... egyáltalán nem mindegy, milyen vasat, illetve ahhoz milyen szoftvert használunk szalagos felvételeink tartósabb formába öntéséhez. Összeállításunkban a közepes és felső árkategóriából válogattuk ki a legelérhetőbb videodigitalizáló termékeket.
Számos VHS, VHS-C vagy Hi8 szalag várja, hogy analóg jelei lassan, de biztosan belevesszenek az univerzum statikus háttérzajába, ezzel pedig családi vagy akár üzleti eseményekről készült emlékeink, régi kultikus tévéfelvételeink eltűnjenek a süllyesztőben. Márpedig ezt nem hagyhatjuk, ezért az igazán fontosnak ítélt anyagokat mielőbb érdemes digitális formára hozva megőrizni az utókornak.
Digitális Kánaán
A digitalizálás azt jelenti, hogy az analóg jelszerkezet számítógépes módszerekkel tárolható és feldolgozható, diszkrét jelformájú megfelelőjét hozzuk létre. A diszkrét jel - mint minden másolat - bizonyosan rosszabb, legalább egy kevéssel az eredetinél, ám stabilabb, könnyen manipulálható és tartósabb, ráadásul a digitalizált változat másolata (és annak tetszőleges generációs utódja) tökéletesen megegyezik az eredetivel. Számítógéppel feldolgozható, vágható, effektezhető, tehát elég sok előnnyel kecsegtet ahhoz, hogy megérje váltani.
Régóta és mind olcsóbban kaphatók tv-tunerek, amelyek mindegyikén található kompozit és S-Video bemenet. Ezek alapvetően alkalmasak a digitalizálásra, ám általában nem igazán vannak felkészítve a buktatókra, a gyenge jelekre, és szoftvermellékletük is inkább a televíziózást és a műsorrögzítést támogatja. Tapasztalhattuk, hogy hosszabb felvételek esetében gyakran időeltérés keletkezik a hang és a kép között, ami már kismértékben is nagyon zavaró lehet. Hasonlóan, a csökkent jelerősségű, sokéves felvételekben időnként visszaugrik a mozgás egy-két képkockával, ha a digitalizáló áramkör nem kellően érzékeny, és/vagy a kábel nem elég jó minőségű. Ilyen esetekben nem mindig segít a kábelcsere, egyszer csak rájövünk, hogy valami többre van szükség.
A specialisták
Mi az, amiben egy kifejezetten videodigitalizálásra szánt csomag többet nyújt a házilag összedobott együtteseknél? Először is általában még az olcsóbb, otthoni használatra szánt hardverek is valamivel érzékenyebbek a közönséges tévévevő kártyáknál, vagyis nagyobb az esélyünk ugrálástól és hangelcsúszástól mentes képekre akkor is, ha VHS-felvételünk már meglehetősen koros. Másodszor pedig egyből megkapjuk mellé a szükséges digitalizálószoftvert is, amely bizonyosan együttműködik vele.
A gyártók gyakran egy közismert program speciális, nevében rendszerint „SE” utótaggal megtoldott kiadását mellékelik, amelyet speciálisan az adott hardverrel való együttműködésre készítettek fel. Ilyenkor nem ritka, hogy más forrásból - DV-kamera kivételével - nem is rögzíthetünk, illetve a hardver sem látszik más, szabványos videoalkalmazások számára. Ne bánkódjunk, ettől olcsóbb a csomag (csökkentett kompatibilitás - csökkentett licencdíj), egyben stabilabb a működés.
Tömörített vagy tömörített?
A minimális rendszerkövetelményeken erősen érezteti hatását, hogy milyen natív (eredeti) formátumban dolgozik a hardver. A natív formátumra kódolva utaznak a jelek a PCI-rendszersínen vagy az USB-, FireWire kábelen az eszköz és a gép között. Ha tömörítetlen vagy mérsékelten tömörített kódolású (például DV) adatokat küld a digitalizáló a gép felé, akkor a kiválasztott formátumba – DVD-készítéskor ez MPEG-2 - való átalakítás terhe a CPU-ra hárul. Emellett az adatátviteli vonalat a tömörítetlen jelek jobban leterhelik. Ezért tesztünkben tömörítetlennek kikiáltott jelek is valamilyen alapvető módszerrel csomagolva és minimálisan tömörítve vannak, hogy ne terheljék kritikusan a rendszert.
Gyakorlatilag az MPEG--2 az, amely ipari szabvánnyá vált a televíziózásban, ezért kódolására számos lapkakészletet fejlesztettek ki. Ezek között ma már olyan nagy mennyiségben gyártott darabok is vannak, hogy az olcsóbb készülékek között is találunk hardveres támogatással felszereltet - ahogy ez tesztünkből is kiderül. A szóban forgó lapka önmagában nem jelent garanciát a tökéletes képre, ám mindenképpen csökkenti a rendszersín és a processzor terheltségét, ezért már akár 500-800 megahertzes CPU mellett is alkalmazható.
