Az elmúlt hónapban az MSI P35 Platinum kapcsán említettük, hogy az Intel P35 lapkakészlet megjelenése lehetővé teszi a DDR3 típusú memóriamodulok elterjedését, amennyiben a gyártó él ezzel a lehetőséggel (ugyanis a P35 a DDR3 mellett a DDR2 kezelésére is alkalmas). A Gigabyte élt a lapkakészletben rejlő lehetőséggel, így két változatot is piacra dobott: közülük a „T” jelű támogatja az új típusú modulokat. Ez a modell járt most tesztlaborunkban.
A DDR2 megjelenése az alaplapok piacára és a felhasználókra egyaránt hatással volt. Kezdeti gyengélkedését követően a nagyobb órajelű modulok már képesek voltak felvenni a versenyt az első generációval, melyet az AMD – hála a roppant olcsó Socket 939-es processzoroknak és alaplapoknak – még tavaly nyárig életben tartott. A DDR3 már egy ideje készen várta a rajt pillanatát, az Intel azonban kénytelen volt visszatartani a piaci indulást. Most azonban végre ízelítőt kaphattunk abból, hogy mire is számíthatunk a közeljövőben.
Erre biztos többen is rávágják, hogy egyelőre teljesen felesleges. Jelenleg a DDR2 olcsó, remekül teljesít, ráadásul sokan még csak most tervezik az átállást. Az alcímben feltett kérdésre még nem áruljuk el a választ. Előbb nézzük inkább, miben jobb a harmadik generáció, mint az előző – ha egyáltalán jobb.
A DDR3 órajele és sávszélessége ott kezdődik, ahol a DDR2 hivatalosan (a JEDEC által bejegyzett szabvány szerint) befejeződik, tehát 800 megahertznél. A teszthez mi már ennél gyorsabb, 1066 megahertzes modulokat kaptunk, ám az alaplap az 1333-as példányokat is képes meghajtani. Ahogy arra számítani lehetett, az új modulok késleltetése még tovább nőtt, és minden bizonnyal meglátszik a teljesítményen is.
Elöljáróban annyit, hogy tesztünkből majd világosan kiderül, hogy a CL7 késleltetésű, 1066 megahertzes Samsung DDR3 képtelen elhúzni a 667 megahertzes CL4 Corsair DDR2 modultól. Az ok a ciklusidőben keresendő: a két modul majdnem egyforma (előbbi 12, míg utóbbi 13 ezred másodperces) ciklusidejű, bár az Intel marketinggépezete (miszerint az órajel a lényeg) tesz róla, hogy ez elkerülje a vásárlók figyelmét.
Fölül a DDR2, alul a DDR3 látható. Érdemes a lábkiosztást és a lapkák méretét figyelni.
Az említett ciklusidő mégsem akkora gond, mint ahogy gondolnánk, mivel az említett 13 ezred másodperc is kiváló eredménynek számít, ha figyelembe vesszük, hogy ez még csak az első szériás DDR3 modul -- és a technológiában még rengeteg erőtartalék van. Összehasonlításul: az első 533 megahertzes DDR2 modul ciklusideje 15 ezred másodperc volt, míg az első generációs DDR még 25 ezred másodpercről indult.
Továbbá: a DDR2 maximum 1200-1300 megahertz körüli órajel elérésére képes, ami majd ettől függően 9-10 gigabájt/másodperc között limitálja a maximális adatátvitelt. Ezzel szemben a harmadik generáció minden probléma nélkül képes az 1600 megahertz, ezzel együtt a majdnem 13 gigabájtos határ elérésére. Ha még azt is figyelembe vesszük a ciklusidő mellett, illetve hogy várhatóan a késleltetés is csökkenni fog, akkor a DDR3 előnye már vitathatatlan lesz, de...
...a lényeg az előreolvasási puffer, mely a DDR2-höz képest megduplázódott, tehát már 4 helyett 8 bitet képes előreolvasni. Joggal feltételezhetnénk, hogy ez kétszeres sebességet jelent, ám akárcsak a DDR2 megjelenésekor, a puffer megduplázása csak az effektív órajel (ami a DDR2-533- esetében 133-, DDR2-667 esetében 166- illetve DDR2-800 esetében pedig 200 megahertz) felezésével érhető el (azaz a DDR3-1066 modul esetében 133 megahertz) -- emiatt pedig nő a késleltetés.
Az új modulok számos említésre méltó változást vonultatnak fel. A továbbfejlesztett gyártási technológia következtében működési feszültségük 3 tized volttal csökkent, ez pedig kedvezően hat a fogyasztásra - konkrétan 30 százalékkal gazdaságosabbak. A memóriabankok száma a DDR2-höz képest megduplázódott, továbbá megváltozott a cím- és kontrollvezetékek topológiája, valamint a jelvezérlés is.
