A történet úgy kezdődött, mint sok más hasonló az informatika világában. Pár munkatárs kiszáll a hatalmasra hízott anyavállalatból, hogy egy kicsi, de hatékonynak és újítónak szánt vetélytársat megalkotva törjön egykori munkaadója babérjaira. Ez esetben a Google volt alkalmazottairól van szó, akik az internetes mammutcégtől való kilépésüket követően bejelentették és elindították Cuil nevű új keresőszolgáltatásukat.
A vállalkozás alapítója egy kaliforniai házaspár, mégpedig Anna Patterson, aki négy évig a Google indexelési és automatikus hirdetés-csatolási eljárásain dolgozott, és férje, Tom Costello, akinek IBM-es kutatási múltja van, valamint egy tanszéke a Stanford egyetemen. Hozzájuk szegődött még jó pár volt Googlista, például Russel Power, de más keresőktől is szereztek szakembereket, mint például az AltaVista és ezen belül a BabelFish fordító szolgáltatás egyik atyját, Louis Moniert.
Egyelőre csak nyilatkozatokkal küzd a CUIL, de igazán nagyot még nem üt.
A Cuilt óriási önbizalommal indították útjára: nyilatkozataik szerint a Google által indexelt 40 milliárd weboldal helyett 120 milliárd tartalmában keres, és újszerű találati felülete megkönnyíti a meglelt oldalak közül a valóban általunk keresett cél kiválasztását. Ez a megjelenítés egyébként valóban teljesen más, mint amit az eddigi keresőkben láthattunk, és bár mindenképpen innovatív, azért "szokni kell". A két hasábba rendezett találatok mellett egy jellemző kép előnézetét is megjeleníti, valamint egy plusz jobb oldali hasábban extra tartalmak is felbukkannak: A keresésünk témájához kapcsolódó hírek, cikkek és információs oldalak.
Azonban az állítólagos 120 milliárd weboldal még kissé elméletinek tűnik, hiszen még sokféle keresőszóra egyáltalán nem ad találatot a szolgáltatás, mások beírásakor pedig csak az első oldalnyi eredményt jeleníti meg, lapozáskor hibaüzenettel "elszáll". Nemrég derültek ki elég kínos félreindexelések is, például a nemzetközileg is népszerű, webkettes témákkal foglalkozó TechCrunch bloggal kapcsolatban. Ennek nevére rákeresve a kapcsolódó kép viszont egy Gmail logo, de ha mélyebbre ásunk, a blog egyik írójának életrajza mellett is teljesen másvalaki fotója szerepel, egy kapcsolódó hírt pedig egy teljesen nem kapcsolódó lemezborító illusztrál - ráadásul sem a logo, sem az említett fotó vagy borító nem szerepel a TechCrunch oldalainak egyikén sem, tehát egyelőre senki nem tudja, hogyan kerültek a találatok mellé.
"Lefotóztuk" a hibákat az örökkévalóságnak:
Még változatlanul rossz eredményeket ad a keresés.
A legviccesebb ballépés azonban magát a szolgáltatás nevét érinti. Az elsőre furán (másodjára még furábban) hangzó Cuil név az alapítók szerint Írország hivatalos nyelvén azt jelenti: tudás. "A Cuil egy ősi ír szó a tudásra. Ha tudásra vágysz, kérdezd hát a Cuil-t" - hangzik a szlogen. Nos... egy ír (gael) nyelvvel foglalkozó internetes szakmai fórum mindent tűvé tett ennek igazolására, de csupán teljesen más jelentéseket találtak. Sarok, szöglet, zug, de akár a mogyoróbarna szín is lehet a "cúil" értelmezése, de a szakemberek szerint még a legősibb források sem igazolják, hogy a szó valaha is egyértelmű lett volna a tudással. A fórum egyik tagja egyszerűen csak így kommentálta a bakit: "Kár, hogy pont egy kereső alapítói nem kerestek, mielőtt döntöttek a névről. Például minket."
