A case moddingra, azaz a számítógépek és játékkonzolok házilagos módosítására, átalakítására, tuningolására a nyolcvanas évek végén–kilencvenes évek elején, a személyi számítógépek széles körű elterjedésével egy időben kezdtek rákapni a barkácshajlamú felhasználók. Unták a gyártók egységesen csont- és vajszínű termékeit, vagy épp elégedetlenek voltak teljesítményükkel, ezért úgy döntöttek, hogy az autótuning mintájára átépítik az általuk használt gépeket. Innen a szubkultúra elnevezése is: a „modding” az angol „modify” (módosít) szó rövidítéséből származik.
Szabó Balázs, más néven „BaluC” közel húsz éve foglalkozik moddinggal. „Eleinte a tuningosok kezdtek átalakítással foglalkozni; a cél az volt, hogy jobban működjön a PC-jük – magyarázza. – Például lekerekítették a szalagkábeleket, hogy ne állják útját a levegőnek, és jobban lehessen hűteni a processzort, a merevlemezt, a RAM-ot, vagy csövekből és autóból kiszerelt radiátorokból eszkábált hűtőrendszert építettek a gépükbe. Persze, olyanok is voltak, akik, mint én is, eleinte csak egy-két matricát ragasztottak a borításra, hogy mutatósabbá, színesebbé, egyedivé tegyék az unalmas egyen-házakat.”
A bézs doboz és a Macvárium
A modderek kreatív szabadságharcot indítottak a „bézs doboz” – vagyis a gyári házak – ellen. Az egyik első ismert case modot Andy Ihnatko író készítette, aki egy teljesen felszerelt, halakkal betelepített akváriumot épített egy öreg Macintosh 128K belsejébe. Amikor megkérdezték, miért rakta össze a Macquariumot, csak annyit válaszolt: „Szerettem volna egy igazán szép képernyőkímélőt.” Ihnatko azóta számos követőre talált. Persze, ma már nem csak „,macváriumokat” építenek; a modderek az autófényezésnél használt festékektől a modellgyurmán és a műgyantán át az üvegszálig mindenféle anyagot felhasználnak egyéni ötleteik megvalósításához.
Az egyedi alkatrészekben rejlő lehetőségekre a piac is hamar felfigyelt. Nem kis részben a moddereknek köszönhető, hogy a külső gyártók elkezdték a legkülönfélébb stílusban és színekben kapható borítások, kiegészítők forgalmazását. „Először jöttek a színes házak, aztán azok, amelyekben már extra ventilátoroknak is jutott hely – fejtegeti Szabó Balázs. – Pollen- és porszűrőket, gyárilag készített csőkábeleket dobtak piacra, fénycsöveket, LED-es világítást lehetett vásárolni. A gyártók sok olyan megoldást is lekoppintottak, amit valamelyik tuningos vagy moddertársam talált ki; megépítette, de levédetni már nem tudta.”
Hozzánk is begyűrűzött
Mint megannyi más őrület, a modding is az internetnek köszönhetően vált igazán népszerűvé. Mégpedig világszerte: ma már Németországtól Brazíliáig, Magyarországtól Japánig számos helyen rendeznek találkozókat és versenyeket. A szubkultúra hazánkban is hamar szárba szökkent, rengeteg az érdeklődő, sokan látogatják a versenyeket és kiállításokat is. Vannak, akik csak otthon, a maguk örömére csinosítják-színesítik a számítógépüket, vannak, akik az internetre is felteszik a legújabb alkotásaikról készült fotókat, és persze olyanok is, akik rendszeresen részt vesznek a különféle bel- és külföldi vetélkedéseken, moddertalálkozókon.
