Hihetetlenül nagy népszerűségre tettek szert az utóbbi tíz évben a különböző igényeket kielégítő és árkategóriájú noteszgépek. Az eladási mutatók szerint az asztali gépek számának növekedési aránya már jóval kisebb, mint hordozható társaiké, holott az említett időszak elején az áruk horribilisnek volt mondható. Emellett a notebook-ágazaton belül is rengeteg változás történt; többek között megjelentek az úgynevezett netbookok, amelyek főbb jellemzői közé tartozik a kis súly, a hosszú rendelkezésre állási idő, valamint az alacsony ár, de ha nagyon precízek szeretnénk lenni, akkor talán még a táblagépeket is ide vehetjük, amelyek sokszor még az említett netbookok alternatívájaként is felfoghatók.
Hosszú oldalakon keresztül lehetne elemezni a piacot ért változásokat, de jelen írásunkban inkább a legnépszerűbb kategóriát, a 130 és 160 ezer forint között elhelyezhető hordozható gépeket fogjuk bemutatni, amelyek között csupán az ár a közös tényező. Ennek fényében hasonló árfekvésű, de teljesen különböző hardverrel és szolgáltatásokkal megáldott eszközöket találhatunk az elkövetkezendő oldalak hasábjain.
Természetesen nem feltétlenül okos döntés mindig az árcédula alapján választani, viszont amikor meghatározott keretünk van a beruházásra, akkor érdemes megvizsgálni a rendelkezésre álló lehetőségeket, és az alapján megvásárolni a hozzánk legjobban illő darabot.
A fúzió ereje
Ha már a különböző felszereltségnél tartunk, érdemes külön megemlíteni a tesztünkben szereplő két kakukktojást. Áprilisi magazinunkban igen sokat foglalkozunk az AMD új platformjával, a Brazosszal, amely a Fusion család első tagja. A kifejezetten az Intel Atom ellen szánt rendszer néhány komolyabb noteszgépben is helyet kapott – teljesen érhető okokból –, így indokoltnak találtuk az ebbe az árkategóriába beleeső variánsok szerepeltetését.
Ezek a gépek nyers erőben nem feltétlenül veszik fel a versenyt a „hagyományos” notebookokkal, de szolgáltatások tekintetében sokszor felülmúlhatják azokat. Fontos tehát vásárlás előtt eldöntenünk, hogy egészen pontosan milyen célra és milyen környezetben szeretnénk leendő gépünket használni, ugyanis sokszor bőven elegendő a Brazos által nyújtott teljesítmény, amely a kis súly és az extra hosszú készenléti idővel együtt csábítóbb lehet.
Összességében elmondhatjuk, hogy ebben az árkategóriában olyan termékeket találhatunk, amelyeket a gyártók komolyabb irodai használatra szántak, de akkor sem kell pánikba esnünk, ha egyszerűbb multimédiás tevékenységeket szeretnénk folytatni, ugyanis a tesztben szereplő valamennyi noteszgépet nagyrészt felkészítették ezekre is.
Lenovo Thinkpad SL510
A Lenovo laptopja kifejezetten üzleti célokra készült, amely robosztus megjelenésével igazán komoly hatást kelt. Az összképet egyedül a billentyűzet közepén tanyázó extra mutatóeszköz töri meg rikító piros színével. A gyártó már igen régen alkalmazza ezt a megoldást, amely sokak számára kielégítőbb megoldást jelent, mint a touchpad használata, míg másoknak kifejezetten zavaró lehet. A burkolat mattszürke kialakításának köszönhetően a hardver felülete könnyen tisztítható, nem látszik meg rajta azonnal a mindennapos használat. Az anyagminőséget, illetve összeszerelést csak dicsérni lehet, de ezt az eddigi Thinkpadekről is elmondhatjuk.
