Sokan szembesülhettünk már azzal, hogy hiába választunk kompakt gépet a felsőbb árkategóriából, csak a szolgáltatásokban (például zoomtartomány) kapunk lényegesen többet, alapvetően a képminőséget behatárolja a kis fizikai méretű, sok-sok megapixeles és ezért magas zajszintű érzékelő. Elkönyvelhettük az évek során, hogy kutyából bizony nem lesz szalonna, családi fotózáshoz kiválóak ezek a gépek, de ha félprofi/profi minőségre vágyunk, akkor maradnak a rendszerkamerák, irány a DSLR-ek világa. Hát most van miért újra körülnéznünk.
Pixelháború és érzékelőforradalom
Sokáig a képpontok számának folyamatos emelése jellemezte a kompakt gépek marketingstratégiáját, ami egyik oldalról érthető, hiszen minél több pixel van az érzékelőn, annál több részlet különböztethető meg a fotón. Elvileg. Azonban a képpontok számának növelésével az egy képpontra jutó fény mennyisége szükségszerűen csökken, egyre nehezebb feladat megkülönböztetni a zajt a valós információktól.
Továbbfejlesztett képfeldolgozó processzorokkal a szűrés minősége javítható, de nem a végsőkig, továbblépést csak a pixel hasznos felületének növelésével lehet elérni. Ezért is adnak szebb képet a DSLR gépek és a tükörrel már nem, de cserélhető objektívvel annál inkább rendelkező mikro-négyharmados rendszerkamerák: ezekben a masinákban a képérzékelő területe többszöröse a kompakt készülékekben megszokottnak. A kompaktok gyakran ½,33 hüvelykes (7,7 milliméter átlójú) szenzorokkal dolgoznak, míg például a profibb, APS-C rendszerű kamerákban már 28,3 milliméteres átlóról beszélhetünk, sokszor azonos képpontmennyiség mellett. Nem csoda tehát, hogy a szinte zajtalan, képről és papírról leugró felvételekhez „tükörreflexes” kell.
Szerencsére a fejlődés nem állt meg. Az elmúlt években rengeteget javítottak a CCD és (C)MOS érzékelők teljesítményén és a zajszűrésen is. Az elmúlt két év legnagyobb minőségi előrelépését a BSI CMOS technológia hozta el a kompaktok világába. A BSI (Back Side Illuminated) architektúrájú érzékelők lényege, hogy a képelemek kiolvasásához szükséges huzalozás nem a hasznos, megvilágított felületből vesz el. A vezetékeket az érzékelő hátsó oldalán alakítják ki, ami némiképp emeli a gyártási költségeket, de akár 20-30 százalékkal is képes megemelni a valóban fényérzékeny felületet. Egy pixelre ily módon az érzékelő fizikai méretének növelése nélkül jut lényegesen több fény, és mivel a méret nem nőtt, így nem szükséges drágább, komolyabb optikát sem építeni a gépbe, az eddigiekhez hasonló áron juthatunk jobb képminőségű fényképezőgéphez. Kevesebb zaj jellemzi a képeket és jobb felvételek készülhetnek gyengébb megvilágítás mellett is.
Prémium - de miért?
Jobb képminőség. Egyértelműen ez a fő előny, amit az emberek a magasabb árért cserébe elvárnak. Ezért is nem „nagyzoomos” vagy bridge tesztet hívtunk most életre, hanem több osztályból válogattunk olyan, itthon is elérhető készülékeket, melyek az eddig megszokott kompakt minőségnél többet képesek nyújtani. Tapasztalataink szerint vannak köztük olyanok, melyek csak kis mértékű zajszintjavulást hoznak az előző generációs modellekhez képest, mások egy osztállyal nagyobb képérzékelőt tartalmaznak és ezzel igazi minőségi ugrást képesek produkálni, illetve kilógnak a mezőnyből. Tesztünk során azonos körülmények között igyekeztünk fotókat készíteni nyílt színen, hogy egymáshoz viszonyítva is előtűnhessenek a készülékek erősségei és gyengeségei. A DVD-n megtalálható egy válogatás a képekből és videókból, ami sokat számíthat azoknak, akik vásárlás előtt állnak.