„Az első magyar tuning- és moddingversenyt 2003 augusztusában tartották a HardwareOC és az azóta már megszűnt Radikalmod weboldal rendezésében a budapesti Karton Galériában – meséli Balázs. – Ezután rendszeres időközönként, eleinte félévenként majd évenként követték egymást a hasonló rendezvények. A tizediket már a Millenárisban tartottuk, de rendeztünk rendkívül sikeres, sokak által látogatott versenyt a BNV-n is. A modding egy nagyon látványos műfaj, nem véletlen, hogy a laikusokat is érdekli.”
A modderek a világhálón is folyamatosan tartják a kapcsolatot egymással, számos olyan portál, fórum, online közösség található a magyar és a nemzetközi weben (például a Logout.hu, a Code Black Mod „moddertoborzó központ” vagy a Modders Inc.), ahol kicserélhetik egymással a tapasztalataikat. Mivel a számítógép-átalakítással foglalkozó felhasználók sokat költenek alkatrészekre és kiegészítőkre, az igényeiket kiszolgáló áruházak is hamar megjelentek az interneten.
Lépésről lépésre
Ugyan külföldön olyan modderek is szép számmal akadnak, akik professzionális szinten foglalkoznak tervezéssel, építéssel, és meg tudnak élni a hobbijukból, az egyedi számítógépek építését egyelőre még nemigen lehet szakképzéseken elsajátítani. „Ez egy autodidakta tanulási folyamat. Támad egy egyszerű ötleted, és megpróbálod megcsinálni, utánajárni, hogyan, milyen módszerekkel lehet megépíteni egy általad megálmodott házat – mondja a modder. – Aztán egy kicsit módosítasz rajta, itt-ott hozzáteszel az eredeti dizájnhoz, folyamatosan tanulsz, és így egyre komolyabb alkotások kerülhetnek ki a kezed alól. Ha valaki elég lelkes és kitartó, végül kitanulja a szakmát, és akár nemzetközi versenyeken is jelentős eredményeket érhet el.”
Szerencsére a kezdőknek nem kell mentőöv nélkül a mély vízbe ugraniuk. Balázshoz hasonló, tapasztaltabb társaik szívesen adnak tanácsokat nekik, és az internetről akár egész projektleírásokat is letölthetnek. Persze azoknak, akik új anyagokkal, technológiákkal kísérleteznek, nem árt szakember segítségét kérniük. „Ha valakit egy speciális szakterület, megmunkálási módszer érdekel, vagy olyan anyaggal szeretne dolgozni, amivel korábban még nem volt dolga, érdemes elmennie egy szakihoz, aki jól ismeri az adott területet, és el tudja igazítani – mondja Balázs. – Persze, előfordul, hogy ők is bután néznek az emberre: nem értik, mit akar valaki például biciklimarkolatból kábeltartót eszkábálni.”
A modding egyik alapfeltétele a kreativitás és a jó problémamegoldó képesség. A nagy gyártók számos, kifejezetten a tuningosok számára készült készletet gyártanak, de ezek egyrészt drágák, másrészt gyakran előfordul, hogy nem tartalmazzák azokat az elemeket, alkatrészeket, amelyekre épp szükségünk lenne. „Elképesztő, mi mindent meg lehet csinálni egyszerű, a legtöbb barkácsboltban beszerezhető alapanyagokból – lelkesedik Balázs. – Az Arnold Scwarzenegger legendás akciófilmje ihlette Predátor-ruhámat például javarészt háztartási szilikonból készítettem.”
Időigényes hobbi
Annak ellenére, hogy a moddingra rengeteg pénzt el lehet költeni – egy igazán profi paintbrush-készlétért például több ezer eurót is elkérnek –, ez inkább idő-, mint pénzigényes elfoglaltság. Egy-egy projektet viszonylag kis összegből ki lehet hozni – de az igazán lelkiismeretes építők sokszor hosszú hónapokig is elbütykölgetnek egy-egy házon. „Már maga a tervezés, az előkészítés és az anyagok beszerzése is sok időbe kerül – mondja Balázs. – Persze én szeretem otthon, kézi munkával elkészíteni a gépeimet.”
