Mióta a Wi-Fi technológia megjelent, és a laptopok tömegét sikerült 4-5 kilogramm alá szorítani, egyre több asztali PC-hez szokott felhasználót hódít meg a notebookok világa. Ez különösen az utóbbi években robbant nagyot, amikor is a játékok futtatásához elengedhetetlen Nvidia Pascal grafikus chipek mobil verzióiról kiderült, hogy meglehetősen erősre sikeredtek.
Noha gamerlaptop már ezelőtt is létezett, sokan ettől a ponttól számítják a játékra is alkalmas, hordozható számítógépek igazi diadalmenetét, amely azóta is töretlenül tart. A gamernotebook-választás egészen mostanáig egyszerű volt: az ár meghatározását követően nagyjából máris tudhattad, hogy milyen Intel processzor és Nvidia grafikus chip fog dolgozni leendő számítógépedben - az eltérések csak a körítésben, a dizájnban mutatkoztak.
Az elmúlt években az AMD minden tudását latba vetve azon munkálkodott, hogy végre megtörje ezt az Intel-Nvidia hegemóniát. Mobil AMD-s processzorok és grafikus chipek már jó néhány éve léteznek, a harmadik generációs AMD Ryzen processzorok bejelentésekor azonban már sejteni lehetett, hogy ezúttal nem túloznak a marketingesek azzal a kijelentéssel, hogy az asztali számítógépek után végre-valahára kialakulhat az egészséges versenyhelyzet a népszerű gamernotebookok világában is. Persze a trónt nem adja könnyen az Intel, ezért a Core CPU szériából is új generáció érkezett hangzatos ígéretek kíséretében. Utánajártunk, hogy mivel csábít az Intel, illetve az AMD-oldal, valamint egy már bizonyított, erős, középkategóriás, Intel CPU-val szerelt gamerlaptop ellenében mire képes egy hasonló súlycsoportban versenyző, vadonatúj AMD-s masina.
Intel: egyhelyben toporgás
Hihetetlen, pedig tény, hogy az Intel immáron több generációváltás óta szinte ugyanazt a chipet adja el a vásárlóknak.
Ha az évente megjelenő újabb és újabb Intel Core processzorokról lehántjuk a vastag marketingréteget, az öt évvel ezelőtt megjelent Skylake mikroarchitektúra alapjaival találkozunk. Persze a gyártó mentségére legyen mondva, azóta azért növelte a magok számát, bevezetett hasznos utasításkészlet-kiegészítéseket, finomította a Turbo Boost technológiát, és a gyártásban is előrelépett.
A másik aggasztó tény, hogy a 10. generáció olyan kusza, hogy nem csoda, ha sokan belezavarodnak a jelölésekbe és a mögöttük található technológiákba. Az első 10. generációs Intel Core processzort ugyanis már tavaly nyár végén bemutatták, ráadásul egy processzorcsaládon belül keveredik a 10 és a 14 nm-es gyártástechnológia. A nagy teljesítményű, gamerlaptopokban megtalálható Intel Core CPU-k azonban kivétel nélkül 14 nm-esek, és a Comet Lake kódnevű alapokra épülnek. Ezek a H-val jelölt modellek akár 45 W TDP-vel is rendelkezhetnek, és a legerősebb példányokban nyolc aktív mag van. A korábbi, 9. generációban ez utóbbi csak a legnagyobb, Core i9-es CPU-ra volt igaz, ezúttal azonban már Core i7-esben is kaphatsz nyolcmagos processzort (Core i7-10875H).
Ha viszont ezt leszámítjuk, nem sok minden újult meg. Tesztünkben például a Core i7-9750H CPU-ra épül az Acer Predator gépe. Ennek a processzornak az utódja a Core i7-10750H, amely azonos gyártástechnológiával készült, és azonos áron szerezhető be. A hatmagos CPU talán egyetlen előnye, hogy adott feltételek mellett, egy terhelt mag esetén az eddigi 4,5 GHz helyett az 5 GHz-et is elérheti a turbó órajel. Ez azonban kizárólag az új Thermal Velocity Boost technológiával jöhet össze, amely meghatározza, hogy csakis 65 Celsius fok alatt gyorsulhat eddig a Turbo algoritmus - máskülönben a plafon a 4,8 GHz.
Említésre méltó még a DDR4-2933-as memóriamodulok kezelésének lehetősége, ám ezt leszámítva nem sokat változott a platform, sőt a két processzor foglalata kompatibilis egymással. Nem is csoda, hogy a többszálas programok futtatása során az új processzor csupán egy számjegyű gyorsulást ér el elődjéhez viszonyítva, ráadásul a két generációval ezelőtti Core i7-8750H is pontosan ugyanerre a teljesítményre képes azonos magszám és hűtés mellett.
Az Intel tehát egyhelyben toporog: a mikroarchitektúra évek óta változatlan, így az IPC-mutató sem nőtt (instructions per clock), és a gyártástechnológiában sem történt előrelépés, ezért sem órajelekben, sem fogyasztásban nincs mérvadó javulás generációváltáskor.
Az évről évre érkező finomhangolások és ráncfelvarrások átlagosan 2-5 százalék többletet hoznak, ráadásul most már a mobil Intel Core CPU-k magszáma sem emelhető tovább a fogyasztás drasztikus növekedése nélkül. Ezt a gyengélkedő Intelt támadta meg az ereje teljében lévő AMD, hogy ezúttal mobilfronton bizonyítsa, van ennél jobb is 2020-ban.
