A Kaby Lake hetedik generációs Intel Core processzorokkal új chipkészlet is érkezett. Ez bevett gyakorlat az Intelnél, ahol már egészen biztos, hogy a megfontolt haladás hívei a mérnökök és a marketingesek is, bár utóbbiak szeretik alaposan eltúlozni az újabb generációk sokszor vékonyka előnyeit. Most megnéztük, hogy a két, egymással teljesen kompatibilis, papíron is csak alig-alig eltérő chipkészlet között van-e bármilyen különbség, ami hasznos lehet annak is, akinek amúgy egy Z170-es alaplap is bőségesen elegendő lenne.
Totyogás előre
Az új lapokkal és CPU-kal a tokozás és a foglalat nem változott, vagyis a már 2015-ben megjelent LGA1151-es platformot használhatjuk. A régebbi alaplapok mindegyike fogadja az új processzorokat egy BIOS-frissítés után. Ennek ellenére készült új chipkészlet is, a 200-as széria, amely a processzorhoz hasonlóan minimálisan fejlődött csupán. A teszthez is használt Z270-es verzió az eddigi 20 helyett immáron 24 PCIe x1 vonalat kínál - és talán ez az egyetlen és legfontosabb újdonság. Sajnos sem USB 3.1 Gen2, sem Thunderbolt 3 vezérlőt nem integráltak, bár a kodek-támogatás megjelent, így az implementálás mostantól olcsóbb és egyszerűbb. Nem volt rá igény, így nem is nőtt a SATA6G portok száma, ahogy a gyártástechnológia sem változott. A több PCIe x1 vonalnak hála az NVMe SSD-kből is többet képes kezelni a Z270, és az Intel Rapid Storage Technológia fejlődésével ezeknek a RAID-be kapcsolása is egyszerűbbé vált. Egyelőre nem túl hasznos, de a későbbiekben sokat számíthat, hogy a 200-as széria már az Optane Storage adattároló-technológiát is támogatja, amely az Intel 3D XPoint memóriatechnológiájára épül.
Alaplapgyártók álma
Minden, eddig ismert Intel chipkészlet kapott utódot az új, 200-as szériában. A tesztünkhöz használt Z270-es alaplapon is jól látszik, hogy hiába volt minimális az előrelépés chipkészlet-szinten, az alaplap-gyártók számára ez kiváló alkalom volt arra, hogy sok-sok egyedi újdonságot mutassanak be. A Gigabyte például a Gaming-szériás lapjait kiszervezte az Aorus márkanév alá, illetve egészen az elérhető árú, alsó-középkategóriás lapokig bezárólag bevezette az RGB Fusiont. Ez egy igazán látványos újdonság, ugyanis a lapon mindenfelé ledeket rejtettek el, amelyek 16,7 millió színárnyalatban képesek világítani. Azt, hogy ez milyen szisztéma szerint és milyen színben világítson, illetve villogjon, már az UEFI-ből, vagy a Windows alatt külön programból beállíthatjuk. Természetesen ez nem csupán a Gigabyte-nál jelent meg, a többi gyártó is behozta a világítást, mint extrát a gamereknek szánt alaplapjaiknál.
A hangrész a legtöbb alaplapnál nem változott drasztikusan, ahogy a PCIe x16 foglalatok száma és kialakítása sem, bár mostantól az olcsóbb lapokon is számíthatunk megerősített kártyahelyekre. A több M.2 és U.2 csatlakozó mellett még mindig kapunk SATA Express csatlakozókat, ám ezeket továbbra sem használja ki szinte semmiféle adattároló. A hálózatos részeknél láttunk némi fejlődést. A Gigabyte például frissítette a Killer NIC (Network Interface Controller) chipet, immáron E2500-as vezérlő gondoskodik arról, hogy a játékok és streamek adatforgalma prioritást kapjon.
Váratlan gyorsulás
Nincsen egyedül az, aki kissé feleslegesnek, vagyis inkább kevésnek érzi a 200-as chipkészletszériát. Mi ennek ellenére nagyon kíváncsiak voltunk rá, hogy a Z270-es alaplapi chipkészlet tartogat-e bármiféle sebességbeli előnyt a Z170-eshez képest. Éppen ezért a Core i7-6700K és a Core i7-7700K CPU-t is leteszteltük mindkét alaplapban, azonos körülmények között.
A mérésekhez használt Gigabyte Z170X-Ultra Gaming alaplap a BIOS-frissítést követően tökéletesen kezelte az újabb, hetedik generációs processzort, sőt, a DDR4-2400-as modulokat is. A sort az újabb, Core i7-7700K processzorral kezdve az eltérés alig-alig mérhető. A legtöbb teszt során nem tapasztaltunk eltérést, csupán egy-két esetben láttunk 1-2 százalékos lassulást a Z170-es alaplapban. A fogyasztás sem változott, a pár wattos eltérés a két alaplap közti különbségnek is betudható.
Ennél meglepőbb eredményt hoztak a mérések Core i7-6700K-s processzorral. Miközben a memóriaalrendszer nem lett gyorsabb, a processzor szintetikus méréseken és valós használatot szimuláló tesztek során is jobban teljesített. A PCMark8, a VeraCrypt és a CineBench R15 mérések is jól láthatóan gyorsultak az alaplapcserét követően. Érdekes módon itt a fogyasztás is nőtt. Ez azt jelentheti, hogy a 200-as szériájú alaplapok némileg jobban meghajtják a Skylake processzorokat, vagyis aki most épít LGA1151-es platformot, annak nem feltétlenül fontos az újabb Kaby Lake CPU-k közül választania, főleg akkor, ha a Skylake olcsóbban beszerezhető. Az alaplapnál azonban megérheti már az újabb modellek közül válogatni: a plusz szolgáltatások mellett extra teljesítményre is számíthat.
