Első DDR3-as tesztünk a tavalyi év közepén jelent meg, ám az akkori 1066 megahertzes modulok nem sok előnyt tudtak felmutatni a DDR2-höz képes, ráadásul utóbbi ára azóta is jóval kedvezőbb. Az elmúlt egy évben a gyártók nem tétlenkedtek, aminek köszönhetően az órajelek már rég túlszárnyalták a korábban maximumnak hitt 1600 és 1800 megahertzet, sőt, a Kingston már a két gigahertzes álomhatárt is átlépte egy teszt erejéig. Mindemellett nem elhanyagolható tény, hogy a késleltetésben nem túl erős harmadik generációs modulokon e téren is rengeteget javítottak. Példának okáért említenénk meg, hogy míg az első 1066 megahertzes DDR3 modulok 7-7-7-20 beállításokkal futottak, mára már az 1800 megahertzes modulok is képesek hozni ugyanezt az értéket (ilyen például a Buffalo FirestiX), igaz, egyelőre csak horribilis vételár mellett. Viszont ezen a téren is fontos változás, hogy a kezdeti periódushoz képest jelentős mértékben csökkentek a végfelhasználói árak, de egy 1066 megahertzes DDR3 modul még így több mint kétszer annyit kóstál, mint egy ugyanilyen kapacitású és órajelű DDR2-es. Valószínűleg a tömeges elterjedés jótékony hatással lesz az árakra is, de erre még várnunk kell. A DDR3 elterjedtsége jelen pillanatban még nem releváns, mert eddig -- szükség híján – csak néhányan váltottak át az új memóriatechnológiára.
Memóriamodulok egyenesen a pokolból: a CSX Diablo gyárilag 2000 megahertzre van belőve!
Az elemzők már a DDR3 kezdeti megjelenésekor megjósolták, hogy az említett tömeges elterjedés csak 2009-ben várható, addig a DDR2 lesz az uralkodó. Nem kellett jósnak lenni ahhoz, hogy ezt az időpontot vegyék alapul, hiszen a processzorba integrált DDR3 memóriavezérlővel ellátott Intel Core i7 processzor az idei év végén jelenik meg, tehát az új CPU és DDR3 együttes elterjedése csak jövőre várható. Amennyiben ezt is figyelembe vesszük, akkor a DDR3 érkezése nem is volt oly korai, mint azt sokan gondolták. Ezzel a lépéssel ez Intel arra sarkallta a modulok gyártóit, hogy minél jobb, gyorsabb és nem utolsósorban alacsonyabb késleltetésű modulokat kísérletezzenek ki, annak érdekében, hogy mire megérkezik az új processzor, ne a memória legyen a szűk keresztmetszet. Az újfajta modulok támogatása ennek megfelelően már az Intel P35 lapkakészlet megjelenésével elkezdődött és azóta is töretlen támogatottságot élveznek az Intel és NVIDIA részéről egyaránt. Az AMD egyelőre nem szállhat ringbe, bár nincs is rá égető szüksége, jelenleg azonban a beépített DDR2 vezérlő miatt meg van kötve a gyártó keze.
Jó hír a kisebbik gyártó processzorai iránt rajongóknak, hogy DDR3 memóriát támogató AM3-as tokozású központi egységek a Core i7-hez hasonlóan csak jövőre kerülhetnek a boltokba. Nekik viszont nehezebb lesz az átállás, mert egyszerre kell majd az alaplap–processzor–memória triót lecserélni. Az Intel esetében viszont a váltás most talán anyagilag kevésbé megterhelő, mert a hibrid alaplapok révén két vagy akár három lépésben is végrehajtható a fejlesztés. Ez természetesen nem érvényes akkor, ha DDR2-es rendszerről szeretnénk majd közvetlenül Core i7-alapú rendszerre váltani, ugyanis az új foglalat és a beépített memóriavezérlő miatt ebben az esetben is cserélnünk kell mindent.
