Newton (1987)
Mielőtt azt hinnénk, hogy az iPad volt az első próbálkozás a táblagéppiacon, tekintsünk egy kicsit vissza az időben. Már a nyolcvanas évek végén bontogatta a szárnyait az Apple (már ami a tableteket illeti) egy Newton nevű gépezettel, amely a cég történetének legnagyobb és egyben leglátványosabb bukása volt. Az akkoriban nagyon erősnek számító hardverrel, kézírás-felismeréssel és masszív megjelenéssel megáldott eszközt teljesen felkészítették az irodai használatra, mégsem kellett az nagyközönségnek. Ez főleg annak köszönhető, hogy jóval azelőtt próbálták kiadni, hogy a számítógépek egyáltalán széles körben elterjedtek volna, így a szkeptikus tömeg nem feltétlenül értette meg az eszköz létjogosultságát. Ettől függetlenül érdekes lett volna, ha akkor sikert arat a hardver, mivel az minden bizonnyal megváltoztatta volna a teljes informatikai világot, hétköznapivá tette volna a táblagépeket, mindezt 20 évvel a jelen állapot előtt. Érdekességképpen azt is megjegyezhetjük, hogy ha a Newton befut, akkor Steve Jobs nem lenne ma az Apple élén, ami számtalan egyéb következményt vonhatott volna maga után.
Connection Machine (1985)
Mindenki ámult Watson, a szuperszámítógép teljesítményén, amely egy vetélkedőn legyőzte az adott tévéshow két legnagyobb bajnokát is. A masszívan párhuzamosított számítógép mégsem az első a sorban, ugyanis a nyolcvanas évek közepén Daniel Hillis épített egy Connection Machine névre hallgató, szintén párhuzamos feldolgozásra szánt gépet, méghozzá a védelmi minisztérium jótékonyságának köszönhetően. Már mondani sem kell, hogy a gép nem is kicsit előzte meg a korát, plusz a szoftver sem volt éppen tökéletes és a hagyományos gépekhez képest nem igazán volt tekinthető felhasználóbarátnak. 1993-ban a projekt anyagi támogatása leállt, aminek következében véget ért a fejlesztés. Érdekes lett volna látni, hogy mi történik, ha elkészül, és ténylegesen gondolkozó gépek vettek volna körül minket.
Sceptre (1983)
Az internet megváltoztatta a szórakoztatóipart és az üzleti világot is. Ezzel nem mondtunk semmi újdonságot, de mi lett volna, ha már ’83-ban megindul a világháló a hódító útjára? A Spectre névre hallgató eszköz a méltán híres AT&T kezei közül került ki. Egy vezeték nélkül a tévéhez csatlakozó, billentyűzettel ellátott eszköz volt, amelyen figyelemmel követhettük a híreket, a sporteseményeket, az időjárást, a vásárlást, az e-maileket, a tőzsdét és még számtalan dolgot, amelyek a mai internetes világ szerves részeit képezik. Az AT&T akkoriban 40 dollár havidíjat kért a szolgáltatásért (ami megegyezik egy mai, átlagos szélessávú kapcsolat árával). Nem sokan éltek a lehetőséggel, hiába tették azt elérhetővé a legtöbb amerikai nagyvárosban.
Hero Robot (1981)
A nyolcvanas évek elején mindenki szeretett volna egy, a Csillagok háborújában látott R2-es egységet otthonra. Talán ezt az őrületet akarták a fejlesztői meglovagolni a Hero Robottal is, amelyet a korhoz képest igen fejlett eszközökkel láttak el. Az eszköz a mozgásérzékelőjével képes volt a közelben ólálkodó embereket figyelni, hang- és infrás érzékelőjével felmérte a terepet, illetve objektívjének segítségével akár a saját útvonalát is meg tudta tervezni a környezetnek megfelelően. A karjával könnyebb dolgokat fel tudott emelni magától és hordozni azt, de emellett még számos egyéb apróságot is tudott, például emberi nyelven beszélni (nem pedig csak sípolni). Persze nem kell semmilyen komplex dologra gondolni, de így azért mégis egy fokkal barátságosabb hatást keltett a masina. Ám hiába a komoly felszereltség, soha nem érdeklődtek tömegesen a vásárlók; az áttörés elmaradt. Ha sikerült volna, lehet, hogy több energiát fektettek volna a továbbfejlesztésbe, és ma már igazi fémbarátaink lehetnének.
Alto Workstation (1972)
Az Apple-től ismert, olyannyira megkedvelt kezelőfelület nem mai találmány, sőt. Már 40 évvel ezelőtt letették az alapköveket a Xerox emberei, amikor megalkották az Alto névre keresztelt gépet. Az egér/billentyűzet kombinációval operáló eszköz minden grafikai és logikai megoldást tartalmazott, amit egy mai okostelefon vagy számítógép operációs rendszere: ikonos kialakítás, menük egész hada, ahogy azt ma már megszokhattuk. A hardver bitmapes kijelzője a grafikai feladatokra lett volna megfelelő, ha egyáltalán kiadják az eszközt, ugyanis az irodai dolgozók nem értették az efféle megjelenítő hasznát. Sajnos ott is az idő volt az, ami közbeszólt, és pillanatok alatt eltiport egy remek lehetőséget. Egyedül a rendszer megjelenése maradt meg, amit az Apple továbbvitt a Macintosh képében, és amit a mai napig láthatunk az iOS-ben és az OSX-ben.
