A Solid State Drive a legjobb dolog, ami mostanában történt a PC-kel: legyen az bármilyen gép, különösebb drivertrükkök és egyéb megkötések nélkül egy SSD minden területen jelentősen felgyorsítja a számítógépet, ugyanis a CPU-nak sokkal kevesebbet kell várnia az adatokra. De nem ma indult el az SSD-k menetelése, már jó ideje létezik a technológia, sőt, kezdetben egészen más irányban haladt az akkor még megfizethetetlen adattárolás.
Bye-Bye, SLC!
Az első, végfelhasználók számára készült, de még mindig méregdrága SSD-k megjelenésekor sokakat kezdett foglalkoztatni a technológia, hogy mégis milyen lehetőségek vannak, merre tart ez az ígéretes adattárolás stb. Akkor még csupán kétféle SSD létezett. Az SLC és az MLC. Utóbbi, amely mind a mai napig megtalálható a legtöbb gépben, a Multi-Level Cell rövidítése és azt jelenti, hogy egy-egy cellában két bitnyi adat, tehát négyféle lehetőség tárolható. Ez nagyon fontos volt már az SSD-k hajnalán, így lehetett a kapacitást viszonylag elfogadható szintre emelni.
De gondok még bőven adódtak: megbízhatatlanság, rövid élettartam (újraírhatóság), gyengébb sebesség és még sorolhatnánk. A gyártók persze rengeteg trükköt bevetettek, hogy felgyorsítsák és biztonságosabbá tegyék az MLC-t, így sikerült is megvetnie a lábát a piacon a 2 bit/cellás flash chipeknek.
Volt egy másik technológia is, az SLC, ami az SSD elitjének számított. Itt egy cella egy bitet tárol, vagyis az írás, olvasás sokkal gyorsabb, az egész vezérlés egyszerűbb, sőt, az élettartam is jelentősen jobb. A gond itt csupán az volt, hogy a kapacitás azonos számú chip mellett is negyedannyi, így pedig az ár több mint a négyszeresére ugrott, miközben azért 4× jobb teljesítményt nem kaptunk az SLC-vel. Ennek ellenére szerverkörnyezetben sok SLC-s SSD talált gazdára.
Aztán múltak az évek és a gyártók készítettek jobbat, valamint megjelent egy érdekes kutatási eredmény is.
Az SLC nem is jobb
Az elmúlt hat évben Bianca Schroeder professzor és csapata temérdek SSD megbízhatósági adatát tanulmányozta és rendszerezte, beleértve végfelhasználói és szerverszintű tárolókat is. Az eredmény egészen meglepő, ugyanis a tanulmány szerint a csúcskategóriás enterprise SLC SSD-k összességében nem jobbak megbízhatóságban, mint a sokkal olcsóbb MLC változatok. A csapat 10 különböző modellt vizsgált, így jutott erre a váratlan következtetésre. Sajnos a manapság egyre népszerűbb TLC, Triple-Level Cell NAND flash chipeket nem vizsgálták (itt 3 bitnyi adat tárolódik egy cellában).
Megbízhatóság
Érdekes adatokat gyűjtöttek az SSD-k tipikus meghibásodásának tekintetében is. Az SSD-k kisebb eséllyel romlanak el, mint egy hagyományos HDD, ugyanakkor nagyobb rá az esély, hogy egy részét elvesztik adatainknak. A tapasztalat szerint az SSD-ken tárolt adatokra nem is a használat jelenti a nagy veszélyt, hanem az idő - ha sokáig, évekig áll egy SSD, valós veszély, hogy néhány cella "elfelejti" az értékét. A felmérésből kiderült, hogy beüzemelésüktől számított 4 éven belül az SSD-k 30-80%-án legalább egy hibás blokk megjelent és 2-7%-ukban egy chip kompletten meghibásodott. A tanulmányt itt találjátok.
Nektek van rossz tapasztalatotok SSD-vel?