Persze felszereltség és szolgáltatás oldalról is vannak különbségek, egyes modellek a puszta képminőségre, mások a divatos extrákra mennek rá. Ma a legjobb vételt a BSI (C)MOS érzékelős, ultrazoomos készülékek jelentik, ezeknél a masináknál tapasztalhatjuk meg kiváló ár/érték arány mellett a továbbfejlesztett érzékelők áldásos hatását. A nagy zoom mellett igen gyakran kapunk olyan extrákat, mint a pásztázó panorámakészítés, és teljesen általános a nagy látószög 28 mm-es vagy alacsonyabb (ekvivalens) induló fókusztávolsággal. Aki kicsit videós irányban is gondolkodik, annál alapfeltétel lehet már a gyors CMOS érzékelőknek hála a progresszív Full HD videó és a mikrofonbővítési lehetőség. Az igényeinknek megfelelő legjobb minőségű képeket persze mi magunk csalhatjuk elő a gépből, ha az támogatja a nyers CCD adatok mentését is, azaz a RAW formátumot. Érdekes módon ez nem minden 2,33 inches, BSI CMOS érzékelővel felszerelt gép esetében támogatott, viszont ha ennél nagyobb területű szenzort tartalmaz a gép, akkor már sosem marad ki a RAW formátum.
A kiépítéshez tartozik még, hogy milyen kijelzővel szerelték fel a készüléket. Nagyon jól tud jönni egy dönthető, nagy látószögű LCD, ha pedig körbeforgatható, az még nagyobb szabadságot ad. Az elektronikus kereső (EVF) ugyan kevésbé részletes és kedvéért a szemünkhöz kell emelni a gépet, de így stabil fogás eshet a fényképezőgépen és energiatakarékosabban használhatjuk erős napfény mellett is. Az optikai átnézeti keresők élesebb képet adnak, de nem pontosan az aktuális kivágást mutatják – tesztünkben ilyet csak a Canon gépe tartalmaz.
Olympus XZ-1 – a PC World ajánlata
Nem új modell a XZ-1, de máig érdekes színfoltja a minőségi kompaktok körének. A majdhogynem zsebben hordható méretű, fémházas készülék rendelkezik vakupapuccsal, sőt a PEN VF2 EVF vagy sztereó mikrofonmodullal bővíthető. Egyébiránt a nem kihajtható kijelzőre kell hagyatkoznunk, amely OLED technológiát használ, viszont felbontása nem túl nagy.
Markolatot nem építettek ki a házon, kezelőszervei eléggé konvencionálisak, aki már használt manuális beállítást (is) kínáló masinát, az gond nélkül boldogul majd vele. Külön kioldógomb szolgálja a videózást, a navigációs iránygombok pedig egy tárcsába kerültek, így tekeréssel kényelmesen válthatjuk a beállításokat és menüpontokat. Tárcsával választható ki az üzemmód, a szokásos manuális, zár- és rekeszprioritásos állás mellett található saját beállítás, sablongyűjtemény, művészi szűrés, valamint éjszakai és intelligens automata mód is. Még objektívgyűrű is van, ami nem az élességet, hanem helyzettől függően mindenfajta egyéb beállítást módosít. Hat művészi szűrő biztosított, köztük a ma igen divatos dioráma is.
Jó képminőséggel kecsegtet a szokásosnál jóval nagyobb (1/1,63") és visszafogott pixelszámú CCD érzékelő, valamint az extrém fényerejű objektív. Gyenge, beltéri fényviszonyok között sem szorulunk rá a 6400-as ISO-ra – viszont ha mégis, akkor ISO 800 felett elég színzajos eredményt kapunk. A CCD-eltolásos képstabilizátor hathatósan szolgálja a munkát videózáskor is, de a HD filmek élessége sokszor gyenge. Nyílt színen gyakran tapasztaltuk a fehér beégését, viszont igen kevés zajt tartalmaznak a felvételek. Van árnyékkompenzációs és sok finombeállítási lehetőség, készíthetők RAW és JPEG képek is, és konverzióra is kapható a masina.
