Amerikai testvérlapunk összeállítását vettük alapul, de meg kell mondanunk, sok helyütt nem értünk egyet a szigorú értékeléssel. Egyrészt személyesen érdekeltek vagyunk a résztvevőkkel kapcsolatban, ugyanis szerkesztőségünk több tagja nevelkedett éppen ezeken a masinákon, így mi kérünk elnézést, de a résztvevőket egyszerűen szeretjük minden hibájuk ellenére is. Másrészt érdemes figyelembe venni, hogy a húszéves masinák idejében az ergonómia még igencsak gyerekcipőben, vagy inkább pelenkában járt, így nem fair mai elvárásokkal szembesíteni az akkori alkotásokat. (Amúgy is, akik akkoriban foglalkoztak számítógépekkel, azok bármit hajlandóak lettek volna megszokni, mindegy, csak "faraghassák" a bájtokat.)
Mosolyogjuk inkább meg a korai próbálkozások báját és tanuljunk az úttörőkor leleményességéből.
Commodore 64
A jó öreg C64 tekintetében élesen kiütközik a különbség a magyar és amerikai felhasználók életmódja és szemlélete között. Ott szinte csak játékgépnek, itthon még munkára is használták a kis 8 bites gépet, aki itt találkozott vele, az örömmel szokta meg a hibáit. Igaz, hogy nagyon könnyű volt a Del helyett a Home-ra ütni, és magas volt a gépház, így eléggé megerőltette a csuklót. Mégis, mi szeretjük, szerettük és vitathatatlan érdeme elnyűhetetlensége, a legtöbb C64 billentyűzet (a gép egyes kiadásából) ma is tökéletesen szuperál. Örülnénk, ha ma ilyen minőségű alkatrészeket gyártanának, persze ötvözve az azóta jócskán előrehaladt ergonómiai vívmányokkal.
Sinclair ZX Spectrum (1982)
A legendás Spectrum hazánkban is sokaknak első számítógép volt, de akinek nem, az nehezen tudta neki megbocsátani szokatlan billentyűzetét. A gumi masszírozantyú magában is szentségtörő megoldás volt, pláne, hogy egy gombhoz akár 6 funkció is tartozhatott, attól függően, hogy hol álltunk épp a programsor begépelésében, magyarán a kurzor helyzetérzékenyen dolgozott a kezünk alá. Ha valaki rájött egyszerű logikájára és elfogadta, nagyon gyorsan és sokkal kevesebb gombnyomással dolgozhatott rajta, de máig sokan tartják elfogadhatatlannak. Akárhogy is, a kis gép az otthoni 8 bitesek piacán nagy sláger volt Angliában és egész Nyugat Európában, sőt, kis késéssel Magyarországon is (Amerikában a Timex próbálkozott vele). Valóban gyenge pontja a gumi gombok alatt gyorsan kopó fóliabillentyű volt, no és sok mai funkció (pl. Backspace) hiányzott róla.
Commodore PET 2001 (1977)
Játékszámológépeket megszégyenítően színes és idióta billentyűzetet sikerült tervezni a világ egyik első, kereskedelmi forgalomban összeszerelve kapható számítógépéhez. A membrán alapú gombok megnyomásukról semmilyen érintésbeli visszajelzést sem adtak, ráadásul hamar elhasználódtak. Ráadásul szó szerint mátrixot alkottak a kvázi QWERTY blokk gombjai, félbillentyűnyi elcsúsztatás nélkül. A mindent alulmúló klaviatúrák kiváltására már a gép megjelenésére a mikro-piac fejlődött ki, sokan egy darabig ebből éltek.
Commodore PET 2001-32-N (1978)
Még az eredeti Commodere PET billentyűzet masszív kritikusai is nagy előrelépésként tekintettek a megújult modell (PET 2001-32-N) billentyűzetére, pedig tökéletes azért nem lett. Megismételték az előd egyik legnagyobb hibáját, hogy a RUN/STOP billentyűt közvetlenül a Return mellé helyezték: a melléütés csak idő kérdése volt... Ez még semmi egyébként, legszembetűnőbb, hogy egyszerűen kihagyták a számbillentyűket az alfanumerikus blokk felső sorából, ott csak szimbólumok találhatók. Végül is igaz, numerikus billentyűzet amúgy is tartozik a klaviatúrához, hát minek estek a tautológia bűnébe? Nem csak mai, akkori szemmel is legfeljebb labormunkának soroltuk volna be a PET újítását, hármas alá osztályzattal. Mellesleg, vajon olvasóink megtalálják, hogy a fura kiosztásban hova került a mondatzáró- és tizedes pont?