Kevésbé jó hír a memóriagyártók számára, hogy – mint időközben kiderült – a Nehalem, azaz a Core i7 hivatalosan csak 1066 megahertzes memóriaórajelet fog támogatni, ráadásul a kétcsatornás vezérlőt is felváltja a háromcsatornás (Triple Channel), tehát három modul vagy ennek többszöröse fog összedolgozni. Ráadásul az FSB-rendszerbuszra alapozó összeköttetés megszűnik, helyette a QuickPath Interconnect lesz, amely hasonló az AMD-által alkalmazott HyperTransport összeköttetéshez. Összességében véve tehát nem lesz szükség toronymagas órajelű modulokra, hiszen a sávszélesség már így is bőven elegendő lesz. Nyilván a mostani modulokból a jelenleg futó Core 2 Duo és Core 2 Quad processzorok tulajdonosai profitálhatnak, ahol a központi egység FSB- és a memóriaórajelének együttes emelésével növelhettünk csak jelentős mértékben a sávszélességet.
A DDR3 órajele és sávszélessége ott kezdődik, ahol a DDR2 hivatalosan, a JEDEC által bejegyzett szabvány szerint befejeződik – tehát 800 megahertznél és 6400 megabájt/másodperces sávszélességnél. Érthető módon ebből kifolyólag nem várható a harmadik generációs 800-as modulok elterjedése, a boltokban is csak az 1066 megahertzes, illetve az ennél gyorsabb modulokat árulják. Fontos megjegyeznünk, hogy a DDR2-t és DDR3-t egyaránt 240 darab érintkezővel látták el, foglalataik fizikailag nem kompatibilisek, ráadásul teljesen más memóriavezérlést igényelnek.
Vizsgáljuk meg, hogy miben más és milyen újdonságokat kínál a harmadik generáció, a másodikkal szemben! A DDR2 maximum 1200-1300 megahertz körüli órajel elérésére képes, amely 9-10 gigabájt/másodperc közöttire limitálja a maximális adatátvitelt, míg ezzel szemben a harmadik generáció már 2000 megahertznél jár, ez pedig másodpercenként 16 gigabájtot jelent. Ám a sávszélesség nem minden! A DDR3 esetében megduplázták az előreolvasási puffert, tehát 4 helyett 8 bitet képes előreolvasni. Joggal feltételezhetnénk, hogy ez valódi kétszeres sebességet jelent, ám, akárcsak a DDR2 megjelenésekor, a puffer megduplázása magával hozza a memóriacellák órajelének felezését. Mit jelent ez a gyakorlatban? Amíg egy DDR2–800-as modul memóriacelláinak órajele 200 megahertz volt, addig egy DDR3–800-as modulnál ugyanez csak 100 megahertz, míg az áhított 200 megahertz csak DDR3–1600-nál érhető el – viszont a megduplázott pufferméret miatt a DDR3–1600 dupla akkora sávszélességre képes.
Hiába a nagy sávszélesség, a DDR3 hátránya a magas késleltetés, emiatt nem várhatunk hirtelen sebességnövekedést. Ahogy arra számítani lehetett, az új modulok késleltetése még tovább nőtt, és minden bizonnyal meglátszik a teljesítményen is. Sajnos a magas órajelek elérése nem egyszerű dolog, emiatt a késleltetési, ezzel párhuzamosan pedig az elérési idő is jelentősen megnövekszik. Mégis kár temetni a DDR3-as technológiát, sőt azt mondanánk: aggodalomra semmi ok. Derűlátásunk oka, hogy az iparág rohamosan fejlődik, aminek következtében olyan modulok is megjelentek, amelyek ezen a téren is alaposan befűtenek a DDR2-es moduloknak. Példának felhozhatjuk az 1.8 voltos működési feszültség mellett 5-7-5-15-ös értékekkel büszkélkedő Kingston HyperX-et.
A működési feszültséggel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a megfelezett cellaórajel kisebb működési feszültséget, ebből fakadóan kisebb fogyasztást, visszafogott hőtermelést eredményez. Számok nyelvére lefordítva, a DDR2 1,8 voltot igényeltek, a DDR3-asok alapesetben beérik 1,5 volttal.
Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a DDR2 memóriák alacsony ára nem volt jó hatással a piacra. Az olcsóság következtében mindenki alaposan bevásárolt RAM-okból, ami a forgalom csökkenését eredményezte, ebből kifolyólag több gyártó terjesztési csatornája megszűnt, mert a disztribútorok nem látták kifizetődőnek a további beszerzést és értékesítést.
