Szigorú ábécérendben haladva, első versenyzőnk az ASUS már nálunk is bizonyított Xonar D2-je, amely kiépítését és felszereltségét tekintve egyaránt megállja a helyét. Nagyméretű, fekete EMI-pajzs borítja, amely egyrészt esztétikus, másrészt a számítógép belsejéből érkező elektromos zajokat is nagymértékben csillapítja. A Xonar szíve az ASUS AV200 HD hanglapka, amely kísértetiesen hasonlít a Cmedia CMI 8788 Oxygen HD lapkájára - valószínűleg egyszerű licencelésről van szó. A név ne ijesszen el senkit: az Oxygen meglehetősen komoly képességekkel rendelkező termék.
Támogatja a Dolby Digital Live-ot, a DTS Interactive-et, az OpenAL-t, valamint az EAX 1.0 és 2.0 API-kat is. Sajnálatos módon az EAX Advanced HD nem szerepel a funkciók listáján - ezt elsősorban a játékosok nehezményezik majd. A digitális-analóg konverzióról Burr-Brown, az analóg-digitálisról pedig Cirrus Logic lapkák gondoskodnak, melyek közül főleg az előbbiek kecsegtetnek meglehetősen jó minőséggel.
A meghajtók
Persze mit sem ér mindez, ha a meghajtóprogramok nem megfelelők - a működéssel nincs probléma, csak a szoftver küllemével, az ugyanis kissé bazárosra, amolyan kínai piacosra sikeredett. A funkciók közül említést érdemel a Dolby Pro Logic IIx, a DTS NEO:PC, a mikrofon és a hangfalak együttes használatakor a visszhangzást csökkentő AEC, valamint a beépített karaoke funkció.
A Xonar mesterségesen csillogóan szól, rendkívül éles sztereó hangképpel - mindazonáltal a dinamika és a zeneiség szinte teljes mértékben hiányzik a hangjából. Ez nagy csalódással tölti majd el a hallgatót, főleg ha egy rendkívül jó minőségű hangrendszer után próbálja ki a Xonart. Az EAX hiányosságai miatt aktív játékosoknak sem feltétlenül ideális választás, bár házi mozizáshoz továbbra is optimális lehet. Nem sokkal olcsóbb, mint az Auzen, de akinek nem fontos a karácsonyfaszerűen világító hátlap és az optikai tuningnak sem utolsó EMI-pajzs, az inkább válassza az alig 10 ezer forinttal drágább X-Fi Prelude-ot.
Új szereplő a magyar piacon az Auzen nevű cég produktuma - és egyben érdekesség is. A Creative saját kártyáitól eltekintve ez az egyetlen olyan termék, amelyen szintén az X-Fi lapka dolgozik, természetesen kiváló minőségű alkatrészek társaságában. Az alapfelszereltséghez kiemelkedő minőségű előerősítők tartoznak, amelyekből a sztereó hangzásért felelős elülső bal-jobb csatorna modulját szabadon cserélhetjük - ízlésünknek és pénztárcánknak megfelelő - OPAMP-modulokra. A digitális-analóg, valamint analóg-digitális konverziókról csúcsminőségű AKM-lapkák gondoskodnak. A hátlap és a csatlakozók természetesen aranyozottak, a kondenzátorok pedig a tartósság és megbízhatóság érdekében mind szilárd elektrolitos típusok.
A meghajtóprogram telepítésénél három üzemmód közül választhatunk: játék, szórakozás, valamint hangmérnök típusbeállítások állnak rendelkezésre. Ezeket telepítés után is változtathatjuk: a lényegi különbséget a szoftver kezelőfelületében fogjuk észrevenni. Játékos üzemmódban a különféle EAX módok kerülnek előtérbe, a szórakozás opciót választva a különböző ekvalézerbeállítások, hangmérnök módban pedig az ASIO-beállítások, valamint a ki- és bemenetek potenciométerei.
Rendkívül praktikus még a legfrissebb meghajtóprogramba épített Dolby Digital Live üzemmód, amellyel kényelmesen továbbíthatjuk a számítógépünkből érkező hangjeleket házimozi-erősítőnk felé. Ígérete szerint a gyártó hamarosan a DTS Interactive, valamint a DTS NEO:PC üzemmódokat is bevezeti. X-Fi lapkával felszerelt kártyáról lévén szó, a Creative Alchemy szoftvere tökéletesen együttműködik vele, így Vistát használva is csúcsra járathatjuk térhangzású játékainkat.
Beépített előerősítőjének köszönhetően az X-Fi Prelude kiválóan meghajtja a rácsatlakoztatott fejhallgatókat - egy egyszerű hangkártyával soha nem fogunk ilyen kerek, telt hangzást elérni. Az Auzen terméke összességében kiváló: a profi zenészek ugyan hiányolnak majd pár dolgot belőle, de audiofileknek, igényes számítógépes zenehallgatóknak és játékosoknak, valamint házimozi-kedvelőknek nem tudunk jobbat ajánlani.
Mivel összehasonlításról van szó, nem maradhat ki a Creative saját modellje sem - a skálából mi az X-Fi Elite Pro változatát választottuk. Árban jóval a mezőny többi résztvevője fölé tehető, de ez tesztünk egyetlen olyan résztvevője, amely külső egységgel (breakout boxszal) rendelkezik. Ez az Elite Pro esetében fejhallgató-előerősítő, valamint mikrofon-, phono- és vonalszintű bemenet módjára működik.