A gyártótól megszokott módon ismét a legjobban felszerelt – DQ6 – változatot kaptuk tesztelésre. Mindenképpen térjünk ki a marketing részre (másnéven mire nincs feltétlenül szükségünk): a dobozon Ultra Durable 2 néven három, a marketingszempontból rendkívül fontos extra hosszú élettartamra utaló újítás kapott helyet: az alacsony bekapcsolási ellenállású MOS-tranzisztor, a vasoxidból (és egyéb anyagokból) álló árnyékolt tekercs, valamint a továbbfejlesztett szilárdalapú kondenzátor. Ha a hardverek elavulásának átlagidejét vesszük alapul, a három évet a legtöbb alaplap probléma nélkül kibírja ezek hiányában is.
Az alaplap felépítése különleges abból a szempontból, hogy - hasonlóan az MSI P35-höz – szokatlan, toronyszerű, hőcsöves hűtőbordát kapott. A többórás teszt végén örömmel vettük tudomásul, hogy az északi és a déli híd, illetve a tápellátó áramkörök hűtéséért felelős SilentPipe rendszer szinte hideg maradt, tehát a hűtést felülméretezték, ami jó pont.
Tekintve nagy méretét, arra számítottunk, hogy akadályozni fogja a szerelést, ez szerencsére nem következett be, ám nagyobb bordáknál már problémákba ütközhetünk. Egyetlen kifogásolható részlet, hogy a memóriákat nem cserélhetjük ki a grafikus kártya eltávolítása nélkül.
Az alaplap maximálisan kiaknázza a lapkakészlet képességeit, így összesen 6 natív SATA- és 12 USB-csatlakozót találunk rajta. A PATA-csatolófelületű IDE-csatornát továbbra is külső vezérlő kezeli, amely ráadásként még két SATA-csatornát kínál.
A hang- és a hálózati vezérlő egyaránt a Realtektől származik, bár utóbbi helyén szívesebben láttunk volna Marvell lapkát. A hangvezérlő (a legújabb Realtek ALC889A) már egyedülálló módon támogatja a DTS-HD Master és Dolby True HD veszteségmentes többcsatornás hangformátumokat, ami a HD DVD és Blu-ray esetében különösen fontos lesz a későbbiekben.
A kétkártyás CrossFire-működéshez rendelkezésre áll két ×16 formátumú PCI Express foglalat, ám ebből az egyik a CrossFire használata esetén elektronikailag csak négyszeres üzemmódban működik. Sajnos csak két PCI-foglalat fért el az alaplapon, és ha nem használjuk ki az integrált eszközök adta lehetőségeket, ez hamar kevésnek bizonyulhat.
A Gigabyte hatalmas fejlődést ért el BIOS-szoftver szempontjából – utóbbi a P35T esetében a többek által kedvelt AWARD-tól származik. A beállítások számát a rutinos felhasználók kevesellhetik, ám a CTRL+F1 billentyűkombináció lenyomásával előhívhatjuk azokat az opciókat is, amelyekkel mélyebben belenyúlhatunk az alaplap-processzor-memória hármas lelki világába – vagyis olyan beállításokhoz is hozzáférhetünk, amelyeket egyébként nem kell/érdemes babrálni. Ugyanezzel a módszerrel csalogathatjuk elő a tuninghoz szükséges opciókat, amiből egyáltalán nem szenved hiányt a P35T.
A DDR3 és a P35 páros egyértelmű előnyre csak a DivX kódolásban tudott szert tenni.
Az Adobe Photoshop CS2 teszt már jelentős különbséget mutat, akárcsak az XMEG tömörítés.
A DDR3 képtelen elhúzni a régebbi DDR2 moduloktól.
Az Everst mérései szerint az olvasás és másolás tesztekben a DDR3 jobban teljesít, ez az előny mégsem látszik az alkalmazásokban.
A mérési eredményekből kiderül, hogy az alaplap gyors, de a DDR3 nem hoz látványos javulást. Az Adobe Photoshop CS2 szkript futtatásánál jelentős különbséget könyvelhettünk el, mivel a méréseknél használt programok között ez veszi igénybe a legintenzívebben a memóriát. Leszámítva az MP3-kódolást és a WMV-konvertálást, a tömörítőprogramokban már halványan érezhető volt a DDR3 és a P35 lapkakészlet előnye. Ez pedig azt jelenti, hogy nagyobb méretű állományoknál már jelentős időt takaríthatunk meg.
Korábban megírtuk, hogy kissé csalódtunk a P35–DDR2 páros teljesítményében, ám a DDR3-mal már látszik a javuló tendencia (bár még most sem az igazi). Mindez a magasabb órajelű memóriák megjelenésével hamar valódi előnnyé kovácsolódhat, amiből a végfelhasználók is profitálhatnak. Sajnos erre azonban még várni kell, mivel a DDR3 ára kezdetben előre láthatóan magas lesz, így egy ideig nem veheti fel a harcot az olcsó DDR2 memóriákkal – főleg, hogy még azokban is van kiaknázatlan tartalék.
Függetlenül attól, hogy a DDR3 sikeres lesz-e vagy sem, a Gigabyte GA-P35T-DQ6 jól felépített, kompromisszumoktól és kihasználatlan extráktól mentes, stabil alaplap, melynek valószínűleg megkérik az árát – várhatóan nagyjából 60 ezer forintba fog kerülni.
