Ha már annyi pénzt kidobtunk azért a fotónyomtatóért, jó lenne, ha az nem csak szépen, de egyenesen lenyűgözően dolgozna. Normál papír használata esetén azonban csalódás érhet minket, ha a fotólaboroktól megszokott minőségű, dinamikus, élő színezetű dokumentumokat várunk. Nincs mit tenni, mehetünk a boltba fotópapírért. De miért van rá szükség egyáltalán, és tudunk rossz fajtát venni?
Tintasugár tízezerért
Az üzletek kínálatát böngészve látható, hogy a legolcsóbban tintasugaras alapokon juthatunk fotónyomtatásra is alkalmas készülékhez, akár tízezer forintos nagyságrendben. Ezeknek a nyomtatóműveknek - illetve tintáknak - évekkel ezelőtt még problémát jelentett az erőteljesen nedvszívó és viszonylag egyenetlen felületű normál papír, mert a tinta azonnal szétterült a felületen így a kontúrok pacásak voltak és hiányzott belőlük a kontraszt is. Ma már olyan továbbfejlesztett tintákkal dolgoznak, melyek nem szaladnak szét túlzottan a legolcsóbb papíron sem - például pigment alapú festékek -, dokumentumnyomtatásnál a lézer printerek szintjéhez közel álló eredményt adnak. Alkalmilag egy-egy fotó kinyomtatására normál papíron is vállalkozhatunk, de nem tudjuk áthágni a média optikai korlátait, így ha igazán ütős fotókat szeretnénk, akkor válasszunk a nyomtatási technológiához és a munka jellegéhez illő papírt.
Az otthoni tintasugaras nyomtatók esetében vízfesték (dye) és pigment alapú tintákkal találkozhatunk. Hogy a mi masinánk melyiket használja, arra gyakran csak a marketinganyagokban találunk utalást, így célszerű a gyártó által javasolt, saját márkájú papírt vásárolni a biztos hatás érdekében. Ha ez az árszabás miatt nem tetszik, akkor érdemes utánanézni, hogy nem árusít-e a gyártó nagy kapacitású tintapatronokkal egybedobozolt fotópapír egységcsomagot, ezzel gyakran 20 százalékkal is jobban járhatunk. Akárhogy is, a csomagoláson megtalálható, hogy melyik nyomtatócsaládhoz ajánlják a médiát, illetve a nyomtató weboldalán a kellékanyagokról kaphatunk bővebb támogatást.
Az alternatív tinták veszélyeiről itt olvashatnak
Sokan szavaznak az alternatív fotópapírokra, melyek harmadannyiért kaphatók, mint a márkás eredetiek. Nagy tehát a csábítás, és mindenképpen szebb eredményt kapunk majd, mint normál papíron, bár egy minimális minőség veszteség előfordulhat, különösen, ha nem a tinta jellegéhez illő papírt választottuk. A dye festékekhez az itatós szerkezetű, a pigmenthez a porózus felületű papírok a legjobbak - hogy melyik média milyen, azt sajnos nem szokás jelölni. Az alternatív gyártók nem tudhatják pontosan, hogy milyen tinta éri majd fotópapírjukat, így az alternatív papíros nyomatok tartóssága jó esetben is csak 2-3 év, míg az eredeti tinta-papír kombinációk akár 50-100 éves élettartamot biztosítanak. Ha alkalmi nyomatokról van szó (pl. marketing anyag), akkor egy próbaadag után támaszkodhatunk az olcsóbb nyersanyagokra, de ha unokáinknak is szeretnénk mutogatni a fotókat, akkor inkább tartsuk magunkat a márkához, a képeket pedig tároljuk albumban.
Hőnyomtató és lézer a bajban
Kifejezetten fotónyomtatáshoz fejlesztették ki a hőszublimációs nyomtatók egy válfaját. Ezek a készülékek tökéletesen folyamatos tónust, átmeneteket képesek biztosítani, nagyon szépen adják vissza a természetes árnyalatokat is. Az eljárás során egy teljes szélességű hengert pontonként (jellemzően 300 dpi felbontással) melegítenek fel, minden pont a hőmérsékletével arányos mennyiségben vonzza magához a festékanyagot a festőfóliáról. Pixelmentes fotókat kapunk, a kellékanyagon azonban nem lehet spórolni, egyetlen zárt rendszerű fóliakazettába tekercselik fel a nyomatmérettel megegyező területű alapszín mezőket, minden fotóhoz telítettségtől függetlenül elfogyasztunk négy mezőt. A sárga, cián és bíbor után még egy átlátszó UV fénytől és nedvességtől óvó bevonat is szerepel a sorban. A felső réteg is mintázható, ily módon egyfajta vízjel alakítható ki a felületen, ami szimpla másolással nem reprodukálható.
A szublimációs fotónyomtató készülékek esetében nem jellemző, hogy alternatív gyártótól származó kellékanyag állna rendelkezésre. Nem érdemes próbálkozni a meggyűrődött, sérült papír helyettesítésével sem, csak azt szabad használni, amit előre csomagoltak a fóliatekercs kazetta mellé. A tintasugaras fotópapír bizonyosan beleolvad a készülékbe, nem érdemes azzal próbálkozni.
Hasonlóképpen pórul járhatunk az egyfunkciós és multifunkciós lézernyomtatóval és fénymásolóval. Mindkét készüléktípus megolvasztja a papírra került tonert, hogy az fixálódjon a rostos felülethez, ehhez 80-120 Celsius fok közötti hőmérsékletre kell felhevíteni a papírt. Ezért aztán ha megpróbálunk hagyományos, szitázással nyomtatható médiát használni, az könnyen lehet, hogy nem elég hőálló és a hengerekre, papírtovábbító mechanikára ráolvadva onnan nehezen eltávolítható illetve károsíthatja a kényes felületeket. Lézernyomtatóban tehát mindig csak olyan speciális médiát (fólia, írásvetítőfólia) használjunk, melynek dobozán jelzik, hogy az erre alkalmas.
Kárt is okozhatunk tehát, így érdemes vigyázni. Még a helyes médiakiválasztás mellett is legyünk körültekintőek és állítsuk be annak típusát a nyomtatás beállításaiban, a papírtípusnál. Ha gyakran nyomtatunk átlátszó fedőlapot, akkor egyik papírfiókot különítsük el erre a célra, ezt a fejlettebb lézernyomtatók beállításai lehetővé teszik.
Fordított esetben - ha egy tintasugaras készülékbe sikerült lézernyomtatóba gyártott fólia jellegű anyagokat töltenünk - nem ilyen súlyos a helyzet, legfeljebb használhatatlanul elmaszatolt nyomattal számíthatunk és fel kell takarítanunk óvatosan, ha a printer belsejébe folyt a papír.