Kijelzője szintén matt hatású, így a 15,6 hüvelykes felület erősebb fényben sem tükröződik. Legnagyobb szívfájdalmaink a hardveres felépítés tanulmányozása közben jöttek elő. Az Intel Core i sorozata mellett már-már elavultnak számító Core 2 Duo T6670 processzor dolgozik a gépezetben, amely 2,2 gigahertzes frekvenciájával nem megfelelő komolyabb manőverekre, de aki csupán internetezésre, vagy irodai és üzleti célokra kívánja használni a notebookját, annak ez túl sokat nem von le a gép értékéből.
Memóriából 3 gigabájt áll rendelkezésünkre a burkolat alatt, ami szintén kevésnek tűnhet a 2011-es viszonyokhoz képest, de az előbb kitárgyalt processzor típusából fakadóan úgysem tudnánk ennél többet kihasználni. A grafikus vezérlő szintén az Intel gyártósorairól került le, amely a már szinte megszokottnak mondható 4500MHD személyében jelenik meg, amivel nagy felbontású videókat is nézhetünk, akár a gépen található HDMI-porton keresztül csatlakoztatott monitoron vagy tévén. Az akkumulátor akár öt órát is kibír, ami több mint szembetűnő, és nem utolsósorban nagyon dicséretes. A Thinkpad SL510-et annak ajánljuk, akinek a komoly megjelenés, az irodai használat és az emellé társuló hosszú rendelkezésre állási idő a legfontosabb.
Teljesítmény: 3
Szolgáltatás: 4
Ár/érték: 3,5
Előny: készenléti idő, anyagminőség, megjelenés
Hátrány: gyengébb hardver, felesleges Windows-beépülők
Toshiba Satellite L650-1PF
Igen népszerű lett az utóbbi időkben a Toshiba, amelynek egyik oka feltehetőleg a remek ár-érték arány. A L650 sincs ezzel máshogy, így már alapvetően pozitívan álltunk a készülékhez. A dizájn a gyártótól már megszokott elemeket hordozza magán, ennélfogva a fényes felület és a csillogó kijelző sem okozott komolyabb meglepetést. Ennek vonzó hatása természetesen visszaüt, méghozzá az ujjlenyomatok szüntelen gyűjtésének képében. Méretét és felbontását tekintve az L650 nem különbözik a Lenovo gépétől, ám a hardverek más kategóriát képviselnek.
Az Intel Core i3 M 380 processzor 2,53 gigahertzen ketyeg, 4 gigabájtnyi DDR3 memória társaságában, amelyek kombinációja egy fokkal többre is képes, mint az egyszerű böngészés vagy szövegszerkesztés. Ebben csak megerősít minket a grafikus vezérlő, amely szerencsére nem a szokásos Intel megoldás, hanem egy AMD Radeon 5470, 512 megabájt dedikált memóriával megtoldva. Ennek segítségével akár még egyszerűbb játékokat is futtathatunk, habár e notebook fő felhasználási területei is a multimédiás, illetve az irodai feladatok háza táján keresendők.
A kényelmes használatban sokat segít a jól kialakított billentyűzet – amely több ponton is emlékeztet minket az Apple megoldásaira –, hiszen még numerikus kiosztást is sikerült belepasszírozni. A gép anyagminősége nem kiemelkedő, de nem is mondható kifejezetten rossznak, bár a már említett fényes műanyagfelület egyeseknek olcsó hatást is kelthet. A belső tervezés minőségét dicsérheti a remek hőelvezetés, ugyanis teljes terhelés mellett sem sikerült annyira felhevíteni a gépet, hogy az az asztalon lévő használat mellett feltűnően érezhető legyen. Azok számára lehet vonzó az L650, akik olcsó, és alkalomadtán néhány kisebb játék futtatására is alkalmas gépet szeretnének.