A beégéstől eltekintve minőségben sem rossz az XZ-1, árban pedig jócskán megelőzi a hasonló retró beütésű prémium kompaktokat, nem rossz választás – ha megelégszünk 4× zoommal és viszonylag kevés extra szolgáltatással.
Előny: extrém fényerő kiegyensúlyozott áron, minimális zaj, OLED kijelző, igen kis méret
Hátrány: videózáshoz nem a legjobb, előfordul beégés
Képminőség: 4,5
Szolgáltatás: 3
Ár/érték: 4,5
A cikk a következő oldalon folytatódik!
Panasonic DMC-FZ150 – a PC World ajánlata
Műanyag elemeket is kapott az FZ150 fémháza, ám kifogástalan illesztésekkel és anyagminőséggel dicsekedhet. Természetesen sok mindenben hasonlít az FZ100-as elődmodellre: továbbra is a nagy kompakt (bridge) termékkategória prémium ágát képviseli. A szokásos, állítható erősségű vaku és vakupapucs megtalálható a készüléken. Nagyon jó betekintési szögű a szembefordítható LCD kijelző és kültéri viszonyok között mindenképpen hasznos, de igen alacsony részletességű elektronikus kereső is helyet kapott a készüléken. Új kezelőszerv a W/T kezelőgomb az objektívház oldalán, amivel a zoom és a manuális élesség állítható viszonylag kényelmesen bal kézzel is.
A szokásos méretű MOS érzékelő ezúttal csak 12 megapixeles (ezt előnyként éltük meg), a 24-szeres zoom objektív pedig becsillanást és szellemképet csökkentő nanobevonatot kapott. Az optika mindentudó, makró módban egy centiméterről is fotózhatunk, de extra zoommal (46,9×3 megapixeles felbontás mellett) igen messzire nyúlhatunk. Ehhez még hozzájárult a továbbfejlesztett zajszűrés is, ami főleg magasabb ISO-beállítások mellett érezteti hatását – az FZ150 valamivel szebb képet ad, mint elődje és a mezőny viszonylatában sincs oka szégyenkezni, még sorozatfelvételből is jó. Ahogy azt a gyártótól megszokhattuk, továbbra is kiváló a képstabilizátora, ami nemcsak fotózáskor, hanem videózáskor is rengeteget segít. Videós oldalról a mezőny legerősebbje a Panasonic gép: nemcsak hogy Full HD felbontású AVCHD (H.264) videókat készít jó minőségű sztereó hanggal, de ráadásul igény szerint 50p üzemmódban. Van 220 fps-es QVGA felbontású M-JPEG-felvételi lehetőség is, ráadásul használhatunk programozott vagy manuális módot, vagy akár nagy ISO-érzékenységet is mozgóképhez. Külső mikrofon szintén csatlakoztatható.
A mindenevő nagyzoomos optika esetenként torzít ugyan, de ettől eltekintve egy igen jól sikerült, kiforrott gép az FZ150 – nem túl olcsó ugyan, de megéri az árát, főleg videósoknak.
Előny: csökkentett zajszint, extra nagy látószög, kiváló videós lehetőségek és képstabilizátor, jó sorozatfelvételi teljesítmény, mikrofonbemenet
Hátrány: kis ISO-értékeknél lehetne kevesebb zaj, nincs panorámafűzés, nincs GPS, kicsit drága
Képminőség: 4
Szolgáltatás: 4,5
Ár/érték: 3,5
Sony DSC-HX100V
Igen erős zoommal és jól használható optikai képstabilizátorral szerelték fel a HX100V-t, amit jól kiegészít a hibrid (optikai+digitális) stabilizációs üzemmód. Az elég nagy látószögű objektív csoportképeknél és épületfotózásnál jól jön. A beállításokat egy hüvelykujjtárcsával válthatjuk és állíthatjuk, a manuális gyűrűvel a zoom vagy a fókusz állítható.