Az X-Fi Elite Pro tesztünk legkiegyensúlyozottabb hangkártyája, hangminőségben is egyértelmű győztesünk, bár meglehetősen drága.
Lévén, hogy a számítógépházon kívül helyezkedik el, jóval kisebb az esély az elektromos zavarok beszivárgására. Az előlapon számos paramétert állíthatunk a hangerőn kívül: vezérelhetjük a CMSS-t, a Crystalizert, az EAX-ot, valamint a MIDI-eszközöket is. Távirányítót is mellékelnek hozzá, amellyel mindezen funkciókat messziről is elérhetjük. A meghajtóprogram a Creative-tól megszokott X-Fi körítés; akárcsak az Auzen esetében, itt is választhatunk a játék, a szórakozás, valamint a produceri üzemmódok között.
Hangminőség tekintetében nem okoz csalódást az Elite Pro - sem pozitív, sem negatív értelemben: bár precízebben szól az Auzennél, mégis amikor zenei képességekről van szó, valamiért nem hozza az ott tapasztalt szintet. Érezhető, hogy az X-Fi Prelude kicsit csal, de a fülnek nagyon kellemes módon - zenehallgatásra továbbra is azt a típust ajánljuk.
Az Elite Pro azoknak lehet praktikus, akik kompromisszumot keresnek a kellemes hangzás, a multimédiás képességek, valamint a játékok alatt is tapasztalható teljesítmény között, de mindeközben sok külső eszközt használnak: lemezjátszót, MIDI-billentyűzetet vagy egyéb hangtechnikai felszereléseket. 70 ezer forintért az ember már komoly minőségre vágyik, amelyet a Creative hangkártyája nem teljesít maradéktalanul, de a szolgáltatási kört és a rugalmas képességeket figyelembe véve így is remek az ár.
Végül, de nem utolsósorban itt van a Razer Barracuda - az elsősorban egereiről ismeretes cég ezúttal a hangkeltésben is igyekszik nagyot alkotni. A Barracuda Gaming Audio Systemnek csak egyik felét alkotja az AC-1 típusjelzésű hangkártya - oroszlánkörmeit igazán a HP-1 5.1 típusjelzésű térhangzású fejhallgatóval villantja meg. A jól felépített, bedobozolt szerkezetű kártya keveset mutat a hardveres kiépítettségből - a hanglapka azonban jól látszik. Ezen - bár a Razer Fidelity felirat szerepel - jól látható, hogy a Xonarhoz hasonlóan CMedia CMI 8788-as típus.
Az EMI-pajzs alatt AKM digitális-analóg konverterek, Analog Devices - fixen rögzített - OPAMP-egységek, valamint Wolfson analóg-digitális konverterek bújnak meg. A hátlapon az optikai csatolók mellett egy aranyozott DVI-portot találunk: a Razer értelmezésében ezt HD-DAI-nak hívják. Az említett Barracuda fejhallgató képes közvetlenül rácsatlakozni, ha azonban szabványos, 3,5-es jackdugókkal kívánjuk ezt megtenni, elő kell vennünk a dobozból a mellékelt kábelkorbácsot is.
Mint említettük, az Oxygen HD lapka közös pont az ASUS Xonar D2-vel, azonban - mint minden hangkártyánál - itt is sok múlik a szoftverkörítésen. Razer termékről lévén szó, elsősorban itt is a játékosokra koncentráltak: a meghajtóprogramból teljesen hiányzik a CMedia lapka karaoke funkciója. Helyette azonban rengeteg térhangzással kapcsolatos segédbeállítást kapunk: természetesen külön szabályozhatjuk a csatornák hangerejét, sőt egyik-másiknak még a késleltetését is beállíthatjuk, akárcsak a profi autóhifik esetében! Ez rendkívül hasznos, hiszen ha szobánk formájából adódóan nem tökéletesen helyeztük el hangszóróinkat, egy kis időkorrekcióval pillanatok alatt tökéletesre állíthatjuk a surround hangképet.
A hangzatos technológiák itt sem maradhatnak ki, a kínálatban az alábbiak szerepelnek: Dolby Digital, Dolby Headphone, Dolby Virtual Speaker, Dolby Pro Logic IIx, DTS NEO:PC, Dolby Digital Live, valamint a DTS Interactive. A Razer hangminőségben sokkal többet tud, mint a Xonar, hangképe pedig messze a legpontosabb - mindazonáltal zeneiségben és dinamikában nem éri el az Auzen színvonalát. A játékosok talán hiányolják majd a teljes EAX-támogatást, a Barracudánál precízebb jelforrást azonban nem fognak találni a lövöldözéshez.
Tesztjeinkhez - a kompatibilitási hibák kiszűrése érdekében - Windows Vistát használtunk, sztereó lehallgatóeszközünk pedig a sokat bizonyított Sennheiser HD 555-ös fejhallgatója volt. Térhangzástesztjeinket a Creative GigaWorks G550W hangszórókészletére alapoztuk. Hangminőségbeli tesztjeinkhez Sarah McLachlan - Afterglow című lemezét, Bach Brandenburgi koncertjeit, valamint az ATB - Trilogy című lemezt használtuk. Számszerű méréseinkben az RMAA 6.0.6 segédkezett.