Teljesítmény: 4
Szolgáltatás: 4
Ár/érték: 4
Előny: grafikus vezérlő, billentyűzet, melegedés
Hátrány: összeszedi az ujjlenyomatokat, furcsa anyag
Acer Aspire 5742G
Már kézhezvételkor feltűnt, hogy ez a gép valamivel egyszerűbb dizájnú, mint riválisai. A legtöbb esetben itt a gyengébb anyagminőségre gyanakodhatnánk, de ez szerencsére nincs így. Kinyitás előtt látszik, hogy a minimalista megjelenés ellenére a felhasznált műanyag kellemesen exkluzív megjelenést biztosít. A belső része sem cáfol rá első gondolatunkra – egy szigorú megjelenésű géppel van dolgunk.
A gép egyik legérdekesebb része a billentyűzet, amely egy kicsit hasonlít ugyan az Apple kialakítására, ám azt mégis máshogy kivitelezi, ugyanis az egész klaviatúrát lesüllyesztették. A gombok közötti rések így tisztíthatóság szempontjából nem a legideálisabbak, de kinézetre kellemes hatást kelt. A kijelző mérete nem tér el az eddig kitárgyalt noteszgépekétől, ám a betekintési szögek tekintetében egy fokkal gyengébbnek véltük az Acer paneljét.
A hardverre itt sem lehet sok panaszunk, ugyanis a gyártó az Intel Core i3 370M-met alkalmazta, amelynek a két magja 2,4 gigahertzen üzemel. A mellé társított 3 gigabájt memóriát egy kicsit itt is kevésnek gondoltuk, de a multimédiás és irodai felhasználáshoz elegendő lehet, sőt a bővíteni vágyók vásárláskor kérhetik a 4 gigabájtos kiszerelést is. A grafikus vezérlőt itt is az AMD szolgáltatja a géphez, amely egészen konkrétan a DirectX 11-képes Radeon 5470 képében jelentkezik, amelyhez a Toshiba gépéhez hasonlóan 512 megabájt dedikált memória is tartozik. A gép készenléti ideje nem a legjobb, de a kétórás időtartam teljesen átlagosnak mondható ebben a kategóriában. A teljes terhelés melletti használat ezt a gépet sem viselte meg túlságosan, már ami a melegedést illeti, viszont a légkavarók hangja néhányszor, ha nem is túl zavaróan, de azért hallható volt. Az Acer komoly embereknek szánja a gépét, amely a megjelenését tekintve passzol is a célcsoport kívánságaihoz.
Teljesítmény: 4
Szolgáltatás: 4
Ár/érték: 4
Előny: grafikus vezérlő, remek megjelenés
Hátrány: 3 GB memória, látószög
Samsung RV511E
Első pillantáskor nem tudtuk hová tenni a Samsung noteszgépét. Egy fémes hatású, recés burkolattal találtuk magunkat szemben, amelyhez hasonlót nem láttunk viszont minden gépen. Nehéz volt eldönteni, hogy ez végül is pozitívum, avagy negatívum, de annyi biztos, hogy a rideg kinézetet vagy szeretni, vagy utálni lehet. Némi használat után úgy döntöttünk, hogy a merész megjelenés ellenére összességében tetszetős kinézetet fabrikáltak össze a gyártó emberei.
Kijelzőjét tekintve ez sem lóg ki az előző gépek által felállított sorból, így a 15,6 hüvelykes LED-háttérvilágítású Samsung panel hozta a tőle elvárt minőséget. Furcsa, hogy ez már nem az első gép, amelynél meg kell említenünk, hogy a billentyűzet erősen hajaz az Apple megoldására. (Vagyis a gombok kellő eltartással sorakoznak egymás mellett és rendkívül jó nyomásérzékenységgel rendelkeznek.) Sőt itt még ennél is tovább kell, hogy menjünk, ugyanis szinte megszólalásig MacBook-látványt és -használati lehetőséget kínál a dél-koreai notebook gombsora. A numerikus paddal is kiegészített kiosztás ettől függetlenül az egyik legkényelmesebbnek bizonyult a tesztünkben szereplő modellek között.