A hátsó megvilágítású képérzékelő nagyon jól szolgál fényszegény helyzetekben, ilyenkor is viszonylag életteli képeket kapunk. Még állvány nélküli éjszakai felvétel üzemmódot is építettek a menübe. Nem beszélhetünk azonban átlag feletti fizikai méretű képérzékelővel, ezért szinte mindig tapasztalható egy kevés képi zaj. Ezzel együtt is igen jól dolgozik a képoptimalizáció, mutatós fotókat készít a gép és jól kompenzálja a kedvezőtlen fényviszonyokat. Videózhatunk vele Full HD 50p módban is, sztereó mikrofon jár hozzá és a felvétel minősége általában jó, azonban a maximális zoomhoz közeledve mozgó céloknál könnyen elvesztettük a fókuszt.
Számos üzemmód áll rendelkezésre, beleértve a manuálisakat is, van dupla (optikai+digitális) képstabilizátor is a sötét helyszínekhez és a vaku is remekül használható. A HDR fotót statikus beállításokhoz érdemes bevetni, a kombinált felvételek kézből, állvány nélkül is elég jól sikerülnek. Nem hiányzik a GPS-vevő, így utólag is tudhatjuk, épp merre jártunk adott kép készítésekor. A 3D divatból sem maradhat ki a Sony HX100V, a sztereoszkópiát egy objektívvel és annak elmozdítása nélkül oldja meg: többféle állásban exponál és így méri fel az alakok távolságát, majd ezekből az információkból összeállítja a sztereoszkopikus fotót. Van panoráma és 3D panoráma is, ezen a téren vezeti a mezőnyt a Sony.
Nagyon jól felszerelt fogyasztói gép a Sony DSC-HX100V némi zajjal és erősen manipulált JPEG képtartalommal, de rengeteg extra funkcióval. Azok örülhetnek neki, akik nem feltétlenül manuális módban dolgoznának, szeretik a hasznos kiegészítő szolgáltatásokat és nem használnák a RAW formátumot.
Előny: GPS, 3D panoráma, szép HDR felvételek, átlag feletti kép- és videominőség
Hátrány: nincs RAW formátum, videónál fókuszproblémák
Képminőség: 3,5
Szolgáltatás: 5
Ár/érték: 4,5
Fujifilm HS-25EXR
Igazi klasszikus nagyágyú külsőt kapott a nagyrészt műanyagból, de minőségi illesztésekkel készült Fuji masina. Kialakításában a manuális fotózásnak kedvez, bőrhatású bevonattal is ellátták és jobb kézzel kiválóan megragadható. Négy AA elemmel lehet etetni a készüléket, ami hosszabb túrák során nagyon jól jöhet. A jókora zoomgyűrű lehetővé teszi az intuitív, gyors perspektívaváltást és nem fogyaszt energiát. Nem kell többé keresgélni a legkedveltebb manuális funkciókat, a gyorsgombok révén rögtön válthatók az ISO, AE, AF, autofókusz mód és fehéregyensúly beállítások. Automata EXR állásban a mozgások és a világítás elemzése után 103 sablonból választ az automatika.
Még filmszimulációs módokat is kínál a készülék, ekkor az analóg Fujifilm nyersanyagok színhangulatát próbálja visszaadni a rendszer, amúgy a színek józanok, természetesek. Két képből kombinált HDR fotót készíthetünk, van panoráma pásztázás és 3D is.
