A tévégyártók már az év elején elkezdték magukból ontani a 3D-s promóciós anyagokat és több ízben volt már lehetőségünk személyes tapasztalatokat gyűjteni az egyes cégek megoldásairól, de az igazat megvallva nem vártuk, hogy már kész, kipróbálható termék fog landolni a tesztlaborban az év első felében.
Ezzel szemben már most lehetőségünk adódott saját környezetben kipróbálni a Samsung 3D-s csomagját, amely egy Samsung BD-C6900 Blu-ray lejátszót, egy 46 hüvelykes C7000-res LED-es LCD tévét, illetve egy aktív shutteres Samsung 3D-s szemüveget és néhány Blu-ray filmet tartalmazott – ám csak egy volt köztük 3D-s. A dolgok fizikai részét tekintve, az összeállítás beüzemelése semmiben sem tért el a hagyományos, nem 3D-s eszközökétől, de a térhatású tartalom átviteléhez az 1.3-as HDMI-nél nagyobb sávszélességet nyújtó 1.4-es szükségeltetik – a tesztelt eszközök ennek a követelménynek maradéktalanul megfeleltek.
2D? 3D? Térhatás? – Tapasztalatok
Természetesen az első bekapcsolást követően azonnal a natív 3D-s Blu-ray lemez kipróbálására koncentráltunk, amely a Derült égből fasírt animációs film promóciós lemeze volt – elméletileg ennek teljes változata jár bónuszként a Samsung 3D-képes lejátszói mellé. Az animációs filmek nagy előnye a hagyományos filmekkel szemben, hogy utólag is könnyen alakíthatók térhatásúvá, ezért a gyártók minden bizonnyal előszeretettel fogják ezeket a kiadványokat megjelentetni 3D-ben, de legalábbis első körben biztosan.
Bár a „promó” anyag nem túl hosszú, mindössze néhány perces, ízelítőt kaphattunk abból, hogy a látvány nagyon hasonlít ahhoz, amit a moziban is tapasztalhatunk. Akik attól tartanak, hogy a mozi- vagy projektorvászonhoz mérten kicsi képátlójú tévé nem tudja majd az élményt visszaadni, azoknak részben igazuk van, részben viszont tévednek: 46 hüvelykes méretnél és efelett megfelelő távolságból nézve élvezhető 3D-s látványvilágot kapunk.
A Samsung 46C7000 egyik újítása, hogy képes a hagyományos kétdimenziós anyagokat valós időben háromdimenziósra konvertálni és megjeleníteni. Nem lehetett könnyű dolga a Samsung mérnökeinek megalkotni azt az algoritmust, ami az átalakításért felel, de véleményünk szerint viszonylag jól vették az akadályt. Azt azonban le kell szögeznünk, hogy ezzel a módszerrel egyelőre lehetetlen ugyanazt a térbeli mélységet leképezni, mint a direkt 3D-ben rögzített vagy alapos utómunkálaton átesett anyagoknál, illetve az élek elcsúsztatásánál tapasztalható apró bizonytalanságok jelzik, hogy nem merték túl agresszívre állítani az algoritmust. Legjobban úgy jellemezhetnénk a tévé ezen képességét, hogy segít átmenetet képezni a 2D-s és "valódi" 3D-s filmek között, kicsit kiemeli az előteret a háttérhez képest, némi mélységet ad a képnek, ahi hol jobban, hol pedig kevésbé sikerül látványosra. Filmes hasonlattal élve: ne számítsunk olyan típusú effektekre, mint az IMAX-mozikban, ahol akár azt is megtapasztalhatjuk, hogy milyen az, ha egy pisztolyból kilőtt golyó pontosan a szemük közé akar becsapódni.