A hardveres felépítésben itt sem találtunk túl sok meglepő dolgot, az Intel Core i3 380M processzornak, és a 4 gigabájtnyi memóriának köszönhetően. Ez volt az egyetlen gép tesztjeink során, amelyben egy NVIDIA által készített grafikus chip lapult, név szerint az egy gigabájt dedikált memóriával rendelkező GeForce 315M. Visszatérve a burkolatra: mindenképpen ki kell emelni, hogy a fémes kinézet nemcsak optikai csalódást okoz, hanem magában az összeszerelés minőségében is iránymutató.
Masszív, nagyon egyben lévő notebookot rakott össze a Samsung, amelynél egyedül a visszafogott készenléti időt sajnáltuk, ugyanis a hardver általános használat mellett sem bírta 1,5 óránál tovább a terhelést. Ettől függetlenül kellemesen csalódtunk ebben a noteszgépben, így aki már unja a szokásos kinézetű laptopokat, annak ez egy remek alternatíva lehet.
Teljesítmény: 4
Szolgáltatás: 3
Ár/érték: 4
Előny: grafikus vezérlő, egyedi kinézet
Hátrány: kevés akkumulátoros idő
Sony Vaio VPCYB1S1E/S
Ahogy azt már a felvezetőben említettem, van két kakukktojás is a tesztünkben, amelyek csupán árukban hasonlíthatók az eddig kitárgyalt gépekhez. A Sony az elsők között rukkolt elő az AMD Brazos platformjára épülő noteszgéppel, amelynek legfőbb jellemzői közé tartozik a rendkívül alacsony fogyasztás és az ehhez társuló hatalmas erő. Ezt a teljesítményt nyilvánvalóan az Intel Atom megoldásához viszonyítva kell érteni, amelyet akár többszörösen is felül tud múlni az AMD lapkája. A Sony Vaio szériába is megérkező Brazos köré egy remek gépet állított össze a gyártó, amely kinézetében és anyagminőségében is hű a márkanévhez.
Kis méretéből adódóan (11,6 hüvelyk) a billentyűzet egyeseknek apró lehet, de rövid használat után bárki hozzászokhat az amúgy szintén Apple-ös gondolkodásmódot követő kiosztáshoz. Az 1,6 gigahertzes, kétmagos AMD E350 processzort nem érdemes alábecsülni, ugyanis a HD6310 grafikus processzorral összefogva elég komoly teljesítményre képes a noteszgép. A kijelzője több mint zseniális, ugyanis a kis képméret ellenére is sikerült 1366×768-as felbontású panelt alkalmazni, ami egyébként az eddig kitárgyalt 15,6 hüvelykes kijelzők érdeme szokott lenni. Melegedésről gyakorlatilag nem beszélhetünk, de ezt is betudhatjuk a Brazos platform előnyének.
A Windows 7 Home Premiumot futtató Vaio bootolása talán elsőre lassúnak tűnhet, de ezen könnyen segíthetünk az előretelepített beépülők kiiktatásával. A hardvernek köszönhetően még egyszerűbb játékokat is futtathatunk, holott ennek a gépnek egyáltalán nem tartozik az elsődleges felhasználási módjai közé az effajta kikapcsolódás. Egyedül az árcédulát kifogásolhatjuk (ami miatt gyakorlatilag belefért a tesztünkbe), de a Sony mindig is elkérte a prémium megjelenés és minőség keltette felárat, így ezen sem szabad meglepődni.
Teljesítmény: 4
Szolgáltatás: 4
Ár/érték: 4
Előny: 6,5 óra akkumulátoros idő, elegancia
Hátrány: némileg túlárazott, kicsi touchpad
ASUS Eee PC 1215B
A másik versenyzőnket a Brazos lapka kategóriájában az ASUS embereinek köszönhetjük. Az első pillanatban kellemes benyomást keltő gép tüzetesebb átvizsgálás után anyagminőség és összeszerelés tekintetében teljesen átlagosnak tűnik, így a Sony exkluzív megjelenésével nem tudja felvenni a versenyt.