A CMOS érzékelő nagy fizikai mérete és szerkezete átlag feletti zajmentességgel kecsegtet, de a kép tisztaságából némiképp elvesz a magas megapixel érték, a zaj sok esetben ront a kontúrok folyamatosságán. Kimagaslónak számít a 11 fps sebességű sorozatfelvétel (8 megapixel mellett), az erre épülő best shot funkció éles helyzetekben, sporteseményeken felvételmentő lehet. Teljes felbontással nyolc képet lőhetünk másodpercenként, ha a memóriakártya sebessége ezt megengedi.
Videós téren nyújtja a ma már kötelező Full HD-felvételt a Fuji gépe is, MOV fájlban. Erős átlagos szinten teljesíti a feladatot, kis mértékű zajjal, a zoom használata azonban ront egy keveset a visszafogott sávszélességű videofelvétel kontúrjain. A zoomgyűrű videózáskor visszaüt – nagyon nehéz, ha ugyan nem lehetetlen stabilan tartani a gépet a zoom kezelése közben. A gép kihasználja a CMOS érzékelő adottságait, van 320 fps sebességű kis felbontású felvétel is.
Nem a legrészletesebb és -zajmentesebb felvételek bajnoka a HS-25EXR, de sporteseményekhez vagy hosszabb kirándulásokhoz jó választás lehet a nagy méretű, visszafogott árú gép.
Előny: extra manuális vezérlők, áramtakarékos zoomgyűrű, gyors sorozatfelvétel, extra nagy látószög
Hátrány: a vártnál több zaj
Képminőség: 3
Szolgáltatás: 5
Ár/érték: 4
Nikon P510 – PC World tesztgyőztes
A szokásos gumimarkolat ad fogást a P510 minőségi, fényes műanyag házán, melynek legnagyobb részét maga a 42-szeres zoomobjektív teszi ki, melyet lencsesapka véd – ezt érdemes még bekapcsolás előtt lepattintani, mert nyitáskor nem hajlandó lelökni magáról a készülék. Hátoldalán EVF és háromhüvelykes, nagy szögtartományban dönthető LCD képernyő is található. A készülék tetején kipattintható a vaku, ugyanakkor vakupapucs nincs, sem mikrofonbemenet, bővíteni sincs mivel, viszont GPS akad.
Egyértelműen az őrült fókusztartományú, nagylátószögű, univerzális optika az, ami kiemeli a P510-et a mezőnyből, DSLR vonalon talán három objektívvel fedhetnénk le működési tartományát. Természetes, hogy emiatt némi torzítással és olykor élességveszteséggel kell számolnunk, bár úgy tűnik, hogy előbbit a rendszerbe égetett szoftver elég jól kompenzálja fotók esetében, a videókon azért minimális párnatorzítás tetten érhető.
A nem kimagasló méretű BSI CMOS érzékelővel is igen kellemes eredményeket produkált a Nikon P510, úgy éreztük, hogy a gyártó kihozta a vasból azt, amit lehetett. Ésszerű mértékű zaj kíséri a fotókat, a színek korrektek és a dinamikára sem volt panaszunk. Ezek fényében viszont annál inkább hiányoltuk a RAW-támogatást, emellett a manuális beállítások is leginkább menüből érhetők el (plusz van programozható Fn gomb).
Figyelemre méltó részletességű 1080/30p-es videofelvételeket készíthetünk a Nikon P150 segítségével, a mozgóképek tényleg megragadóak. Ugyanakkor vannak pillanatnyi élességállítási problémák zoom illetve pásztázás közben, melyek nyugalmi helyzetben nem jelentkeznek. A képstabilizátor fotók és videók esetében is nagyon jól működik, különösen ha figyelembe vesszük, hogy extrém mértékű nagyítást kell remegő kezünk ellenében megtartania.
Élőképpel kombinált effektus előnézetet is kínál a P510, van pásztázós panoráma akár 360 fokban, és 3D fotókat is készíthetünk. Nekünk nagyon tetszett, különösen mivel extrém képességei ellenére ára még indokolható.
