Szót ejtünk magáról a fájlcserélésről, valamint bemutatjuk az Azureus nevű, a BitTorrent protokollt használó alkalmazást is. A P2P (peer-to-peer) fájlcserélés alapötlete pofonegyszerű. Lényege, hogy a két számítógép között egy protokoll segítségével kvázi közvetlen kapcsolat jön létre, és a megosztott állományok „átmásolhatók” a másik gépre. Az állományok közzétételében esetleg egy szerver segédkezik - innen tudjuk meg, hogy kinél található meg az az állomány, amelyet keresünk. Ez az a módszer, amelytől a szerzői jogi szervezetek egy csapásra kardjukba dőltek, hiszen így már semmi nem állhatott útjába az MP3- vagy videoállományok terjedésének.
A BitTorrent forradalmi újításnak számított az állománykezelők között. Szakított a „hagyományos” módszerekkel, amelyek használatával minél többen próbáltak hozzájutni egy bizonyos állományhoz, az annál lassabban érkezett meg gépünkre. Gondoljunk csak bele: ha egy megosztott állományunkat egyre többen kezdik letölteni, akkor internetes sávszélességünk apránként teljesen „elfogy”. Bram Cohen amerikai fiatalembernek támadt az a zseniális ötlete, hogy ne csak a fájlt megosztó, hanem maguk az éppen letöltők is vegyenek részt aktívan az állomány terjesztésében - mielőtt az egész letöltendő anyag megérkezne gépükre!
A teljes cikk a 2004. októberi számunkban olvasható.