A kijelzője alig nagyobb, mint a Vaióban található megjelenítő, ám a színeket nem adja vissza annyira hűen, ahogy azt elvárnánk tőle. A billentyűzet nem a legjobb minőségű, amit valaha láttunk, mivel kissé műanyagjáték hatása van. Súlya megegyezik a Sony gépével, de egy centivel vastagabb, amit nem igazán értünk. Mivel a két gép alapvetően azonos hardverre épül, csak néhány apróbb tulajdonságban térnek el egymástól: ilyen a 4 gigabájtnyi memória vagy az 500 gigabájtos merevlemez, amelyek felülmúlják a Vaio belsőjét.
Az akkumulátora hivatalosan 8 órán keresztül kellene, hogy bírja a strapát, de valós körülmények között ez inkább az előbb kitárgyalt géphez hasonlóan körülbelül 6–6,5 óra. Melegedés tekintetében itt sem találkoztunk semmilyen feltűnően kellemetlen jelenséggel, pedig még az egyszerűbb játékok futtatásától sem kíméltük meg a gépezetet. Nehéz nem hasonlítani a Sony Vaióhoz az ASUS noteszgépét, hiszen egy kategória, és csupán nüansznyi különbségek akadnak, de sokszor pont csak ennyi készteti a vásárlót a végső döntés meghozatalára. Az Eee PC 1215B egy fokkal jobb felszereltséggel, minimálisan nagyobb kijelzővel, és alacsonyabb árral kecsegtet, de cserébe gyengébb anyagminőséget, illetve megjelenést kapunk. Ha az árfekvése egy kicsit még kedvezőbb lenne, nyugodtabb szívvel mernénk ajánlani az amúgy remek ASUS Eee PC 1215B-t.
Teljesítmény: 4
Szolgáltatás: 3,5
Ár/érték: 3
Előny: jól felszerelt, több órát bírja
Hátrány: furcsa billentyűzet, vastag
Ítélet
Mi sem gondoltuk volna, hogy a Toshiba gépe ennyire jól sikerülhet, és bár a fényes felület minden létező ujjlenyomatot és egyéb foltokat összeszed, ezt a kis problémát el tudjuk nézni a sok jóért cserébe, amit nyújt nekünk. A billentyűzete kényelmes, melegedésnek hírét se hallottuk, a gép jól felszerelt, csatlakozókból sincs hiány, a kijelzője nem rosszabb a többi tesztalanyénál, és mindezek mellett még csak nem is a legdrágább.
Ideális választás lehet mindazok számára, akik általános irodai feladatokra, de néhanapján akár egyszerűbb multimédiás célokra is szeretnék használni a gépüket. A LED-es háttérvilágítású panelen még a filmnézés sem lehetetlen, habár ez nyilván messze áll egy tévé nyújtotta élménytől (bár ezt is elérhetjük, ha a beépített HDMI-csatlakozóval operálva rákötünk egy készüléket). A súlya és vastagsága is kellemes, így egyáltalán nem találtuk zavarónak a használatát.
Az akkumulátora hozta az elvárt teljesítményt, így a kicsit több mint kétórás idejével teljesen elfogadhatónak ítéltük meg azt. A mellékelt szoftverek száma nagyon magas, így DVD-író programtól kezdve a szövegszerkesztőig mindenféle extrát előtelepítve megtalálhatunk a rendszeren. Érdemes ehhez hozzáfűzni, hogy ez sok gép esetében rendkívül zavaró, de a Toshiba által használt beépülők vagy egyszerűen kikapcsolhatók, vagy alapesetben is csak opcionális kiegészítések. Így akik attól félnek, hogy egy túlcsicsázott Windowst kapnak kézhez, megnyugodhatnak ez ügyben. Fontos megemlíteni a noteszgéphez járó kétéves garanciát, ugyanis sok esetben a gyártók csak egy évet mellékelnek felár nélkül a gépükhöz.