Előny: igazi ultrazoom, GPS, jó képminőség, extra nagy látószög
Hátrány: a kezelés koncepciója nem tűnik kiforrottnak
Képminőség: 4,5
Szolgáltatás: 5
Ár/érték: 5
Canon G1 X
Ránézésre egyértelműen a G12 leszármazottjának tűnik a G1 X és valóban nagyon hasonló ahhoz. Szinte ugyanaz a gépház jobban kiemelkedő objektívházzal, a kezelőfelület is nagyon hasonló, kisebb változásokkal. Elforgatható a kijelző és unikum az átnézeti kereső – más kérdés, hogy az objektívház belelóg kissé a képbe.
A sablonválasztót körbeölelő tárcsa már nem az ISO-érzékenység, hanem az expozíciókompenzáció gyors állítására szolgál, az ISO a menübe, egy gombnyomásra került a felhasználótól. A vakut a gépházba süllyesztették és megjelent a videofelvétel indítására szolgáló piros gomb is. Egyébiránt a kezelés stílusa és a menü ugyanolyan maradt, és ezt egy feltörekvő, a tükörreflexes gépek alatti árkategóriában megoldást kereső felhasználó valószínűleg díjazza is.
Ma már nem lehet fényképezőgépet eladni Full HD videofelvételi lehetőség nélkül, a Canon készüléke is képes erre a bravúrra. Álló témákkal nincs is problémája, gyönyörűek a felvételek, azonban pásztázáskor vagy mozgó témáknál elmosódnak a tárgyak, így kifejezetten a videózás miatt nem vennénk G1 X-et. Annál inkább választanánk ezt, ha a cél egy olyan kis méretű gép, ami jóval olcsóbb a rendszerkameráknál, de azokhoz hasonló minőségű képet produkál, a Canon újdonsága ugyanis pontosan ezt nyújtja. Normál esetben kiváló, de még magas ISO-érzékenység mellett is elfogadható zajszintet hoz, a dinamikatartomány jó és kiterjeszthető, emellett van három képes HDR mód is. Az optika makrózásra nemigen használható, de egyébiránt szinte torzításmentes és jó a képstabilizátora is. Sorozat képességekben gyengébb a gép, főleg, ha RAW sorozatot akarunk lőni.
Ha valakinek nem kell cserélhető, illetve nagyzoomos objektív, csak a tiszta képek érdeklik, akkor rá vár a G1 X – igaz, jelenleg még nem túl olcsón. Képminőségben egyértelmű győztese lehetne tesztünknek, ám kiugróan magas ára miatt ebben az ár/érték érzékeny mezőnyben nem tudtuk külön díjazni.
Előny: tiszta, zajmentes fotók, igen kis torzítás
Hátrány: nincs igazi makró
Képminőség: 5
Szolgáltatás: 4
Ár/érték: 3
Nikon P510 – A jó vétel
A Nikon P510 hardverspecifikációit nézve nem feltétlenül gondolnánk azt, hogy nagyon jó minőségű képeket készíthetünk vele, hiszen sok hasonló bridge gépben dolgozik ugyanekkora fizikai méretű és hasonló pixelszámú érzékelő. A BSI CMOS érzékelő és a zajszűrés azonban a legjobbak közül való kell, hogy legyen, mert a végeredmény nagyon is kielégítő, a zajszint a bridge kategóriában megszokotthoz képest meglepően alacsony.
Hatalmas zoomobjektív teszi extrém helyzetekben is használhatóvá a gépet, amiben elég erős az optikai képstabilizátor ahhoz, hogy egy kis odafigyeléssel maximális fókusztávolság közelében is meg tudjuk fogni. A nagy zoom egyben nagy látószöggel és centiméteres makrótávolsággal is párosul, azaz minden helyzetben használhatjuk a P510-et – persze nem feltétlenül torzítás nélkül, de ennek mértéke könnyen tolerálható. Sajnos a RAW formátumú képek készítésének lehetősége kimaradt a készülékből, úgy tűnik, a Nikon ezt a lehetőséget megtartja rendszer kamerái számára.
