Az Aquasar kódnéven emlegetett rendszer a remények szerint akár 85 százalékkal, számszerűsítve 30 tonnával is csökkentheti a rendszer teljes CO2-kibocsátását. A hulladékhő újrahasznosítása révén a cél a teljes energiafogyasztás akár 40 százalékos, a széndioxid-kibocsátás akár 85 százalékos mérséklése.
„Ma, az energiaválság közepén nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak sebesség és teljesítmény alapján tervezzünk számítógépes rendszereket. Az új cél az, hogy a szuperszámítógépeknél a kiemelkedő teljesítményt és alacsony áramfogyasztást egyszerre érjük el - erre a megoldást a folyadékhűtés jelenti." - magyarázta D. Poulikakos professzor, az ETH Zurich Laboratory of Thermodynamics in Emerging Technologies vezetője.
A rendszer kidolgozásához az ETH és az IBM szakembereii között régóta fennálló együttműködés adta az alapot, amelynek során a lapkaszintű vízhűtés lehetőségeit kutatják, valamint az IBM zürichi laboratóriumának tudósai által folytatott a vízhűtéses, közvetlen hulladékhő-felhasználással rendelkező adatközpontokkal kapcsolatos kutatások alapelveire is támaszkodhatnak.
A vízhűtéses szuperszámítógép két IBM BladeCenter szervert fog tartalmazni egy rackben, csúcsteljesítménye pedig 10 teraflop körül várható. A hűtőfolyadékként használt víz négyezerszer hatékonyabban nyeli el a hőt, mint a levegő és hőátadási tulajdonságai is sokkal jobbak. A lapkaszintű, kb. 60°C-os vízhőmérsékletű hűtőrendszer sikeresen tartja a lapkát üzemi hőmérsékleten, vagyis jóval a maximálisan engedélyezett 85°C alatt.
A vízzel hűtött szuperszámítógép körülbelül 10 liter vizet igényel, és egy szivattyú gondoskodik a körülbelül 30 liter/perces áramlási sebességről. A teljes hűtési rendszer zárt kört alkot: a hűtővizet a lapkák folyamatosan melegítik, majd az passzív hőcserélőkben hűl vissza a kívánt hőmérsékletre, amelyek a meleget ebben a kísérleti szakaszban közvetlenül az egyetem fűtőrendszerébe vezetik el.