Texas Instruments TI-99/4 (1979)
A Texas Instruments ma leginkább projektorokba szánt DLP lapkáiról ismert, de komoly erőkkel próbálkozott a személyi számítógép őspiacon is. Az 1979-ben kibocsátott, 1150 USD fejében elvihető TI-99/4 készletben egy mikroszámítógép szerepelt speciális monitorral és számológép-szerű billentyűzettel. Akár az eredeti Apple II-ről, erről is hiányzott a kisbetűk bevitelének lehetősége, a SHIFT váltó ugyanis speciális funkciók előcsalogatására volt hivatott. Egyik leghatásosabb trükk a Shift-Q volt, ami általánosan a programból való kilépésre szolgált. Ezzel rengetegen küldték halálba munkájukat, mikor elfeledkeztek arról, hogy nem lehet nagy és kis Q között váltani... Egy darabig kereshették az Entert is, mely a job Shift ma megszokott helyén narancslott. Akkoriban általános volt, így megbocsátható, hogy nem volt Backspace és furán helyezték el a szóközt is. Szerencsére a gép megújult, TI-99/4a változata teljesen normális billentyűzetet kapott, olyannyira, hogy arról itt kár is lenne szót ejteni.
Tandy TRS-80 Micro Color Computer MC-10 (1983)
A Tandy megírigyelhette a Timex/Sinclair 1000 (a nálunk ismert Sinclair ZX81 utódja) sikerét, mikor 1983-ban kibocsátotta a minimalista dizájnnal készült MC-10-et. (Persze a cég nagyobb modelljei mindenben jobbak voltak, de drágábbak is.) Az MC-10 számológépszerű gombocskái meglepően jól érzékelték a leütéseket, azonban -- akárcsak más Sinclair modelleknél -- egy gomb akár négy funkciót is kezelt, amit más platformról jött vásárlók nehezen toleráltak. Ennél döntőbb kényelmetlenségek voltak azonban, hogy a Break gomb a Backspace helyén terpeszkedett, Backspace sehol, a normál Shift gombok helyett egy spéci Control és speciális jobb oldali Shift tágította a felhasználói tűréshatárt. Ezek fényében már-már pazarlásnak hat a naaaagy, széles szóköz.
Atari 400 (1979)
Az Atari első olcsó mikrogépe kemény 8 KB memóriát tartalmazott és teljesen lapos, membrános billentyűzetet. A dicső vívmány előnye a lényegesen alacsonyabb gyártási költség volt, viszont egyáltalán nem kapot a felhasználó semmiféle mechanikai visszajelzést arról, hogy vajon most sikerült-e valóban lenyomni azt a gombot. Hazánkfiai a jóval később, de még szocialista „piacra" dobott Primo iskolaszámítógép előadásában tapasztalhattak hasonló jókat (igaz, az más elven működött). Persze ezt kompenzálandó a gép csippantott minden sikeres billentyűbevitelkor, a környezet nagy örömére. Amúgy a kiosztás jól sikerült, kivéve, hogy a ritkán használt Break a vágyva vágyott Backspace helyén éktelenkedik.
Timex Sinclair 1000 (1981)
A Timex Sinclair 1000 az amerikai piac egyik első fecskéje volt a 100 USD alatti mikroszámítógépek kategóriájában, egyébiránt az eredeti Sinclair ZX81 amerikai változata. Ennyi pénzért fekete-fehér kijelző, 1 KB RAM, és szegényes fóliabillentyűzet járt. Ha valaki kipróbálja, rájön, hogy miért született meg a Sinclair gépek jellegzetes beviteli rendszere, ahol egy billentyűvel sokszor egy egész BASIC kulcsszót gépelhettünk be: sokkal kevesebbet kellett masszírozni a - valljuk be - satnya fóliát.
Mattel Aquarius (1983)
Mindenki más esélytelen a játékgyártó produktuma mellett a Világ Legrosszabb Billentyűzete címre. Kis méretű, fóliamembránt takaró gumibillentyűk, a Shift helyére kihozott szóköz és sehol másutt nem látott szimbólumok mindenfelé. Viccnek jó lehetett, csak drága. A csattanó, hogy a bal felső sarok RST gombját bárki megérinthette véletlenül munka közben, halálra írtélve többórás munkáját.
IBM PCjr (1984)
Az IBM PCjr billentyűzete hiába volt az egyik első vezeték nélküli darab, masszív áramigényével és lehetetlen kialakításával hozzájárult ahhoz, hogy a gépet egy éven belül kivonják a forgalomból. A kemény, plasztik gombok teljesen fehéren virítottak, a feliratokat felettük helyezték el, így visszanézve az egész a ma oly sikeres Mac design esetlen szárnypróbálgatásának hat. Ugyanakkor a cég másik modellje, a „Model M" klasszikus billentyűzete sokak szerint a világ legjobbja volt, legalábbis 1984-ben és ez szolgált a mai PC modellek alapjául.