AMD: a nagy lehetőség
Már jóval az első, asztali AMD Ryzen CPU megjelenése előtt sokat lehetett hallani arról, hogy itt valami egészen új és korszakalkotó készül, de persze már annyiszor hallottunk ilyesmit, hogy kétkedve fogadtuk a marketingosztály ígéreteit. Aztán megérkezett az első generációs Ryzen-sorozat, és valóban nagyon jónak bizonyult. Sok mag, magas órajelek, kiváló platform és takarékos működés. Ha azonban gamerszemmel nézzük, az Intel CPU-k IPC-mutatója, vagyis a magonkénti nyers számítási teljesítmény még mindig jelentősen jobb volt. A következő lépcsőfokot az AMD Ryzenek világában egy kisebb gyártástechnológiai előrelépés (14 nm helyett 12 nm) és némi ráncfelvarrás (Zen+) jelentette, ám ez is rengeteg jó processzort szült. Nagyjából másfél évvel ezelőtt már megjelentek a mobil változatok is, amelyek alacsony fogyasztással és hőtermeléssel az Intel Core "U" processzorok után eredtek. Teljesítményben és akkumulátoros üzemidőben nem érték utol őket, de árban igazán versenyképesek tudtak lenni, miközben teljesítményük sem volt csapnivalóan rossz. Az erősebb, gamernotebookokba készített, H-verziós AMD Ryzenek sebességben szintén nem szorongatták meg az Intel chipjeit, de jelentősen olcsóbbak voltak, ezért a PC-gyártók és -felhasználók elkezdtek megbarátkozni velük.
Ezzel el is érkeztünk a legújabb felvonásig, amely az AMD Ryzen 4000-es processzorokról szól. Itt már Zen2 alapokra épített, 7 nm-es CPU-król van szó, amelyeknek sem a magok számában, sem órajelük és IPC-mutatójuk tekintetében nincs miért szégyenkezniük. Vegyük például a tesztben szereplő, felső-közép kategóriás AMD Ryzen 7 4800H modellt. A 2,9-4,2 GHz-en üzemelő processzor 8-magos és egyszerre 16 programszálat képes feldolgozni - ilyenre csak a két legerősebb és legdrágább, 10. generációs Intel Core mobil CPU képes. A nagy méretű gyorsítótár mellett említésre méltó még az Integrált Radeon, a változtatható TDP-érték (35-54 Watt között), valamint a DDR4-3200-as, dupla csatornás memória támogatása.
Váratlan előzés
Ahogy az asztali PC-k, úgy a notebookok kapcsán is az a legfontosabb kérdés, hogy milyen sebességre képesek - márpedig ez nagymértékben függ a processzortól. Az Intel idén sem húzott elő a kalapból semmi meglepőt: ugyanazt a megbízhatóan stabil platformot és teljesítményt kapod újabb logó és számozás alatt. Persze némi csiszolás történt, de ez olyan minimális, hogy evolúciós előrelépésnek sem nevezhető. Ennek fényében érdemes összevetni a Core i7-9750H-val az új AMD Ryzen CPU-t.
Szöges ellentétben az Intellel, az AMD új Ryzen processzora igenis nagy meglepetést okozott.
A nyolcmagos Ryzen 7 4800H az összes produktivitási tesztben megverte az Intel Core i7 CPU-t, sőt ahol kiemelten fontos volt a többmagos teljesítmény (például AIDA64, CineBench, PCMark10), ott látványosan elhúzott az AMD processzora. Egyedüli kivétel a WinRAR, amely tudvalevőleg egy végletekig az Intel architektúrákra optimalizált tömörítőszoftver (éppen ezért is érdekes, hogy a 4800H majdnem utolérte az Intel CPU-t).
Gamernotebookokról lévén szó, a játékok alatti teljesítmény is legalább ennyire, ha nem még inkább fontos tényező. A mérési eredményeket látva kijelenthetjük, hogy az AMD Ryzen 7 4800H egyáltalán nem fojtja le a GeForce RTX 2060-as GPU-kat (vagy erősebbeket) sem. Ezen a területen amúgy szinte fej-fej mellett teljesített az inteles és az AMD-s PC, ami az AMD CPU-val szerelt laptopra nézve egyfelől jó hír, másfelől számításba kell venni a két gép eltérő GPU-órajeleit és hűtését is.
Verdikt
Nem kérdéses: mától nem csupán az Intel CPU az egyetlen jó választás a gamernotebookok világában, sőt az AMD Ryzen 4000-es széria sok tekintetben jobb is, mint akár a legújabb, 10. generációs mobil Intel Core chipek. Ez főként akkor számít, ha nem csupán játékra, hanem munkára, tanulásra is bevetnéd leendő gamerlaptopodat. A kiváló számítási teljesítmény mellett azért meg kell említenünk, hogy az AMD-s gép üzemideje jelentősen elmaradt az intelesétől, ám ebben az eltérő akkumulátorméret, illetve az Asus TUF gép bétás BIOS-a is játszhat némi szerepet. Végül érdemes még egy pillantást vetni a két gép közötti árkülönbségre is: az AMD-s közel 100 ezer forinttal olcsóbb, és bár ennek oka a kisebb kijelző, a más készülékház, a gyengébb hálózati modul és az eltérő gyártó, de azért arra lehet számítani, hogy két, hasonló GPU-val szerelt gamernotebook közül az AMD érezhetően olcsóbb lesz - miközben jobb választás is.
A havonta megjelenő PC World magazinban további teszteket, cikkeket és elemzéseket találsz teljes verziós programok, biztonsági szoftverek és ajándék PC-játék társaságában.