Vannak más iskolák is. A tehetősebb, kevesebb szabadidővel rendelkező modderek közül sokan 3D-modellező programmal tervezik meg házaikat, amelyeket aztán CNC-maróval, lézer- vagy vízvágóval, esetleg 3D-nyomtatóval gyártatnak le. Ezek persze jóval többe is kerülnek, mint a „garázstunning” PC-k: „Láttam olyan színes plexiházat, aminek csak az üres, minden alkatrész, hardver nélküli váza 1,2 millió forintba került – meséli interjúalanyunk. – Ebbe aztán csak bele kellett passzítani az alkatrészeket. A végeredmény tényleg jól nézett ki, de hol van ebben a modding? Ennek a hobbinak – szerintem – éppen a kézi munka a lényege.”
És persze az ötlet. A modderek szeretnek egyedi projekteket kitalálni, mindegyikük más és más forrásból meríti az ehhez szükséges inspirációt. Balázs például nagy sci-fi-rajongó, nem véletlen, hogy az idők során több olyan házat, kiegészítőt, sőt, jelmezt is készített, amelyeket az Alien- vagy éppen a Predátor-filmek karakterei, képi világa ihletett.
Kábelek között úszkáló hal
Balázs egyik első projektje a „Nagy kék torony” volt. „Egy szép nagy Codegen 7002 házat befestettem kék színű kültéri kalapácslakkal – emlékszik vissza. – Akkoriban sokat jártam LAN-partikra (olyan összejövetelek, ahol a résztvevők hálózatba kötött PC-ken sokszereplős számítógépes játékokat játszanak – a szerk.), egyfolytában cipeltem magammal a gépet, ezért két fogantyút is tettem rá. A Nagy kék toronnyal indultam az első hazai modderversenyen is – sajnos a zsűri nem tartotta elég jónak a meglehetősen minimalista dizájnt.”
Ennek ellenére nem bánta meg, hogy megépítette, mint mondja, ennek a gépnek az elkészítése közben szedte össze azoknak a szerszámoknak a jelentős részét, amelyeket a mai napig használ, és persze jó kapcsolatokra, hasznos ismeretségekre is szert tett. „A nagy kék gépemet később teljesen átfestve, egy mutatós sárkánydíszítéssel az egyik patinás, bár azóta sajnos már megszűnt hazai versenyen, a Mod-Tech Hallon is kiállítottam Silver Dragon néven – mondja. – Így már jobban tetszett az ítészeknek, második helyezést értem el vele.” A Nagy kék torony összerakása közben nem csak a gépház átfestésével kapcsolatban szerzett értékes tapasztalatokat. „Átalakítottam a hűtését, más helyre tettem a tápegységet, kialakítottam benne egy szélcsatornát, átrendeztem a kábeleket” – részletezi.
Szeret kísérletezni. Büszkén meséli, hogy egyik újításával annak idején a Mod-Tech Hall egész mezőnyét sikerült meglepnie. „Egy akvárium PC-t építettem – meséli. – De nem akármilyet. Ahelyett, hogy a megszokott módon, egy plexifal mögé rejtettem volna a hardvereket, és speciális folyadékot használtam volna, az egész konfigurációt egy csapvízzel feltöltött üvegtartályba süllyesztettem, még egy halacska is úszkált a kábelek között.”
A Kék torony, az Ezüst sárkány és az akvárium után a 2005-ös Mod-Techre egy katonai ládát formázó, Alien témájú géppel készült. „Fogtam egy olcsó ATX-tornyot, kiköltöztettem belőle a tápot és a meghajtókat. Levágtam a tetejét: abba építettem bele a Revoltec billentyűzetet, majd két fogantyút és fém csatokat tettem rá – részletezi. – A fedélként a házra hajtható monitor masszív fémkeretet kapott, hogy ne sérüljön, végül lefestettem az egészet, és részben saját készítésű figurákkal díszítettem. Megérte rászánni az időt, mert a versenyen elhoztam vele a case mod kategória első díját.”
