Az American Assembly kutatói szerint az amerikai kalózok körülbelül 30 százalékkal több zenét vásárolnak, mint azok, akik nem osztanak meg fájlokat. A RIAA nem volt lenyűgözve az eredmények láttán, és hamar azt állította, hogy azok félrevezetőek. A RIAA egyik elnökhelyettese blogbejegyzésben bírálta az elemzést.
Joshua Friedlander véleménye azonban több helyen is ellentmondásokat tartalmaz. Szerinte a fájlmegosztók jobban érdeklődnek a zene iránt az átlagnál, illetve más csoportokkal ellentétben ez, a fiatalabb korosztály, amely gyakran főként kalózokból áll, hamarabb vásárol zenét is, ezzel pedig működésben tartja a zeneipart.
Míg a torrentezők 2004-ben átlagosan 90 dollárt költöttek zenére fejenként, addig most 42 dollárt adnak ki ilyen célra. Ez viszont nem csak a torrentek előretörésével magyarázható, hanem a törékeny gazdasági helyzettel és a legális zeneszolgáltatások, előfizetések elterjedésével is. Az is vita tárgyát képezi továbbá, hogy a hozzáférés javítása azt jelenti, több művészt fedeznek fel, így pedig a felhasználók több olyan albumot találnak, amit szívesen megvásárolnak.
A RIAA a véleményét az NPD Group számításaival szokta alátámasztani. Utóbbi csoport élesen bírálta a témát boncoló többi szakértőt, mondván, hogy statisztikai tudás nélkül adnak ki elemzéseket. Érdekes módon az NPD azonban alapvető összeadási hibát követett el a számításaiban, így jelentős különbséget hozott ki a végeredményben. Szerintük a torrentezők 35,6 százalékkal költenek többet a többiektől, azonban ha a matematikai hibájukat kijavítjuk, akkor ez rögtön 49,3 százalékra nő.
