Az informatika piaca - szerencsére - az egyszerűbben áttekinthetőek közé tartozik. Mindezért cserébe szinte követhetetlenül gyorsan fejlődik, de ennek mi, újságírók csak örülhetünk, hiszen biztosítva tudhatjuk a munkánkat. A megállíthatatlan folyamat során a generációváltások értelemszerűen szükségszerűek, a sokszor elkapkodott modellfrissítések azonban nem feltétlenül - legyen szó akár hardverekről vagy szoftverekről. Illusztráljuk mindezt egy példával.
Az NVIDIA GeForce 8 sorozata egyértelmű győzelmet aratott az ATI fölött. A kártyák csendesebbek, gyorsabbak, kevesebbet fogyasztanak, árazásuk is barátinak nevezhető. Sokáig azonban nem lehet ülni a babérokon, ezt minden gyártó jól tudja. A piac elkényelmesedését megakadályozandó, még a múlt évben kikerült a GeForce 8800 GT - a maga nemében zseniális gyorsító. Könnyűszerrel hagyja faképnél a konkurens HD 3000-res sorozat középkategóriás modelljeit, sztori vége. Az NVIDIA azonban elégedetlen és telhetetlen volt, akár a mesebeli kisgömböc; valamivel ismét elő kellett rukkolni. Megszületett a GeForce 8800 GTS 512, a már jól ismert kártya új változata. Hogy mivel tud többet mint a GT? Kicsit gyorsabb, összerakottabb, a részletektől eltekintve: jobb, egy picit drágábban. De nem eléggé ahhoz, hogy azok, akik már megvásárolták a GT-t, ne legyenek idegesek „elhamarkodott" döntésük miatt.
Nehezemre esik elhinni, hogy az a cég, amely megalkotta a GeForce 8800 Ultrát - és még számos más, remek terméket - nem tud elsőre olyan hűtőrendszert és tápellátást tervezni, amilyen a GTS-en van. Még arra sem vették a fáradtságot, hogy úgy csináljanak, mint akik valóban sok időt, vagy egyáltalán, időt töltöttek el a fejlesztéssel: a bejelentések közötti eltérés szűk másfél hónap. Következtetés: az NVIDIA előre megfontolt szándékkal visszatartotta a kártyát, az előbb kiadott modellt pedig tudatosan gyengébbre tervezte. A sajtónak így most ismét van min csámcsognia, van mivel a címlapra kerülni, az újságírók pedig ujjonganak, hogy micsoda fejlesztést eszközöltek a mérnökök. Nem az érdemeiket vitatjuk most, hiszen a GeForce 8800 GTS 512 remek. Nem is a hardveres butítások szükségességét kérdőjelezzük meg, hiszen a piac gyengébb, cserébe olcsóbb modellekre is igényt tart. Az elv a problémás, ami a kész termékeket így adagolja a piacnak. Könyörgöm, ne nézzék már hülyének a vásárlót!
Nem azt kérjük a gyártóktól, hogy készítsék el a jövő kvantumszámítógépét és a mostani belépőszint árán adják el nekünk - egyszerűen ne éljenek vissza a vásárlótábor igényeivel és bizalmával. Kérésünk azonban minden bizonnyal hiábavaló: bővülő piacról lévén szó, mindig lesznek bepalizható felhasználók, egyelőre mindig többen, mint ahányan bizalmukat vesztve beállnak a „megvárom amíg olcsóbb lesz" elnevezésű ördögi körbe. Előbb-utóbb azonban plafonba ütközik majd a növekedés, valamint új versenytársak is feltűnnek: gondoljunk csak Kínára, akik az autógyártásban már most remekül alkalmazzák a pauszpapírt és az indigót. Addig viszont még sok víz lefolyik a Dunán.
Visszautalva cikkünk első mondataira: elsőre megpróbálni és megcsinálni, esetleg hibázni helyénvaló. Így történt ez a Radeon HD2900 XT-vel is. Azonban szándékosan képességünk alatt teljesíteni becstelen és hitelrontó. A festőművészek egy kész képet nem vesznek vissza a kiállítóteremből retusálásra, hogy aztán mindenki újból belépőt váltson és hűledezve megtekintse. A tenor sem énekli hamisan a magas bét, a Nessun Dorma végén, hogy aztán a következő előadáson mindenki egyszerre törjön ki üdvrivalgásban.
Észrevették az előző mondatban a vesszőhibát? Szándékosan írtam el. A cikket is szándékosan írtam gyengébbre, mint tudtam volna. Így a jövő héten majd még egyszer nekifuthatok, hogy kicsivel jobb helyesírással, kicsit stílusosabban újként süssem el.
