A mutatóeszközök és billentyűzetek igen sokat változtak az IBM PC-kompatibilis számítógépek elterjedése óta. Mára nemcsak a magyar kiosztás lett általánosan elérhető, de igen eltérő lehet a megjelenés, a billentyűk kiosztása, magassága, no és az extra gombok is árnyalják a képet.
Először is nézzük a csatlakozást. Lassan PS/2-es csatlakozás (ez mintegy fél centiméteres körpalásttal hat tüskét ölel körbe) sem található meg minden asztali számítógépen, a noteszgépeken pedig általában már jó ideje mellőzött, ezért mielőtt ilyen perifériát vásárolnánk, ellenőrizzük PC-nken a megfelelő aljzat meglétét. A PS/2 előnye, hogy a BIOS- és a DOS-alapú programok és helyreállító indítólemezek is bizonyosan felismerik, illetve nem foglal USB-kaput, ami noteszgépeknél előny lehet.
Kérdés lehet még, hogy vezetékes vagy rádiós megoldás mellett döntsünk-e? A rádió nagyobb szabadságot ad, ugyanakkor újabb láncszem az ember és a gép között. Az összeköttetés és a vezeték nélküli hálózat, valamint más rádiós eszköz zavarhatják egymást, ráadásul gondoskodnunk kell az elemek rendszeres cseréjéről vagy épp az újratöltéséről is. A rádiós billentyűzetek irodai munkában megállhatják a helyüket, de akciójátékokhoz nem ajánljuk őket, három-négy gomb egyidejű lenyomását már nem minden modell érzékeli megbízhatóan és az éter pillanatnyi zavara is pontveszteséget okozhat az online küzdelemben.
Ma már a jelentősebb gyártók zöme a magyar kiosztás szerint feliratoztatja billentyűzetét, de ezen belül is változik a váltógombok, az <Í> és <Ű>, valamint a kurzorblokk elhelyezkedése, no és az <Enter> formája és mérete is. Az okozza a legnagyobb nehézséget, ha váltanunk kell a hagyományos, kétsoros és az újszerű kétoszlopos szerkesztőblokkot (<Home>, <End>, lapozógombok, <Insert> és <Delete>) tartalmazó tasztatúra között – legyünk résen.
Nagyon divatosak a „slim”, noteszgép-jellegű, lapos billentyűk nagy felső billentyűfelülettel és rövid billentyűúttal, de ha még nem próbáltuk, akkor ne dőljünk be azonnal a divatnak. A kezünk formájától függ, hogy milyen lejtés, kialakítás a legkedvezőbb számunkra, így az addig nem látott típust inkább próbáljuk ki, mielőtt megvesszük. Az úgynevezett ergonomikus, természetes vonalba és szögbe rendezett klaviatúra valóban kéznyugtatóbb, bár rászokni nem olyan egyszerű.
Vegyük figyelembe az extra funkciógombok elrendezését és célját is: vannak kifejezetten irodai és multimédiás célra tervezett klaviatúrák. Legtöbb esetben ezek nem bírnak túl nagy gyakorlati jelentőséggel, inkább a dizájnhoz járulnak hozzá. A funkciók átcsoportosíthatósága és a szoftverből beállítható gyorsindító gombok irodai billentyűzetnél jól jöhetnek.
A Windows elterjedésével az egér gyakorlatilag nélkülözhetetlen mutatóeszközzé vált. Alapkoncepciója mai napig változatlan, de az érzékelés mechanizmusa többször is megújult. Ma már legfeljebb bontóban juthatunk opto-mechanikai (golyós) egérhez, ami lássuk be, nem gond, az optikai érzékelő ugyanis nem kopik és szennyeződik. Elvileg a lézeres érzékelők a jobbak, de sokszor a gyártó és a termékkategória (minőségosztály) többet számít, mint a lézer megléte.
Maximálisan bevált hagyomány a két gomb között elhelyezett görgetőkerék, ne válasszunk ezzel (vagy optikai megfelelőjével) nem rendelkező egeret. A négyirányú, oldalra billenthető görgőt nem minden szoftver kezeli, ez a funkció kevésbé „ujjra álló” és elterjedt. Határozottan különítsük el az általános és irodai egerektől a játék céljára épített darabokat. Utóbbiaknál kiemelkedő gyorsaság és precizitás szükséges és többet számít az extra egérgombok elhelyezése is. Nyilvános használatra érdemes lehet teljesen szimmetrikus, hüvelykujj-mentes rágcsálót választani, hogy egyformán megfeleljen a bal- és jobbkezeseknek. Akciójátékhoz mindenképpen vezetékes egeret válasszunk, ha nem akarunk idegeskedni.
Mobil használatra (például noteszgéphez) kisebb méretű modellt keressünk, és nem kell feltétlenül vezetékeset: ha kimerülne a telep, a tapipad még mindig rendelkezésünkre áll. Ha rádiós mellett döntenénk, akkor részesítsük előnyben azokat, amelyek belsejében elrejthető a vevő, így az nem veszhet el. A mini vevőegységes megoldások a legjobbak, ezek csak néhány milliméterre állnak ki a gépből, ennélfogva el sem kell távolítanunk őket, ha útra kelünk.
Természetesen készletben is beszerezhetők mindezek, ami egységes megjelenést eredményez és sok esetben lehetővé teszi, hogy egyazon USB-csatlakozással (vagy USB-s vevőegységgel) mindkét perifériát alkalmazhassuk.
