A Panasonic idén Hamburgban rendezte meg 2012-es konferenciáját. Számos új termékről írhatnánk a rendezvénnyel kapcsolatban, de ezúttal az okostévék álltak igazán a fókuszban. Paul Gray, a DisplaySearch tévés részlegének igazgatója adott átfogó képet az okostévék világáról, jövőjéről és egyben fejlesztésük legnagyobb kérdéseiről.
Nem kérdés, hogy technológiailag egyre fejlettebbek az okostévék, egyre gazdagabb funkciókészlet és jobb képminőség jellemzi a mai készülékeket. Azonban koránt sem mindegy, hogy mit és milyen forrásból lehet nézni rajtuk, illetve miként kezelhetők.
Új forrás, de kinél van a tartalom?
A tévéműsor mint alap forrás mellett néhány éve elterjedtek a médialejátszóval illetve hálózati csatlakozással integrált készülékek. Az internetes hozzáférés beépítése szélesebbre tárta a kaput az alternatív források irányába, ugyanakkor az iparág azóta is azzal küzd, hogy ki, milyen forrásból és milyen konstrukcióban (ingyenes, fizetős, más szolgáltatásokból átkötött) biztosítsa a tartalmakat.
Általában a gyártók vagy a műsorszolgáltatók (pl. IPTV, Netflix, Hulu) uralják a menüt. Első esetben a gyártó érdekköre, fejlesztési erőforrásai, meglévő kapcsolatai adják a tartalomspektrumot, ami sosem teljes. Második lehetőség a PC-ről vagy set top boxról eddig is elérhető szolgáltatások integrálása, azonban nem építhetnek be egy tévémenübe minden IPTV szolgáltatót világszerte, illetve nem mindenhol nyitottak még az olyan online videotékák, mint például a Netflix – ami egyelőre Magyarországon sem elérhető. A harmadik megoldás a teljesen nyitott megközelítés, ilyen a Google TV vagy az Android TV, de részint akár a Boxee platform is. Ilyenkor a közös operációs rendszer több gyártót és forrást is összeköthet, de a tartalom minősége igen erőteljesen hullámzó és a felhasználó teljesen új környezetbe csöppen, meg kell tanulnia kezelni az új tévé-operációs rendszert.
Kezelés, integetés vagy szóbeli parancsok?
Nem mellékes tehát a kezelőfelület kérdése. A Google TV példáján sokat tanulhatnak a jelenlegi fejlesztők, ennek felhasználói ugyanis eleve internet megszállottak, a fiatalabbak köréből. Sokat számít számukra a design, a tartalmakat eddig is az internetről szerezték be. Sokban hasonlóak a táblafelhasználókhoz és sokkal türelmesebbek a kütyükkel, mint egy átlagember.
Egy négy méterre elhelyezett képernyőt nehéz kényelmesen és hatékonyan kezelni úgy, hogy azt ne kelljen külön elsajátítani. Ezért aztán nagy szerepet szánnak a jövő tévéiben a humán irányításnak, bár ez Paul Gray szerint nem problémamentes irány. A beszédfelismerés jelenlegi állapotában több nyelven elérhető, megoldja az utasítások és a szövegbevitel problémáját. Azonban a támogatott nyelvek köre sosem teljes, nem mindig érti meg kezelője mit is mondott, rugalmatlan az akcentusokkal kapcsolatban.
Az irányítást átvehetjük széles kézmozdulatokkal, gesztusokkal, egye gyártók ezt az utat (is) követik. Csakhogy ezt is tanulni kell egy kicsit és nem mindenki szeret integetni a nappalija közepén ülve.
46 hüvelykes érintőképernyő?
Az érintőképernyővel sokan próbálkoznak, de nyilván nem magán a nagy képernyős tévén, hanem távirányítón. Csakhogy speciális és drága érintőképernyős távvezérlő kell hozzá, miközben ott hever az asztalon az okostelefon vagy akár a táblagép. 2015-re csak 150 millió okostévé eladását jósolják, míg ugyanebben az időben 800 millió okostelefon lel majd gazdára, így biztos, hogy érdemes támogatni a két platform közeledését. Jelenleg a fejlett érintőképernyős mobil eszközök biztosíthatnák tehát a legkényelmesebb hozzáférést, átvehetik az EPG adatokat és irányító parancsokat, sőt, társképernyőként szolgálhatnak és egy két tuneres Wi-Fi-s modern tévével az is megoldható, hogy a táblagépen valami mást nézzünk, mint a nagy képernyőn. A humán interfész megvalósítások jelenlegi szintje mellett ez a megoldás tűnik a felhasználó átszoktatása, újraoktatása nélkül is leginkább használhatónak.
Sokan már most az Android TV-re szavaznak, de ennek is megvannak a problémái, a TV nem egy 46 hüvelykes okostelefon. Az alkalmazásokat érintésre tervezték és az irányítás továbbra is probléma marad. Az Android tehát most a legjobban a távvezértlésre szakosodott alkalmazások mögött, alatt szolgálhat (csakúgy, mint az iOS). A tévénézők viselkedését kutató felmérések értelmében vannak dolgok, amiket jelenleg érdemes beépíteni a tévékbe, de gyökeres váltás egyelőre nem ajánlatos, még nem értek meg rá a felhasználói igények. Az alkalmazások erőteljesen kiegészíthetik a hagyományos tévézést, további programok ajánlásával az eddigi ízlés és műsor metaadatok összevetése alapján, közösségi oldalakon ismerősök ajánlásaiból válogatva. Könnyen megoldható a beléptetés, a testreszabás, egy megfelelő teljesítményű Wi-Fi esetén pedig a társképernyő funkciót is érdemes kifejleszteni.
Jó példa a kívánatos TV kiegészítő alkalmazásra a Zeebox alkalmazás és szolgáltatás mely, egyelőre csak iOS alatt elérhető. Az nem csak EPG, mely egyes tévé modelleket irányítani is képes. A közösségi integráció összekapcsolhatja az azonos témákért rajongókat a tévézésben is. A néző kifejezheti véleményét és értékelheti a műsorokat illetve láthatja mások értékeléseit.
Szebb jövő érettebb közönségigényekkel
Az emberek Amerikában – a DisplaySearch felmérései szerint – ugyan rendelkeznek netes tévével, de nem használják ki azt, 38 százalékuk soha nem néz online videót rajta. 11% használja csak a DLNA lejátszót, de 26% a Blu-rayt – akinek tehát van Blu-ray rendszere, az pontosan tudja, hogy mire is való, de nem feltétlenül ismeri az okostévé lehetőségeket. A legtöbben a connected tv fogalmát még mindig abban látják, hogy a tévé mellé teszik a laptopot és úgy néznek online videókat. Van még hát hova változni.
