A szakmai programról részben a támogatók cégek, részben a szervezők gondoskodtak. Volt játékos kvíz a Netacademia szervezésében, sörcsapoló verseny, sörváltó, legó, Commodore 64-es játékok, X-Box, Kinect, sör, virsli és zsíroskenyér, technikai demó és érdekes hardverek, Hajós András standupja és tombola a támogatók által felajánlott nyereményekből, a nap csúcspontjaként pedig gépszétverés.
A szakmai programban két kerekasztal-beszélgetés is volt. Az első a rendszergazdákról kialakult sztereotípiákkal foglalkozott. Két szociológus, Fromann Richárd kutató és Török Gábor, a Szent István egyetem docense, valamint két HR szakember, Spiller László fejvadász és Szögi Zoltán, a Sanoma HR-vezetője beszélgetett Dervenkár Istvánnal, lapunk főszerkesztőjével egyrészt arról, hogy milyen a rendszergazdák megítélése, másrészt, hogy milyen karrierlehetőségeket biztosít számukra ez a szakma.
A szakemberek véleménye egyöntetűen az volt, hogy vannak sztereotípiák a rendszergazdákkal kapcsolatban. A rendszergazda keveset kommunikál, ellenséges a felhasználóval szemben, csak a rendszer működése, biztonsága érdekli stb.
De ez önmagában nem probléma, hiszen minden szakmához kötődnek ilyen általános vélekedések, melyek az általánosításból adódóan persze csak részigazságok lehetnek. Közelebbről megvizsgálva azonban az látszik, hogy a sztereotípiák java része abból adódik, hogy a felhasználók, tehát azok az alkalmazottak, akiknek a munkájához a rendszergazdák a technikai hátteret biztosítják, vajmi keveset értenek az informatikai eszközökhöz, így eleve fennáll egy konfliktushelyzet köztük és a rendszergazda között. Szögi Zoltán megfogalmazása szerint míg a rendszergazda átlátja az általa üzemeltetett rendszer működését, addig a felhasználó legfeljebb a kezelőfelületet ismeri, ami óhatatlanul konfliktusokhoz vezet („hülye felhasználó vs. kocka rendszergazda"). Másrészt ott van az az általánosítás is, hogy ha valaki informatikus, akkor az nyilván ért a nyomtatóhoz, a számítógéphez, meg tudja javítani az egeret, és helyre tudja állítani a véletlenül törölt fájlokat stb. Ez azonban nyilvánvalóan nem igaz, ami újabb konfliktusforrás. Török Gábor szerint az információs társadalom fejlődésével, az informatikai eszközök használatának általánossá válásával a rendszergazdai szerepről is eltűnt a misztikus máz.
Ezt Szögi Zoltán és Spiller László is megerősítette. Ők úgy látják, hogy ma a rendszergazdákkal szemben legfőbb elvárás a szakmai felkészültség, minden egyéb, például a kommunikációképesség csak másodlagos. A HR-szakemberek úgy látják, ma rendkívül nagy igény van felkészült, speciális tudással bíró rendszergazdákra. A cégek pedig hajlandók is fizetni ezért a tudásért, egyben elvárják, hogy a rendszergazda folyamatosan képezze magát.
Milyen lehetőségek vannak a képzésre? Mi a szerepe az önképzésnek és a szervezett képzésnek? A HR-szakemberek szerint a különböző online szakmai fórumokon formálódó közösségekben már jelentős tudás gyűlt össze, melyet a folyamatos szakmai diskurzus frissen tart. Tapasztalatuk szerint ezeket a forrásokat nagyon sok rendszergazda használja fel tudása naprakészen tartására.
A képzéssel kapcsolatban felmerült a diploma kérdése. Ezen a téren ellentmondásos tapasztalatokról számoltak be a szakemberek. Egyfelől a kisebb cégeknél kisebb jelentőséget tulajdonítanak a hivatalos alapképzésnek, és az aktuális szaktudást értékelik, másfelől azonban a diploma hiánya sok esetben a karrier korlátja lehet. Nagyobb szervezetekben ugyanis nem csak azért kérik a diplomát, mert az valamiféle garanciát jelent a képzettségre, hanem azért is, mert az újonnan belépő alkalmazottnak gyakran cégen belüli karrierlehetőségeket is kínálnak, amihez, magasabb pozíciókban esetenként elengedhetetlen a felsőfokú képzettség. Fromann Richárd és Török László is felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy az informatikai szakképzés - egyáltalán: a műszaki felsőfokú képzés - terén egyre komolyabbak a gondok Magyarországon. Diploma, valós tudás és tapasztalat is kell - foglalta össze Spiller László az elhangzottakat, aki azt is megemlítette, hogy sok cégnél azért nem támogatják a drága képzéseket, mert a képesítések megszerzése után a szakember más cégnél már jobb kondíciókkal kap munkát, és ha azt nem akadályozza szerződés, sokszor bizony el is megy. A résztvevők abban is egyetértettek, hogy az előrelépés másik kulcsa a nyelvtudás. Az angol ma már alap, de Magyarországon sok informatikai álláshoz kérnek kommunikációs szintű német nyelvismeretet. Spiller szerint ma már nem elég a szaknyelv passzív ismerete: kommunikálni kell!
A második kerekasztal, melyet a HWSW főszerkesztője, Bodnár Ádám vezetett, azt járta körbe, hogy milyen szerepe lehet a rendszergazdának a beszerzési döntésekben. A beszélgetés során Bódis Ákos, a NETASQ CEE regionális vezetője, Budai-Tüske Gábor, a Raiffeisen Bank IT Infrastructure management osztályvezetője, Molnár János, a LogMeIn rendszeradminisztrátora, Szabó Zsolt, az Axiál Kft. információbiztonsági felelőse, rendszergazda, valamint Szűcs László, a Szintézis Zrt. kereskedelmi igazgatója osztotta meg ez irányú tapasztalatait a közönséggel.
A közel egy órás beszélgetés konklúziója az volt, hogy az üzemeltetőket a legtöbb szervezetnél bevonják az IT-beszerzésekbe, és arra nagyon komoly ráhatásuk van még akkor is, ha a döntés nem az ő kezükben van. A multinacionális vállalatok annyiban kivételt jelentenek, hogy a beszerzéseiket nagyon gyakran globálisan, központosítva intézik - hardver és szoftver terén egyaránt -, azaz a leányvállalatoknál is központilag szabályozzák, hogy mit vehetnek és mit használhatnak.
A rendszergazdák erejét az adja, hogy a mivel az üzemeltetett rendszer problémáival napi szinten találkoznak, előbb-utóbb megtalálják azt az érvrendszert, amivel ráveszik a céget, hogy ne vegye meg, ne alkalmazza a cég a nekik nem tetsző terméket vagy technológiát. A tapasztalat egyébként az, hogy ha a cég döntéshozói mégis ragaszkodnak az üzemeltetés által elutasított termékhez vagy technológiához, az hosszú távon megbosszulhatja magát. Vagy nagyon sok üzemeltetési probléma merül fel, vagy nagyon drága lesz az üzemeltetés.
A beszélgetésen szóba kerültek az értékesítési technikák is, azaz, hogy miként lehet eladni az üzemeltetőknek. Többen említették, hogy az üzemeltetők nem kedvelik az értékesítőket, ugyanakkor az értékesítést támogató mérnökökkel nagyon jól megértik egymást, hiszen ha az asztal ellentétes oldalán is mérnökök ülnek, egy nyelvet beszélnek. Az üzemeltetőket ugyanis elsősorban a műszaki paraméterek érdeklik.
