Hihetetlen, de 14 évvel ezelőtt robbant be a köztudatba a Windows XP, és mi kapva kaptunk is az alkalmon, hogy egy jó kis gépet rakjunk alá, amin tényleg hasít az új rendszer. Anno jól választottunk, a gép is szépen dolgozott az elmúlt években, de mára az XP biztonsági kockázat lett, elavult és a 64 bit is jó lenne, ezért szeretnénk operációs rendszert váltani. Azt is beláttuk, hogy ehhez előtte a hardvert is gatyába kell rázni és túl sokat sem szeretnénk rákölteni, hogy a Windows 7/8/10-zel ismét újabb 5-10 évig kihúzzuk. Nem minden esetben járható út azonban a gépfejlesztés, foltozgatás, sőt, sok esetben a nagy kiadás is csak kisebb előrelépést hoz. Megmutatjuk, mikor érdemes inkább az alapoktól új gépet építeni és nem a régi gép felújítását, foltozását választani.
Szabványok, alapok
Az XP-s időkben még a Core 2 Duo és hasonló konfigurációk számítottak gyorsnak és menőnek. Ezeken a mostani Windowsok is elfutnak, általános célra elegendő a számítási teljesítmény is, de a bővítésnél gondunk lehet néhány alapvető komponenssel. A processzorcsere nem probléma, hiszen LGA775-re olcsón kapunk Core 2 Quad processzort a használtpiacon, AMD oldalon pedig AM2 foglalatba szerezhetünk még ma is elfogadhatóan erős központi egységet. Ugyanakkor a memóriabővítés már problémás: 4 GB-hoz 2x2 vagy 4x1 GB kiépítés fog kelleni, ám a DDR2 szabványú modulok már hiánycikknek számítanak, különösen 2 GB-os kapacitással, ezért itt komoly felárral kell számolnunk.
Sajnos a takarékosság is gyerekcipőben járt még ebben az időben, így az általános felhasználásra szánt gépünk bizony alapjáraton, böngészés közben is tekintélyes fogyasztású lesz, a hűtés pedig igencsak hangos. Ez utóbbin segíthetünk, sőt, CPU-cserénél kell is a jobb hűtés, de az igazán halk megoldások bizony igen drágák.
Csatlakozók
Ha már új rendszert telepítünk, nem a régi, lassú és a SMART hibázás határán egyensúlyozó merevlemezünket szeretnénk használni, hanem belekóstolnánk a villámgyors SSD-k világába. Sajnos ezt foltozott régi géppel nem tudjuk maradéktalanul kiélvezni, ugyanis itt sok esetben még SATA-I, maximum SATA-II, azaz SATA3G csatlakozókkal fogunk találkozni. Ezeknek a sávszélessége negyede, illetve fele a ma használt SATA6G-hez képest, így az SSD is le lesz fojtva. Megoldás lehet egy PCIe-es SATA6G vezérlőkártya, ám ez is növeli a fogyasztást, a zsúfoltságot a gépben és nem is adják ingyen.
Az USB 3.0-ról is le kell mondanunk, mert ezeken a gépeken még az USB 2.0 volt a szokásos. Persze itt is lehet kiegészítő kártyát beszerelni, de ez ismét extraköltséggel jár.
Akkor mitévő legyek?
Nem kell azért lemondani a gépfejlesztésről, de érdemesebb a foltozgatás helyett új alapokra helyezni gépünket. A régi gépből tartsuk meg a már bevált, megszokott és megbízható, minőségi (a legjobb, ha mindegyik jelző igaz) számítógépházat, tápegységet, multifoglalatos CPU-hűtőt, házhűtőket, monitort és perifériákat. A gépépítést több lépésre is felbonthatjuk, így kezdetben integrált grafikát használunk és még gyűjtünk egy erősebb VGA-ra, vagy 4 GB-tal indulunk és később bővítünk 8-16 GB-ra. A régi komponenseket külön-külön vagy egyben is eladhatjuk és ezt is hozzácsaphatjuk megtakarított pénzünkhöz, hogy eggyel erősebb, gyorsabb gépet vásárolhassunk, amely ismét sok-sok évig tökéletesen kiszolgál minket.