Az első fecskék a Samsungtól - tapasztalatok
Nehéz dolgunk akad, ha pontosan értékelni akarnánk a kapott szettet, ugyanis a rendkívül vékony edgelit LED háttérvilágítással rendelkező 200 hertzes Samsung UE46C7000 tévé egyértelműen és jól láthatóan nem a végleges változat volt. A tévé extrái között nem csak a 3D-s átalakítás található meg, hanem DLNA kompatibilis, USB portja és hálózati kapuja révén a belső médialejátszó (Media Play) is alapfunkció, habár van még mit csiszolni rajta, viszont képes DTS dekódolásra. A kiegészítő funkciók szerves részét képezi a folyamatosan bővülő Samsung Apps, azaz az Internet@TV. Amennyiben a tévé az internetre van csatlakoztatva, számos apró gadget közül válogathatunk, amivel olyan internetes alkalmazásokat érhetünk el -- anélkül, hogy felkelnénk a fotelből -- mint a YouTube, Facebook, Picasa, Twitter, Skype, PokerStars és a lista folyamatosan bővül.
Mindent összevetve a 600 ezer forintot kóstáló tévéről alkotott képünk egyértelműen pozitív, de a végleges termék képminőségének vizsgálata nélkül nem mondanánk ítéletet, még akkor sem, ha a felfedezett hibák csak apróságnak tűnnek.
Ezzel szemben a szintén 3D kompatibilis Samsung BD-C6900-as Blu-ray lejátszó remekül teljesített, a lemezeket gyorsan és halkan olvasta, külseje is tetszetős, köszönhetően annak, hogy egy a tetején a világító 3D-s embléma és érintőgombok mellett egy kis ablakon bekémlelhetünk a készülék, pontosabban az optikai meghajtó belsejébe. Ezen a készüléken is helyet kapott az USB és LAN kapu --mindkettő funkciója megegyezik a tévénél ismertetettekkel, illetve utóbbira még a BD Live 2.0 kihasználásához is szükség van -- illetve a 7.1-es analóg vonalszintű RCA hangkimenet, ami sokak számára jelent előnyt.
A szett mellé egy -- szintén nem végleges -- Samsung shutteres szemüveget is kaptunk, ami ugyanúgy a shutteres elven működik, mint például az NVIDIA 3D Vision szemüvege. Valójában nem vártunk különbséget, hiszen mindkét eszköz aktív, tehát az úgynevezett „shutteres” módszerrel dolgozik (a jobb és bal lencsébe épített LCD-elem felváltva sötétíti el a jobb és bal lencsét), és a szinkronizálásról a keretbe épített infravörös vevőegység gondoskodik. A szemüveg tápellátását egy nem újratölthető gombelem látja el (a végleges változat újratölthető lesz), amelyet a teszt ideje alatt nem sikerült lemeríteni -- hamar energiatakarékos üzemmódba kapcsol, ha az infra nem kap jelet. Meglepő módon a Samsung szemüvegén át kevésbé tapasztaltuk a shuttertechnológiából adódó vibrálást, pedig ugyanúgy 2×60 hertzes frissítéssel dolgozik, mint az NVIDIA 3D Vision. Ezt minden bizonnyal a 3D-képes monitoroknál jóval nagyobb képátlójú Samsung tévé számlájára írhatjuk, mert a lencsék kapcsolgatásából adódó vibrálást szinte csak a képernyőn kívüli részeken lehet tapasztalni, a kijelzőt nézve általában nem.
Kell-e nekünk most a 3D?
Nehéz előrelátni a jövőt és butaság lenne egyetlen termék alapján levonni a konklúziót, de jelen állás szerint egyértelműen korai váltani 3D-re, már csak azért is, mert az első 3D-s Blu-ray kiadványok megjelenése az év közepére tehető. Mindenképpen meg kell várni, hogy a filmkiadók mennyire fogják komolyan venni a technológiát és aknázzák ki a benne rejlő lehetőségeket, mert a térhatás élményét könnyen el lehet rontani egy-egy rosszul sikerült konverzióval vagy gyengébb minőségű anyaggal. Jó példa erre azok a Blu-ray kiadványok, amelyeknél gyalázatos minőségűre sikeredett a HD-felbontásra konvertálás vagy rossz minőségű az újrakevert hang.
Arra viszont már most mérget vehetünk, hogy ha beköszönt a 3D-s korszak, néhány éven belül alaposan megváltoztathatja tévés és mozis szokásainkat, és akkor talán már az sem lesz furcsa, hogy mindenki szemüvegben fog a készülékek elé ülni.
