A CD- vagy DVD-írás tulajdonképpen az adattárolás egy fajtája. Mint minden ilyen esetben, ezúttal is a tároláshoz használt eszköz - esetünkben a 12 centiméter átmérőjű lemez - tulajdonságai határozzák meg, hogy mit és hogyan tárolhatunk. Ilyen alapvető jellemző az adattároló kapacitása (vagyis az általa biztosított tárhely mérete); az írási sebesség, amellyel felírhatjuk rá az adatokat; az olvasási sebesség, amellyel kiolvashatjuk az adatokat; és hogy hányszor írható a nyersanyag.
Kezdjük talán ez utolsóval. Optikai lemezekre – és ebben alapvetően különböznek a memóriakártyáktól, magnószalagoktól vagy mágneslemezektől – lehet egyszer vagy többször írni. A történelem folyamán eddig az adattároló eszközök közül a hanglemezek és a celluloidfilm voltak olyan adathordozók, amelyeket egyszer lehetett megírni, és soha többé, míg a többi adathordozó általában többször felhasználható. Az egyszeri felhasználási lehetőség alapvető óvatosságot igényel a felhasználó részéről, hiszen ha megnyomjuk a műveletet indító gombot, a folyamat visszafordíthatatlanná válik: a lemezre - jobb esetben - az kerül, amit szerettünk volna, és ezen később nem változtathatunk. Jobb esetben! Ugyanis az egyszer írható lemezeket kétféleképpen lehet elrontani: vagy mi magunk rontjuk el azzal, hogy nem megfelelő adatokat írunk rá, vagy a program rontja el azzal, hogy nem megfelelően írja ki az adatokat.
A teljes cikk a 2004. júniusi számunkban olvasható.
