Kedden jelentette be az Intel, hogy sínen van a következő Itanium processzor, a Poulson ügye, mely még idén útjára indulhat.
Emlékezetesen nagy csúszással jelent meg végül 2010-ben az Itanium jelenlegi architektúrája, a Tukwila. Nem éppen üres térbe pottyant, meg kellett küzdenie az ugyanazon a napon bejelentett IBM Power 7 platformmal. Mindmáig megvan ezzel együtt is a maga alkalmazói Unix közössége az Itaniumnak, mely sikeresnek mondható a nagy megbízhatóságú és terhelésű szerverek piacán. Ugyan pert kellett, hogy indítson a HP az Oracle ellen, mert az fel akart hagyni azzal, hogy Itanium alá portolja szoftvereit, de a bíróság végül a napokban kötelezte rá a vállalati szoftver- és szerveróriást, hogy a platform fennállásáig támogassa azt. Ugyanakkor a Microsoft és a Red Hat is kiszállt az Itanium-bizniszből, így az Itanium szoftver oldalról már koránt sincs olyan jól körbebástyázva, mint akár néhány éve.
Akárhogy is, az Intel virágzó üzletnek látja az Itaniumot továbbra is. Meg is kezdték az első Xeon E5 és E7 teszt szerverek szállítását, melyekben már az új, Ivy Bridge architektúrára alapozott, 22 nanométeres gyártástechnológiával gyártott Itanium processzorok duruzsolnak. Az új generációban egy új fajta virtualizációs célú hardveres gyorsító technológia, az APICv is debütál.
Technológiailag minden eddiginél sokszínűbb piacon kell helyt állnia a csupán rétegtámogatást maga mögött tudható Itaniumnak. Ősi ellenfele, az IBM mellett ott az AMD igen olcsó megoldásaival és hamarosan jönnek az ARM 64 bites szerver processzorai, no és függőben van még az Oracle ügy is. Meglehet, hogy ez lesz az utolsó Itanium sorozat és az Intel inkább a kis fogyasztású, 64 bites Atom S kiszolgáló vonalra koncentrál majd inkább a jövőben?