2009-ben újabb sci-fi témájú alkotással készült, akkor a Predátor figuráit „formázta PC-be”. Ezzel a géppel nevezett be először az egyik legnevesebb nemzetközi modderversenynek számító kölni DCMM-re (Deutsche Casemod Meisterschaft), ahol aztán 2012-ben Pandora nevű projektjével második helyet szerzett a közönségdíjasok között.
„Nagyon nagy hatással volt rám James Cameron Avatarja a maga különös élővilágával – mesél a projekt hátteréről. – Ezért úgy döntöttem, elkészítem a Pandora dzsungelét. Rengeteg időt töltöttem a tervezéssel, szinte kockánként néztem végig a filmet.” Balázs egy egyedi készítésű, plexiből készült vázra építette rá a kompozíciót, a műnövények mellett egy valódi bonsait is felhasznált. „Szerettem volna, ha minden pontosan úgy néz ki, ahogy a filmben, ezért nagyon aprólékosan dolgoztam. A világító leveleket például egyenként, kézzel festettem meg. Hatalmas munka volt.” Valóban minden részletre odafigyelt, az egyik jelenetben látható vízesést például egy ügyesen elrejtett ultrahangos vízporlasztó segítségével sikerült imitálnia.
Balázs az alapanyagok válogatása közben jött rá, hogy a festékek máshogy reagálnak, ha különféle fényforrásokkal világítja meg őket. „Ez újabb ötleteket adott, szabadon játszhattam az UV-LED-ekkel és a fénycsövekkel” – meséli, hozzátéve, egészen elképesztő érzés volt, hogy Kölnben, egy igazán népes, nemzetközi mezőnyben bizonyított.
Külcsín és belbecs
A modderek számára nemcsak a külső számít, általában a gépek belsejét is saját igényeik, egyedi elképzeléseik szerint alakítják át. „Sok mindent meghatároz, hogy mit szeretnénk látni, miután elkészültünk egy-egy géppel, de persze a praktikus szempontokat is figyelembe kell vennünk – magyarázza Balázs. – Ha például játékra optimalizált gépet készítünk, helyet kell szorítanunk az extra hardvereknek, kártyáknak, hűtésnek, egyéb kiegészítő alkatrészeknek, de nagyon fontos a szervizelhetőség is, vagyis az, hogy könnyen javíthassuk és cserélhessük az egyes elemeket. Mint mondta, a fenti szempontok a Pandora megtervezésében is kiemelt szerepet játszottak. „Első látásra nem is gondolnád róla, hogy ez egy PC – mondja. – De elég egy fiókot kihúzni, és máris hozzáférhetsz a CD-ROM-hoz, a kapcsolókhoz, sőt, a komplett alaplapi tálcához is.” Hangsúlyozza, mindegy, hogy csak kozmetikai változtatásokat szeretnénk eszközölni egy gépen, vagy az egész belsejét átépítenénk, mindenképpen fontos, hogy rendeltetésszerűen és a legnagyobb óvatossággal bánjunk a szerszámokkal és a felhasznált anyagokkal. „Az első és legfontosabb az, hogy mielőtt munkához látnánk, szerezzük be a megfelelő védőfelszereléseket: kesztyűt, védőszemüveget, festéshez való maszkot – figyelmeztet. – És persze használjuk is őket. Minden esetben olvassuk el és gondosan tartsuk is be a használati utasítást, és ha először próbálunk ki egy gépet, festéket vagy vegyszert, ne legyünk restek, nézzünk utána az interneten, vagy kérjük ki tapasztalt barátaink, esetleg szakemberek tanácsát. Mindez fontosabb, mint gondolnánk, hiszen a legegyszerűbb, bármelyik barkácsboltban megvásárolható eszközökkel is súlyos sérüléseket okozhatunk magunknak, ha nem vigyázunk.”