A beépített menü a szokásos egyszerűséggel kezelhető, ugyanakkor a gép nem szűkölködik extra funkciókban, van panoráma, GPS, 3D. Részletes, nagy felbontású videókat is készíthetünk, valóban egy mindenest viszünk magunkkal a P510 személyében. Kezelni könnyű, nemcsak beállítási lehetőségekből, de kreatív funkciókból is van bőven. Bárkinek ajánljuk, aki nem irigyli a digitális RAW-előhívás szabadságát, de egy a legtöbb helyzetben jól használható gépet szeretne jó ár/érték aránnyal és képminőséggel.
Panasonic DMC-FZ150 – A videósok kedvence
Egy kis stratégiaváltásnak lehetünk tanúi a Panasonic oldaláról, aki jelenlegi legerősebb bridge kompakt gépével már nem hajlandó részt venni a megapixel versenyben. A tervezők a képminőségben érdekelt felhasználók kedvéért ezúttal megelégedtek 12 megapixellel, ami meg is mutatkozik az FZ100-as elődmodellhez képest jobb zajszintben. A képfeldolgozásban is előrelépett némileg a készülék, a magas ISO-értékekkel készült fotók szűrése jobb lett (alacsony ISO mellett azért akadtak, akik megelőzték a Panasonicot). A hasonló gépeknél megszokottnál gyorsabb az autofókusz, ami videózás terén is megmutatkozik: több modell is képes volt részletes Full HD mozgókép-felvételek rögzítésére, ám nagyon hamar célt tévesztettek, ha használatba vettük a zoomot, mozgott a célobjektum vagy zoom közben söprésekkel dolgoztunk. Ez az FZ150 számára nem jelent nagy problémát, közel olyan jól veszi az akadályokat, mint egy dedikált videokamera, és van 50p mód is. Ha olyan fényképezőt keresünk, amivel jó minőségű videókat szeretnénk forgatni, akkor ebben a mezőnyben – és árkategóriában – a Panasonic bridge lesz a nyerő.
Könnyen szó érheti a ház elejét azért, mert az FZ150 drágább valamivel, mint a hasonló tudású, vagy akár több szolgáltatást nyújtó konkurensek. Mi azért döntöttünk mégis e gép mellett, mert a többlet egyértelműen megéri az árát. Kapunk egy kihajtható és szembeforgatható kijelzőt, és EVF is van, a manuális beállításokhoz adott a zoom/fókusz billentyű az objektívtubuson, és ami videózásnál hatalmas, és ebben a kategóriában ritka előny: van mikrofonbemenet is. Ha bővíthető és sokoldalú, videóban is munkaképes gép kell a mezőny legjobb képstabilizátorával, akkor jelenleg nemigen találhatunk jobbat az FZ150-nél.
Olympus XZ-1 – Fotózás hagyományosan
Nem ma dobta piacra az Olympus az XZ-1-et, de mindmáig hiánypótló jellegével tűnik ki a piacon. Az Olympus ezzel a géppel nyit utat a tükörreflexesektől megszokott képtisztaság irányába kis készülékméret és visszafogott ár mellett. Az XZ-1 nagy méretű, visszafogott képpontszámmal tervezett képérzékelője kiváló zajszintet biztosít, míg a szerény zoomtartományú és igen nagy fényerejű objektív további segítséget nyújt szerényebb fényviszonyok melletti minőségi fotózáshoz.
A művészi hatás érdekében a mélységélességgel is operálhatunk, ami kivételes kompozíciós lehetőségeket biztosít. Ha piaci konkurenseihez – például a Lumix L3-hoz vagy a tesztünkben is szereplő PowerShot G1 X-hez – hasonlítjuk, akkor képminőségben egy kevéssel elmarad azoktól, de ár/érték arányban messze föléjük kerekedik. Aki a hagyományos, manuális fotózáshoz, kompozíciókhoz, portrékhoz keres kompakt méretű gépet, az jól teszi, ha számol a még ma is derekasan helytálló XZ-1-gyel.
