A hihetetlenül gyors leszállás ellenére a két Mars jármű fedélzeti számítógépei rengeteg adatot továbbítottak a leszállásról a 128 kilométerre lévő Földre, ahol az információkat egy tárhálózatra (SAN) továbbították, melyet a NASA Langley Járműelemző Központja állított fel a virginiai Hamptonban. A NASA Charles Davist, a Raytheon rendszeradminisztrátorát bízta meg a SAN kifejlesztésével, amely tárolja a Jet Propulsion Laboratoryból (JPL) érkező adatokat, ill. gondoskodik a biztonsági mentésükről.
Az elsődleges tároláshoz a Langley SAN két lemezfarmot használ: egy 1.5 terabájt kapacitású EMC Clariion tömböt, és az SGI 4 terabájtos Total Performance 9400 tömböt. Mindkét tömböt RAID 5-re konfigurálták. A tárhálózat magában foglalja a Brocade Fibre Channel kapcsolóját is, amely 1 gigabit/másodperces átviteli sebességet támogat. Az adatokat egy 8-processzoros SGI Origin 8000 kiszolgáló segítségével mentik el a Spactra Logic szalagos könyvtárába, amely 380 darab LTO-2 szalagot tartalmaz, melyek mindegyikének 200 gigabájt a kapacitása. A BakBone Software NetVault termékét használják a SAN felügyeletéhez. A szoftver készíti el a JPL-től érkező fedélzeti, pálya és légkör adatok biztonsági mentését napi, ill. heti rendszerességgel.
