget.
A Backup Settings oldalon az útválasztó beállításait menthetjük el arra az esetre, ha valamiért törölnünk kéne a memóriáját – például valamilyen okból kifolyólag lefagy, és nem hajlandó újraindulni. Ugyanitt a lementett beállítások visszatöltésére is lehetőségünk van.
A Router Upgrade oldalon frissíthetjük az útválasztó belső szoftverét a gyártó weboldaláról letölthető szoftverfrissítéssel. Figyeljünk oda, hogy azt a szoftvert töltsük az eszközre, amelyik éppen hozzá való, ellenkező esetben előfordulhat, hogy eszközünk használhatatlan lesz!
***
Folytatása következik!
