Legtöbbünk annak idején órákat töltött azzal, hogy floppylemezre mentett állományait merevlemezre másolja, majd CD-re írja ki, ezzel lényegesen tartósabb alapot szolgáltatva a mentésre. Azóta a floppylemez használata alaposan visszaszorult, de - például az Imation eladási adataira alapozva - a 25 éves média egyáltalán nem a múlté, mai is gyártják és használják. Emellett időről időre előkerülhetnek régi dokumentációk, melyekben ott található amit keresünk - csak éppen egy olyan adathordozón, amihez nincs olvasónk.
Ha berontunk a boltba és kérünk egy hajlékonylemezes meghajtót, hát lehet, hogy meglepődünk, mert a szokásos, 2-3000 forintos belső egységet általában nem forgalmazzák. Ezek beszerelése amúgy is problémásabb, kicsit drágábban (7-8000 forint körül) viszont már USB meghajtóhoz juthatunk. Ezek sebessége ugyan nem igazán haladja meg a régi beépített floppyk sebességét, ám azoknál jóval rugalmasabban használható, a Windows meghajtó program nélkül felismeri ezeket az egységeket.
Nem kell tehát egy külön ősgépet tartani a hálózaton, mely csak a régi floppyk kedvéért zörög néha a sarokban, a tápellátást sem igénylő USB egységet bármelyik gépre átvihetjük. Vigyázzunk azonban, mentéseinkkel egyetemben régi, melléjük konzervált vírusaink is életre kelhetnek. A floppy hőskorszakban oly divatos indítószektor- (boot), állomány- és makro vírusok ma is okozhatnak kárt, ezért a mentések felnyitását csak vírusírtó programmal biztosítva érdemes megkezdeni, a teljes floppylemez vizsgálatával.