Computer Space (1971)
A ma népszerű konzoloknak már a hetvenes évek elején megvolt az elődje a Computer Space személyében. Ez a futurisztikus megjelenésű játékállomás egy, az űrben játszódó lövöldözős programot futtatott. Érdekesség, hogy az a Nolan Bushnell alkotta meg az eszközt, aki egy évvel később a Pongot is készítette, amely a Computer Space-szel ellentétben igen sikeres volt. A bukás oka igen furcsa: az emberek túl komplikáltnak vélték az egész művet, legalábbis egy egyszerű flipperjátékhoz képest.
PicturePhone (1963)
A videotelefonálás sem mai találmány, hiszen már a hatvanas évek elején voltak ehhez szükséges eszközök. A Bell Labs által fejlesztett – igen beszédes nevű – PicturePhone nemcsak koncepcióként létezett, hanem egy valós, Chicago körzetében kiadott termék volt. Az adatátvitel a hagyományos telefonhálózaton keresztül valósult meg. Sajnos ez meg is érződött, mert egy komolyabb távolságba történő videohíváskor annyi sávot foglalt le az a sok adat, amennyit 300 normál hanghívás szokott, de a Bell Labs akkortájt azt ígérgette, hogy ezen folyamatosan javítanak. Érdekes, hogy az akkori számításaik szerint a nyolcvanas évek közepére körülbelül 3 millió készülék eladását tervezték, 5 milliárd dolláros bevétel mellett, míg 2010-re már 30 milliárd dolláros profittal számoltak, inflációstul, mindenestül. A hardver bukásának oka ma már talán nevetségesnek tűnhet, de az emberek azért nem vásárolták a készüléket, mert féltek, hogy annak kameráján keresztül kémkedni fognak utánuk.
Amphicar (1961)
Már ’61-ben is léteztek hibrid autók, de persze nem a mai értelmükben. Az Amphicar alapvetően egy furcsa koncepcióra épült, amely valószínűleg meg is alapozta annak bukását. A jármű lényege annyi volt, hogy a normális földi közlekedés mellett vízen is tudott haladni, de csak szerény 11,5 km/órás sebességgel. Ehhez hozzá kell tenni, hogy kabrió volt, így még extrémebbnek hatott, főleg amikor egy nagyobb víztömeget hódítottak meg vele. Az autó Németországban készült, és majdnem hét évig gyártották is, de ettől függetlenül nagyon keveset lehetett belőlük az utakon (és vizeken) látni.
Beckman Computer (1950)
A hatvanas évek elejére tehető a digitális számítógépek megjelenése, de sokan nem veszik figyelembe, hogy egy évtizeddel korábban is léteztek analóg gépezetek is. Abban az időben a vállalatok tömegesen gyártották az analóg gépeket, ami önmagában még nem is meglepő, de létezett egy cég, a Beckman Instruments, amely egy szoba méretű analóg számítógépet épített. Ez nagyjából olyan komplexitású volt, mint az IBM 360, amely a digitális számítástechnika egyik alappillére volt. Bizonyos dolgokban a Beckman gépe mégis fejlettebb volt, például a billentyűzetként funkcionáló beviteli eszközét tekintve, ami sokkal egyszerűbb használatot biztosított, mint az IBM lyukkártya-megoldása. A digitális számítógépek győzelme ettől függetlenül nem meglepő, nyilvánvalóan a legtöbb dologban sokkal előnyösebbek voltak, mégis érdekes, hogy az informatika hajnalán szorosabb volt a verseny, mint gondolnánk.
Analitikus motor (1837)
Az első programozható számítógépet majdnem sikerült megépítenie egy Charles Babbage nevű matematikusnak 1837-ben. Már korábban épített egy „differenciálmotort”, amely speciális számításokat, algoritmusokat és trigonometrikus feladatokat tudott elvégezni. A szerkezet képes volt lyukkártyákról beolvasni az információkat, majd egy plotteren azokat kiadni. Babbage gondolt a jövőre is, így felkészítette alkotását a lyukkártyák „nyomtatására” is. Ha a tudós folytatta volna a munkáját, az rendkívül felgyorsíthatta volna a fejlődést, és talán a későbbi zsenik, mint például Tesla vagy Edison is tudták volna hasznosítani az eszközt. A legdurvább jóslatok szerint körülbelül 50 évvel hamarabb bekövetkezett volna minden technológiai fejlesztés, mint ahogy az valójában történt.