Láthattunk a tesztben Core 2 Duókat és i3-makat is, de a technológiai díjat mindenképpen az AMD új platformjával, a Brazosszal felszerelt Sony Vaio gép érdemli. Valószínűleg nem kell túlságosan részletezni, hogy miért vártuk annyira ezt a sok-sok éve ígérgetett újdonságot, amit Fusion néven emlegetett az AMD. Az Atom jó ideje egyeduralkodó volt a szegmensben, nem volt igazi kihívója, amelynek következtében az utóbbi egy évben el is kényelmesedett kicsit az Intel.
A Brazos jött, látott és tarolt, ami miatt okkal szeppenhet meg a rivális. Szinte az összes nagyobb gyártó – még azok is, akik eddig amúgy hanyagolták az AMD-s megoldásokat – sorra jelenti be az új platformra épülő termékeket. Természetesen a díjhoz nem volt elegendő a remekül sikerült lapka, hanem kellett hozzá a Sony sokéves tapasztalata, hogy a szokásukhoz hűen remek noteszgépet rakjanak össze. A névért elkért felár ellenére sem lehetett eddig panasz a Vaio gépekre, lévén mindig minőségi munkával tiszteltek meg cserébe minket. Az új Y széria magában hordozza az eleganciát, ami az egész Vaio noteszgép-családra jellemző, így ez a kis plusz mindenképpen megkülönbözteti a platformban megjelenő konkurens alkotásoktól.
Netbook vagy notebook?
A tesztben látható Sony és ASUS noteszgépek nemcsak hardverüket tekintve lógnak ki a sorból, hanem gyakorlatilag kategóriájukban is eltérnek társaiktól. A néhány évvel ezelőtt bombasikert arató netbookok a virágzásukat az alacsony fogyasztásnak, kis méretnek, illetve a relatíve alacsony árnak köszönhették. Az Intel és a notebookgyártók hamar rájöttek, hogy a kialakult igényeknek bőven megfelelnek ezek a gépek is, mivel az általános feladatokat végző felhasználóknak nincs szükségük a nagyobb teljesítményre és a felesleges szolgáltatásokra.
Hosszú ideig nem is volt ezzel probléma, de az Intel egyeduralkodó helyzetéből adódóan nem volt szükség gyors iramú fejlesztésekre. Az ellustult piac növekedése alább is hagyott, a táblagépek – főleg az Apple iPad – megjelenése pedig csak olaj volt a tűzre. Az ezután megindult tabletáradattal a korosodó Atom nem tudta felvenni a versenyt, így az utóbbi időszakban szinte minden szakértő temetni kezdte a csúcsot hirtelen megjáró netbookokat.
Néhányan persze még bíztak a nagy riválisban, az AMD-ben, akikkel kapcsolatban már hosszú ideje suttogtak a Fusion néven emlegetett forradalmi megoldásról. Egészen ez évig kellett várnunk a konkurencia atomjaira bontására képes Brazos lapkára, ami már az első tesztekkor általános meglepődést és ujjongást okozott. Nem a levegőbe beszélt a vállalat, amikor elkezdték híresztelni az APU-juk (Accelerated Processing Unit), azaz a processzor és a grafikus vezérlő kettőséből álló lapkájuk erejét. Sok helyzetben akár az Intel netbookok erejének többszörösével is tudnak szolgálni az erre épülő termékek, mely függ ugyan a felhasználási módtól, de ettől még lenyűgöző. Természetesen a platform más környezetben is meg fog jelenni, így az otthoni szerverek, a HTPC-k és az egyéb, kis fogyasztásra optimalizált eszközök esetében sem lehet nyugodt az Intel. Kíváncsian várjuk a konkurencia lépéseit, mivel a piacnak nagy szüksége lenne egy komoly versenyre, amely egyrészt az árakat is lenyomná, másrészt a technológiai fejlődést is gyorsítaná.