A DDR3 modulok piaca viszont szépen növekszik és ez a helyzet kiváló alkalmat teremt azon gyártók számára, amelyek itthon kevésbé ismertek (pedig külföldön már mind befutottak), hogy hazánkban is megvessék lábukat. Ilyen például a tesztben szereplő hat gyártóból három (Buffalo, CSX, TakeMS), míg a másik három (Corsair, Kingmax, Kingston) már évek óta megtalálható a hazai kereskedelmi forgalomban.
A teszteléshez két darab két gigabájtos, 1333 megahertzes modult szerettünk volna beszerezni, ám – mint látható – ez nem minden gyártó esetében sikerült, mivel például az adott Kingston HyperX-ből nincs nagyobb modul, s a Value szériából nem volt elérhető próbapéldány.
takeMS DDR3 (TMS2GB364D081-138) 8-8-8-24@1,5V
Corsair XMS3 (TW3X4G1333C9DHX) 9-9-9-24@1,6V
Oka van annak, hogy épp az 1333 megahertzes órajelet tűztük ki célul. Egyrészt a jelenleg közkedvelt alaplapok, mint például a P45, hivatalosan maximum ezt a memóriaórajel-frekvenciát támogatják. Ez nem is csoda, hiszen a legfrissebb Core 2 Duo és Quad processzorok FSB-órajele is éppen 1333 megahertz. Természetesen az ínyencek és „tuningmesterek” szempontjait, illetve szükségleteit is figyelembe vettük, ezért néhány extrém órajelű példányt is beválogattunk, amelyekről egy külön cikkben fogunk szót ejteni.
CSX CEC-Series (CSXO-CEC3-1333-4GB-KIT) 9-9-9-24@1,5V
Buffalo Firestix Pyro (FSX1333D3G-1G) 7-7-7-20@1,7V
Egyelőre azt láthatjuk, hogy az időzítések keveset változtak a kezdetekhez képest, legalábbis a megfizethető kategóriában. Konkrétan arra gondolunk, hogy míg az 1066 megahertzes modulok késleltetése CL7 volt, addig az 1333-asoknál ez az érték általában CL9. Ugyanakkor láthatjuk, hogy a Kingston és Buffalo moduljai mérsékelt árak mellett kínálnak kisebb késleltetésértéket -- a Kingstoné mindezt 1375 megahertzes órajel és 1,8 voltos feszültség mellett.
Kingston HyperX (KHX11000D3ULK2/2G) 5-7-5-15@1,8V
Kingmax DDR3 (FLFE85F-B8KE9) 9-9-9-24@1,5V
Ahhoz, hogy az adott példánnyal ezt az órajelet elérjük, a processzor FSB-órajelét 344 megahertzre kell emelni, amely a szorzó megváltoztatása nélkül az órajelet is alaposan megemeli, kvázi tuningolni kell a processzort. A vörös hűtőbordával ellátott japán csoda, a Buffalo FireStiX időzítése is figyelemre méltó, ehhez viszont csak 1,7 volt szükséges, ami +0,2 voltos eltérés a JEDEC szabványától. Látható tehát, hogy az alacsony időzítésnek ára van, azaz áldoznunk kell picit a fogyasztás oltárán, viszont az élettartamért nem kell aggódnunk, ha nem lépjük túl a gyár által ajánlott maximumot – erre minden gyártó garanciát vállal. Ezzel szemben érdekes, hogy bár az OCZ-modulok CL9-es időzítése egyáltalán nem kiugró, mégis a gyárilag megadott 1,7 volton hajlandóak velünk szóba állni, ezalatt a gép egyáltalán nem indul – míg a hasonló időzítéssel futó CSX, vagy CL8-as takeMS 1,5 volttal is megelégszik.
