A 2007-es év az egyik legfontosabb a modern telekommunikáció történetében, ugyanis Steve Jobs ebben az évben jelentette be az iPhone legelső generációját, ami minden túlzás nélkül az információs korszak teljesen új fejezetét nyitotta meg.
Az Apple forradalmi készüléke sok szempontból megváltoztatta azt, ahogyan a telefonokra tekintünk, de nem érdemes elfelejteni, hogy nem ők voltak az elsők, akik megpróbálták az alapoktól kezdve újragondolni a modern kommunikáció egyik alapvetését.
Az Internet History Podcast blogján jelent meg az a bejegyzés, amelyben részletesen megismerhetjük a InfoGear iPhone névre keresztelt nevű eszköz történetét, amelyik 1998-ban próbálta meghódítani a világot egy olyan koncepcióval, amely akkoriban valóban teljesen forradalminak hatott: egy (nem hordozható) telefonkészülék volt, melynek segítségével e-mailezhettünk is, valamint csatlakozhattunk egy kezdetleges hálózatra, ami az alapelgondolást tekintve nagyon hasonlított a ma ismert internetre.
Az eszköz több tekintetben is hasonlított a ma ismert okostelefonokra, hiszen érintőkijelzője volt, amely segítségével könnyen tárcsázhattuk a számokat, amelyeket üzenetekben vagy az interneten találunk és bár a manapság jellemző virtuális billentyűzettel még nem rendelkezett, a kicsúsztatható alternatíva már itt is jelen volt.
Szintén forradalmi jellemző, hogy mivel a telefon teljesítménye igen szerény volt, ezért sok műveletet egy távoli szerveren végzett el, szóval a ma ismert felhőinfrastruktúrák elődjét is megalkották az InfoGear mérnökei.
Néhány évvel később a Cisco megvette a céget és annak teljes termékpalettáját, majd 2006-ban be is jelentették a hordozható iPhone-t (egy évvel megelőzve az Apple-t), de sajnos hiába, hiszen Steve Jobs telefonja így is letarolt mindent, az InfoGear pedig forradalmi ötletei ellenére sosem találta meg igazán a közönségét a techrajongók körein kívül.
Kicsit szomorú történet, de az mindenképpen nagyon fontos tanulság belőle, hogy nem elég forradalmi ötlettel előállni, ha az ember nem tudja eltalálni azt a kulturális pillanatot, amikor a közönség valóban be is tudja azt fogadni.