Az utóbbi években több olyan készülék is napvilágot látott, amely „becsapja” a rendszert, és az analóg bemeneteire küldött videoanyagot DV-kódolásúra fordítja, mintha most érkezett volna egy digitális (DV) kamerából. A DV-konverterként, AV/DV hídként emlegetett eszközök előnye, hogy bármely operációs rendszeren egyetlen FireWire kábel csatlakoztatásával, szoftveres telepítés nélkül használatba vehetők. Mivel minden mai szerkesztőprogram örül a DV-anyagoknak, akár linuxos és Mac gépekkel sem lesz problémánk. Az egész DV-rendszer hátránya a nagy, rögzített óránként 13 gigabájtos merevlemezigény - igaz, ez a mai csökkenő fajlagos HDD-árak mellett egyre kevesebb gondot okoz.
Szerkesztéshez vagy vágáshoz?
Tesztünket elsősorban a digitalizálásra és DVD-összeállításra hegyeztük ki, de sok csomag így is tartalmaz szerkesztésre (vágás, effektezés, áttűnések, feliratok, alámondás és zenei háttér biztosítása) alkalmas szoftvert, ami kellemes extra. Ezzel kapcsolatban számít leginkább a natív formátum. Ha célunk a puszta videoalbummá (VCD, SVCD, DVD) alakítás, legjobb, ha kapásból DVD-kompatibilis MPEG--2 VBR formában rögzítünk, hiszen ekkor a kiírás előtt nem kell hosszas utólagos konverziókra várakoznunk, és nincs szükségünk sok lemezterületre sem. A hardveres MPEG--2 kódolásra képes masinákat erre találták ki, de ha nem rendelkeznénk is ilyen lapkával, akkor sincs veszve semmi: 1,6 gigahertzes processzortól kezdve szoftveresen is elvégezhetjük a röptömörítést. Számos program képes ugyanis MPEG--2-ben rögzíteni, ilyen például a Pinnacle Studio vagy a Ulead VideoStudio.
A szerkesztésnél azonban nehézségeket okozhat az MPEG, különösen ha változó bitaránnyal kódolták, így vágáskor legkönnyebben úgy boldogulunk, ha DV AVI-t veszünk fel. Ebben a formában számos program valós idejű előnézetet kínál, vagyis vágás közben minden változtatást azonnal megtekinthetünk. A DVD-összeállítás előtt viszont olykor két-három órát is várnunk kell, míg a rendszer elvégzi az átkódolást MPEG--2 formátumra.
Hogyan teszteltünk?
Tesztünkben az ideális otthoni digitalizálót kerestük, ennek megfelelően értékeltük a résztvevőket minőség, kompatibilitás és szolgáltatások tekintetében. Ismerve a hazai viszonyokat, legfontosabb erénynek a normál és régi VHS-felvételek minőségi digitalizálását tartottuk, hiszen ez mutatja leginkább a készülék gyakorlati képességeit. Ezt egy normálminőségű, kétéves tévéfelvétellel, valamint egy körülbelül 15 esztendős, többször másolt anyaggal teszteltük, kompozit videobemeneten. Utóbbi szinte minősíthetetlen, megbicsakló szakaszokat is tartalmaz, így méltó reprezentánsa a hazai esküvőivideó-állománynak. Természetesen előfordulhat, hogy jó minőségű analóg anyagokat kell feldolgozni – azért, hogy e tekintetben is próbára tegyük, egy asztali DVD-lejátszóval és egy nem kódolt felvétellel kísérleteztünk, S-Video kábellel. Ellenőriztük a részletességet, a színvilágot, a hang- és a kép szinkronfutását, valamint hogy előfordulnak-e képkimaradások a gyenge jel miatt.
Kompatibilitás címen a csatlakozási lehetőségeket, a más (nem mellékelt) szoftverekkel való együttműködés készségét és az önálló AV-DV konverzió lehetőségét számszerűsítettük.
Szolgáltatások címszó alatt a DVD-összeállítás - mint az analóg anyagok konverziójának végső fázisa -- színvonalát, a vágás/szerkesztés lehetőségét és a kábelmellékletek bőségét vettük leginkább számításba, a sorrendnek megfelelő súlyozással. Díjaztuk még kisebb pontszámokkal a hardveres kódolást, a valós idejű szerkesztőalkalmazást, a videokimeneteket és a honosított szoftvert is.
A cikk a 2005. júliusi számunkban olvasható.
