A zenetörténet máig legsikeresebb hanghordozóját (napjainkig kb. 35 milliárd fogyott, kétszer annyi, mint bakelit lemezből) a Philips és Sony közösen fejlesztette ki. Terveik szerint már 79-ben kellett volna debütálnia, ám a hozzá kapcsolódó szabvány csak 80-ra készült el a sorozatgyártás, pedig további két évet váratott magára.
Az újdonság nemcsakkisebb volt elődénél, hanem minden korábbinál jobb minőséget kínált. Ennek alátámasztására jegyezte meg Frank van de Berg, a Polygram akkori munkatársa: "Amikor például Claudio Arrau chilei zongoristával dolgoztunk, kiderült, hogy játék közben folyton dörmög és nagyokat liheg. Bakeliten ezt soha nem lehetett volna észrevenni"
Kezdetben elsősorban klasszikus hanganyagokat adtak ki, amihez kapcsolódik egy mítosz is, amely szerint azért kellett 74 percnyi hanganyagnak a lemezre, mert akkor Beethoven IX. szimfóniája ráfért egy lemezre. Az első teljesen digitálisan készített albumot a Dire Straits készítette 1985-ben, ennek címe Brothers in Arms volt.
A kompakt lemezek egészen a 90-es évekig tartották vezető pozíciójukat. Ekkortájt jelentek meg az első írható korongok, amelyek azóta a kiadók nagy bánatára átvették az uralmat. Manapság egy eredeti példányra három másolt jut.
