A Hyper-Threading eredete még 2001-re nyúlik vissza, ugyanis ekkor jelent meg először a többszálú feldolgozást elősegítő technológia az Intel Xeon processzorban. A HT beépítése néhány architektúrális változtatással járt, ezáltal egy processzor képessé vált két szál szimultán kezelésére, így a programok két logikai processzort láttak egy helyett. Természetesen a Hyper-Threading nem duplázta meg a processzor sebességét, hiszen a feldolgozó egységek száma nem duplázódott meg.
Az Intel Core 2 Duo megjelenésével a Hyper-Threading eltűnt, de sejteni lehetett, hogy nem véglegesen. A következő év elején megjelenő 45 nanométeres négymagos Yorkfield és kétmagos Wolfdale kódnevű processzorokban ismét találkozhatunk az "elfeledett" technológiával. Arról azonban még nincs információ, hogy a megújult HT technológia milyen formában tér vissza. Elképzelhető, hogy a két fizikai mag két-két szálon tud majd egyszerre dolgozni, de a másik variáció szerint csak plusz egy feldolgozási szál áll majd rendelkezésre, amelyen a két mag osztozik.
Ha az első variáció lép életbe - amely a régi Pentium 4-ből ismert megoldásra hasonlít a leginkább - a kétmagos Wolfdale négy-, míg a négymagos Yorkfield nyolc szál feldolgozására lesz alkalmas. A 400 millió tranzisztoros Wolfdale LGA-775 foglalatba illeszkedik, ezenkívül hat megabájt másodszintű gyorsítótárral és 1333 megahertzes külső órajellel kerül forgalomba. Várható megjelenési ideje 2008. első negyedév.
Valamivel hamarabb, 2007 végén mutatkozik be a már említett négymagos Yorkfield 12 megabájt L2 gyorsítótárral és 1066 megahertzes külső órajellel. Mindkét processzor SSE4 utasításkélete 50 új utasítással bővül, továbbá támogatják a ViiV platformot, illetve Execute Disable Bit, VPro, TXT és virtualizációs technológiákat.
