Az úgynevezett darknet hálózat nem más mint egy zárt felhasználói csoport, mely könnyebben elrejthető a hálózatokon. A megoldás elviekben az elnyomó politikai rendszerekben történő illegális kommunikáció elrejtésére jött létre, de tökéletesen alkalmazható szórakoztató célú fájlok cseréjére és a szerzői jogok kijátszására.
A szakemberek szerint a zárthálózati csoportok létrehozásával a névtelenség megőrzése is egyszerűbb - így az ilyen kis közösségeket meghívásos alapon lehetne szervezni megbízható, egymás által jól ismert tagok számára. Ezzel ugyan jóval kisebb hálózatokat lehetne csak létrehozni mint a "klasszikus" fájlcserélők közösségei voltak, de nehezebb is felkutatni és semlegesíteni ezeket.
A kezdeményezés egyik fő támogatója az ír programfejlesztő, Ian Clarke. A 28 éves programozó egyértelműen politikai célok miatt kardoskodik az új rendszer mellett, de kifejtette a szerzői jogokról alkotott negatív véleményét is, hangoztatva, hogy cseppet se bánná, ha a technológia például zenefájlok cseréjére is elterjedne.
A megoldást fenntartással kezelők véleménye szerint, mivel az interneten mindenképpen szükség van valamilyen azonosításra, hamarosan megszületik az anonim hálózatokat felderítő és azonosító technológia is. A zeneműkiadók pedig tudatában vannak annak a ténynek, hogy a bírósági döntés ellenére újabb és újabb megoldások fognak születni és a fájlcsere valamilyen formában mindig jelen lesz - ez viszont nem gátolja meg őket abban, hogy folyamatosan küzdjenek ellene.
A harc tehát folyik tovább, a bíróságok után most újra a kibertérben.