A tesztkonfiguráció:
- ASUS Rampage Extreme
- Intel Core 2 Extreme QX9670
- 2×2GB TakeMS DDR3 1333 MHz
- 2×2GB OCZ DDR3 1333 MHz
- 2×2GB Corsair XMS3 1333 MHz
- 2×2GB CSX-CEC 1333 MHz
- 2×2GB Kingmax 1333 MHz
- 2×1GB Kingston HyperX 1375 MHz
- 2×1GB Buffalo FireStix Pyro 1333 MHz
- 1×40GB Samsung SATA HDD, 1×320GB WD SATA HDD
- ASUS Vento 750W
- BenQ E2200HDA
- ASUS HD4870 X2 TOP (AMD Radeon HD4870)
- Microsoft Windows Vista x64 US SP1 Integrated
Tesztprogramok:
- Lavalys Everest
- CineBench R10
- WinRAR
- Unreal Tournament 3
Érdekesen alakultak a fejlemények, hiszen bár előzőleg úgy gondoltuk, hogy az Everestben mértek lesznek meghatározóak, azaz arra számítottunk, hogy a legjobb eredményeket elérő modulok lesznek a legjobbak a többi tesztprogramban is, ám ez nem minden esetben történt így. Azon viszont nem kell csodálkozni, hogy az időzítés-értékek nem feltétlenül határozzák meg egyértelműen a teljesítményt, mert az a modulokra szerelt lapkákon is sok múlik.
Összességében véve a Kingston HyperX modulok hozták a legjobb eredményt, ami nem meglepő. A brutálisan alacsony késleltetés és a megnövelt órajel egyértelmű előnyt jelent a memóriaátvitel terén, ami minden tesztben megmutatkozott. A Kingston után a normál 1333 megahertzes takeMS hozta a legjobb értékeket, amiről elmondhatjuk, hogy nem „tuning” modul, hiszen a megadott késleltetéshez nem kell pluszfeszültséget adni.
Figyelemreméltó eredményt hozott a CSX és a Buffalo párharca, ugyanis utóbbi papíron sokkal erősebb volt, amit a legtöbb tesztben tudott kamatoztatni, ám az Unreal Tournamentben alulmaradt. Biztosra vehetjük, hogy ez a különbség a memória méretéből adódott, hiszen a Buffalóból sajnos csak két gigabájt állt rendelkezésünkre. A CSX CEC modulok csak egy hangyányival voltak lassabbak, mint a FireStiX, pedig az időzítések alapján nem ezt vártuk. Mindezt alátámasztani látszott az is, hogy a CEC-széria nagyon jól tuningolható (a gyártó direkt ilyen célokra ajánlja), ezáltal lehetőségünk van arra, hogy néhány tized pluszfeszültség mellett nagyobb órajelen, vagy alacsonyabb időzítés mellett hajtsuk. Érdekes eredményt produkált a Corsair, amely sem a szintetikus tesztekben, sem pedig a tömörítésben nem alkotott maradandót, mégis ez volt a leggyorsabb a játék során – leszámítva a Kingstont. Az olcsó, fapados Kingmax moduloktól nem vártunk extra teljesítményt, de hozták az áruktól elvárt szintet, így nem ért bennünket csalódás. Nem úgy, mint az OCZ esetében, amely véleményünk szerint egy régebbi fejlesztés lehet abból következtetve, hogy a CL9-es időzítést csak 1,7 voltos feszültség mellett képes elérni – mindezt horribilis vételárért cserébe.
Ha dönteni kell, egyértelműen ajánljuk a Kingmax RAM-moduljait, amelyek jelenleg a legolcsóbbak a piacon, ebből kifolyólag ezekkel a memóriákkal úszhatjuk meg a legolcsóbban a DDR2-DDR3 váltást. Viszont a teszt győztese a CSX-CEC modul, és ez nem véletlen: Nem csupán arról van szó, hogy nagyon jó a teljesítménye, amihez kiváló ár társul, hanem arról is, hogy az 1600 megahertzes modulok ugyanilyen memórialapkákkal kerülnek forgalomba, tehát ezek a modulok 1,7-1,8 Volton jó eséllyel mennek 1600 megahertzen a gyári időzítések megtartása mellett. Akinek mindez nem számít, tehát nem akar tuningolni, de mégis jó eredményeket akar elérni, az nem nyúlhat mellé a takeMS modulokkal, habár itthon nem könnyű beszerezni ezt a márkát. Jó árban van, remek teljesítményt fut, ráadásul két gigabájtos méretben is kapható a Buffalo FireStiX is, így ezzel sem csinálunk rossz vételt, de a Corsair XMS3 sem megvetendő, ráadásul a boltok árlistáit böngészve szinte biztosak vagyunk abban, hogy ez utóbbi szinte bárki számára elérhető.
Tesztgyőztes: CSX-CEC / Technológiai díj: Kingston HyperX
Ajánlott díj: takeMS DDR3-1333MHz és Kingmax DDR3-1333MHz
